5. 1601–1602 tele31 [Orhonlu: 79. sz.]
5.
1601–1602 tele31
[Orhonlu: 79. sz.]
1601–1602 tele31
[Orhonlu: 79. sz.]
31 Terminus post quem: 1601. november 30.; Báthory Zsigmond és a szövetséges török sereg befejezi Kolozsvár ostromát és téli szállásra vonul; vö. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. szerk. Szilágyi Sándor. 5. k. Budapest, 1879. 20 o. Terminus ante quem: 1602. március 11.; az iratban említett újév.
A megboldogult nagyvezír, Jemiscsi Haszán pasa telhisze
A hitvány szolga jelentése a következő: Boldogságos padisahom! Az Erdély körüli helyzet a korábban felterjesztett telhiszek révén részletesen jelentetett nagyúri kengyeléhez. A beglerbégeknek, bégeknek és katonáknak, akik az erdélyi vajdától korábban érkező követek kérésére s a részéről küldött levélben foglalt kívánságának megfelelően arra a részre küldettek, megparancsoltatott, hogy Erdélyben teleljenek. Mikor az ott állomásozó sereg az erdélyi vajdával és az erdélyi sereggel egyesült és felvonulóban volt, a nemcse sereg Erdélyország legtöbb helyét és várát elfoglalta, s a Temesvártól (Tamsvar) nem messze lévő Déva (Dvo) nevű várat megközelítette. Minthogy erről az oldalról ily sok katona érkezett oda, a nevezett nemcse sereg visszahúzódott, melyet így maguk előtt hajtva az átkozottakat kiűzték az erdélyi tartományból és várakból. A nemcse [katonák] a saját tartományukhoz egy napi járóföldre, Erdély belsejében, egy nehezen megközelíthető helyre vették be magukat, elölről egy folyóra támaszkodva, hátukat egy hegynek vetve letáboroztak. Az innen érkező sereg pedig a nemcse katonák által megszállt Kolozsvár (Klosvár) ellen vonult és ostrom alá vette. A nevezett vár ugyan Erdélyhez tartozott, de nemrégiben a nemcse sereg elfoglalta és ezer nemcse [katonát] hagytak benne. A vár tulajdonképpen nem volt erős, egyszeri várfal vette körül csupán. Bár a magasságos Isten segedelmével ennek a várnak a katonákkal való megostromlása és bevétele is lehetségesnek látszott, az erdélyi vajda és serege a vár vívását megakadályozta, mondván: „Ebben a várban valamennyiünknek fia, leánya, testvére, egyéb rokona és hozzátartozója van; nem egyezünk bele, hogy a várat ágyúval lövessék, a bent lévőket megöljék és kirabolják. Talán ha [nem] ostromoljuk meg, akkor is lehetséges, hogy a bent tartózkodók félelmükben szépszerével átadják a várat!” Minthogy ekkor tájt a tél is beköszöntött, Erdélyország pedig romokban hevert s nem volt élelem, [felséged] szolgája Bektás pasa32 néhány béggel, a mintegy kétezer főnyi sereggel az erdélyi vajda mellett maradt, ott telelt, s mindnyájuk egyetértésével [felséged] e szolgájához küldték az anatóliai beglerbéget,33 Erdély helyzetéről részletes jelentést tettek, s a kora tavaszra 288jelentős segítséget és sereget kértek. Mivel őneki [ti. az erdélyi vajdának] minden kincsére a nemcse sereg tette rá a kezét, és megszámlálhatatlan vagyont vitt el az országból is, a nevezettek innen kértek pénzt, mert az erdélyi vajda saját katonáinak sem tudja a zsoldot kifizetni. Mindenképpen szükséges, hogy még az újév előtt jelentős sereget küldve arra a részre, segítséget kapjanak. Azonnal, kölcsönzés útján, legalább 15 ezer gurust kell adni. Mégpedig azért, mert ha most nem adunk ily módon pénzt, az átkozott nemcse fővezér34 továbbra is egyre magához hívja az erdélyi katonákat, s leveleiben és üzeneteiben ezzel bíztatja őket: „Hiánytalanul megadom a zsoldotokat, mi dolgotok a csődbe jutott erdélyi vajda mellett?” Lényegében az erdélyi vajda olyan helyzetbe került, hogy amikor korábban néhány alkalommal a nemesével megütközött, azok összes kincsét és vagyonát elragadták, s egy régi kaftánon kívül semmije sem maradt. Mindig azi ölti fel, s a serege teljességgel engedetlenné vált iránta, minél fogva ő sem bízik a seregben. Olyannyira, hogy mikor utóbb egyesültek az iszlám sereggel, nem maradt saját emberei között, hanem mindig a muszlim harcosok között táborozott. A nevezettet azért érte ennyi baj, mert korábban boldogságos padisahom kegyét és jóindulatát elfelejtve hálátlanságba esett, felkelt és fellázadt padisahom ellen. Még a rájái is mind ezt mondják. Jöhet-e jó azok fejére, akik boldogságos padisahom ellen felkelnek és fellázadnak? A nevezett, bár bűneit megbánta és szívvel-lélekkel boldogságos padisahom szolgája lett, oly mértékben szegény és nyomorult, hogy azt elmondani nem lehet. Így, ha Erdélyország a nemcse kezébe kerül – óvjon ettől a magasságos Isten –, se Temesvár, se Havasalföld, se Moldva nem marad meg. Ennek megfelelően az erdélyi vajdának azonnal némi pénzt kell adni. Boldogságos padisahom ez ügyben hogyan rendelkezik? Azonkívül a nevezett erdélyi vajdának az a kérése: azonnal küldessék parancs avégből, hogy a lengyel királytól 15 ezer, a havasalföldi és a moldvai vajdától 10–10 ezer ember jöjjön segítségül. Simon havasalföldi vajda35 a lengyel király kérésére lett [vajda] és [egyúttal] a moldvai vajda testvére.36 Barátságiban van velünk és sokat segített nekünk. Noha több ízben kértük, hogy vajdaságában ismét feltétlenül erősíttessék meg, ebben az ügyben nem adatott válasz. Bár a havasalföldi vajdaság ügyében a boldogságos udvar részéről ami történt, megtörtént, ennek nem most volt itt az ideje. Nem tudjuk, a Mihne-oglu37 eljött-e a fővárosból, s azt sem, mi történt vele? A nevezettről, akár a kapidzsi basiról, semmi hír. Félő – óvjon tőle a magasságos Isten –, hogy ez lázongást vált ki a lengyeleknél. Ha a havasalföldi vajdaságban változás következett be, e szolgájával is közölni kellett volna! Mert a dolgok részben minket is érintenek. A fővárosban tartózkodók [felséged] e szolgájával nem közölték ezt az ügyet. Mikor pedig az erdélyi vajda kéri, hogy küldjünk parancsot a havasalföldi vajdának, nem tudjuk, mit írjunk, s azt sem, melyik vajdának címezzük. Boldogságos padisahom! Ha a magasságos Isten is úgy akarja, szükséges, hogy kora tavasszal a tatár kán38 is eljöjjön a szultáni hadjáratba. Ez már korábban jelentetett. Nem tudjuk, [mi az igazság, de] errefelé a tatár kánnal kapcsolatban is különféle szóbeszéd terjed; azt hallani, hogy a kánság a [kán] testvérének adatott.39 Boldogságos padisahom! Ez nem jelentéktelen dolog, megfontolásra és figyelemre méltó beszéd ez. Most, amikor mindenütt elégedetlenség és lázadás üti fel a fejét, ne adjunk lehetőséget újabb zavarok kitöréséire. Ez az ügy alapos megfontolás tárgya [kell, hogy legyen]. Értelemmel és megfontoltsággal méltóztassek [eljárni] vele kapcsolatban, kegyeskedjék a birodalmához és a vallásához méltó lehetőségeket megtanácskozni s aszerint cselekedni. Fontos, hogy a tatár kán mindenképpen eljöjjön a hadjáratba. Ha a régi [kán] a helyén marad, kívánatos, hogy nagyúri levéllel egy éleseszű és kiváló ember küldessék oda, hogy testvére és rokona dolgában a kedvezés iránta kinyilváníttassék, valamint az elküldendő gályák elküldessenek, s [ő maga] a hadjáratra sürgősen kivezényeltessék. Ebben az ügyben is kitartó, nagyúri odaadása kéretik. A rendelkezés nagyságos padisahomé.
32 Bektás pasa ez idő tájt – pontosan nem meghatározható rangban – az Erdélyben harcoló török had parancsnoka (v. ö. a 7. sz. irattal), később – 1603. május 28-án írt levelében – mint temesvári beglerbég és erdélyi főszerdár tűnik fel; v. ö. TMÁOT 3. k. 42. o.
33 A mondatnak a „Bektás pasá”-tól a jegyzetszámig terjedő résre a kiadott szöveg alapján nehezen értelmezhető.
34 Basta György.
35 Simon Movila (Simion Movilă) 1600. november 15–1601 június és 1601. október 15/16–1602 július között bírta ezt a tisztséget. 1601 novemberétől 1602 márciusáig Radu Mihneával vetélkedett a hatalomért. Bár 1602. március 5-én a portán megerősítették posztján (v. ö. Orhonlu: i. m., 69. o. 2. j.), röviddel ezután, 1602. július 25-én Radu Serban került a helyére. Később, 1606–1607-ben moldvai vajda lett.
36 Simon Movila testvére Jeremiás Movila (Ieremia Movilă), moldvai vajda volt 1595 augusztus–1600 május, és 1600 szeptember–1606 június között.
37 Radu Mihnea 1601 november–1602 március között szerepel havasalföldi vajdaként; ezután török fogságba került, és egy adat szerint (Orhonlu: i. m., 69. o. 3. j.) 1605. augusztus 9-én még börtönben raboskodott.
38 II. Gázi Giráj, krími tatár kán 1588–1597 és 1597–1608 között.
39 Gázi Giráj testvérei közül ez idő tájt Szelámet Giráj törekedett az uralom elnyerésére.
