Te Deum laudamus!
Te Deum laudamus!
A polgárosult világ templomaiban zengett minden nép nyelvén a hálaadó ének. Varsóban a „Bozse cos polszke”, Pétervárott a „Bozse csarja hrani”, Berlinben „Heil dir!” Londonban „God, save the King!” Budapesten az „Isten tartsd meg”, Bécsben a „Gott, erhalte”, Otthonban az „Isten, áldd meg a magyart”.
A béke megörökült.
Te Deum laudamus!
*
Hermione Peleia királynő egy napon meglátogatá a királlyal és trónörökössel az Otthon államot. Sokkal tartozott neki. Legbecsesebb ajándék volt a kincsői egymillió ősmagyar nép, mely Magyarország tenger alól menekült vidékét ismét paradicsommá alakítá át (a kígyó nélkül). Ezt meg kellett köszönni.
A királynő köszönete ez volt Rozálihoz.
– Fiam tízéves most. Eddig megtanították neki, hogyan kell királynak lenni. Most itt hagyom őt nálad, míg megtanulja, hogyan kell polgárnak lenni.
