Száz helyen érintve arcukat a földhöz, magasságos és boldogságos szultánom őfelségének magasságos lába porához dörzsölve arcukat, alattvalói, a Budán lakozó ulemák és kegyes személyek, szolgái, a müteferrikák, csausok, ziámet- és timár-birtokosok és a tartomány más előkelői – a szegények – ezt a kérvényt terjesztették elő: A jelenlegi vidini szandzsákbég, Ahmed bég ebben az évben személyesen indult a szultáni hadjáratra. Ekkor helyettest és ügyvivőt nevezett ki, majd az általuk küldött Szefer csaus nevű szívtelen jött, és legyen az szultáni hász-, vagy szabad, vagy timár-falu, mindegyikből kaftán-illeték címén 50–50, ill. 60– 60 florit [szedett], a mirliva számára pedig rengeteg zsiradékot, mézet és élelmet gyűjtött össze és rakott félre. Egyrészről az ő erőszakossága, másfelől a tatár katonák dúlása miatt, a nincstelen ráják állapota megromlott. [Ekkor] jóindulatot színlelve azt mondta: „Hamarosan megjön a szandzsákbég, s akkor minden jogotokban megerősítünk titeket”. Most, hogy az említett mirliva a hadjáratból visszajött 293és szandzsákjába visszatért, a szultáni hászok közül Csernereke, Geronje, Timok, Zagorja és a vidini síkság hászaiba beleavatkozva az összes szultáni hászokból, a müteferrikák, a csausok, a ziámet- és timár-birtokosok falvainak mindegyikéből a szent seriat ellenére büntetéspénzt szedett – úgy, hogy a 4–5 hánés falvak 50–50, ill. 100–100, a 15 hánés falvak 150–150, 200–200, ill. 300– 300 florit [kényszerültek fizetni]. Emellett a falvaikban talált élelmet jogtalanul szekerekre rakták, és több mint 500 élelmiszeres szekeret összegyűjtve a Nikápoly (Nigbolu) közelében lévő csiftlikjére küldte. Erőszakoskodásuknak és zaklatásaiknak nincs mértéke és határa. A nincstelen ráják korábban a gonosz Mihály rablásai miatt elszegényedtek és meggyöngültek, s amikor 5–6 háne egy pár ökörrel műveli a földet, s csak földöntúli nehézségek árán tudnak megélni, akkor zaklatásaik miatt az utolsó meglévő állatkáikat is féláron eladták, a feleségüket zálogba adva különféle nehézségek árán kiszabadították a bebörtönzötteket a büntetésből; az elnyomás nagysága miatt mindnyájan készek a felkelésre. Mivel a rossz erkölcsű havasalföldiek felől most érkező kémünk hírül adta, hogy mintegy 10 ezer haramia gonosztevő gyülekezőben van, s céljuk, hogy kárt okozzanak a jól védett birodalomnak, ezért a vidini előkelők és a nincstelen muszlimok nagy félelembe estek. Mégpedig azért, mert korábban a kegyes vezírek közül a megboldogult Haszán pasa, Maktul Mehmed pasa és Háfiz Ahmed pasa bár nagyszámú muszlim katonával védte, őrködésük idején az ellenség átvonult, és a jól védett birodalmat lángba borítva és feldúlva nem szűnt meg kárt tenni. Most maga a vilajet lakatlanná vált, és az elnyomás nagysága miatt a ráják kétségbeesettekké váltak. Úgyhogy adassék parancs a nevezett bég leváltására, [ügyének] a maga helyén való kivizsgálására, s a szegények erőszakkal és kényszerrel elszedett javainak a szent seriat értelmében történő visszaszolgáltatására. Emellett legyen az is benne a nagyúri parancsban, hogy [a vizsgáló bizottságba?] a dunai defterdár, Abdülbáki efendi, a bölük agák közül egyetlen kul és Vidin efendije a kádival ne neveztessék ki! Az összes vezír és emír a szultáni hászok megháborítása után azt mondta: „iltizámunk részlet[fizetési kötelezettségének] milyen módon fogunk tudni eleget tenni, és a megvásárolni parancsolt gabonát hogy fogjuk összegyűjteni?” Ezért berát-defterjeiket a tiszteletre méltó bíróság elé hozták, s a mukátaákról lemondva a szultán bevételében hatalmas kár és hiány keletkezett. Ezenkívül, ha – mentsen meg tőle a magasságos Isten – a Duna megnyugszik vagy pedig a jég elolvad, az ellenség és a ráják szövetkeznek és az említett tartományt romhalmazzá teszik. S miután egyenként nem tudván elmenekülni, együttesen eltávozunk ebből az országból, s a vilajet és a szultáni vár elveszik, nehogy szemrehányást akarjanak nekünk tenni, mondván: „miért nem jelentetted időben?” Azzal a kéréssel, hogy az [ügy] említett módon való elintézésére nézve nemes parancsot méltóztassék és kegyeskedjék kibocsátani, a helyzet állása alázatosan és esengve kegyes és igazságos szultánom őfelségének boldogságos színe elé terjesztetett. Egyébként a parancs azé a kiváló felséges személyé.