2. Alsó-ausztria a győri főkapitányság szolgálatában: a végvidék működése
1772. Alsó-ausztria a győri főkapitányság szolgálatában: a végvidék működése
1557 februárjában a győri végvidék első főkapitánya, Adam Gall egyik levelében a következő véleményt fejtette ki Miksa főhercegnek: miután Győr városa a törökökkel szemben Alsó-Ausztria és a kereszténység védőgátja (Landwehr), egy ilyen fontos helyet mindenképpen nagyon jól meg kell erődíteni, elegendő katonasággal, élelemmel, löveggel és hadianyaggal kell ellátni, mert ezáltal Győr – és hozzátehetjük: a végvidék várai – Alsó-Ausztria védelmét jól biztosíthatják.1 Az osztrák származású főkapitány kívánalmait nem volt egyszerű feladat teljesíteni, és ezzel hamarosan mind magának, mind a Haditanácsnak, mind az alsó-ausztriai rendeknek szembesülniük kellett. Az osztrák tartományt valóban megfelelően oltalmazó ütközőzóna kiépítéséhez ugyanis nem volt elegendő „pusztán” az évente tekintélyes segélyek megszavazása. A végvidék hatékony működtetéséhez komoly katonai tapasztalatokra és mindenekelőtt remek szervezőkészségre volt szükség. A bécsi hadvezetés által elfogadott védelmi koncepció megvalósítása és a központban meghozott rendelkezések végrehajtása, valamint végrehajttatása a hadszíntéren magukra a győri főkapitányokra várt.
1 „Ich eracht disen Fleckhen Raab zu ainer Lanndtwhör des Lanndts Österreich und schier zurechnen der Cristenhait, und mit mir ain solchen ansehenlichen Ortfleckhen, als Raab ist, gegen den Unglaubigen soll man ungepaut und unbevesstiget nit lassen. Es sollen, das halb Lanndt Österreich, was an diser Orten der Thuenaw, mit Robaten darzue helffen, das er bevesstiget wuerdt. Dann wann diser Fleckhen Raab gepaut und mit notdurfftiger Khriegßpersonen, Profianndt, Geschucz, Monition versehen, wuerde weill diser Fleckhen Raab aufrichtig meines Erachtens Lanndt Österreich woll versichert sein.” ÖStA KA HKR Akten Exp. 1557. Febr. No. 72. Adam Gall Miksa főherceghez. 1557. február 8., Győr.
A végvidék generálisainak feladatköre rendkívül sokrétű volt, amelyet az Udvari Haditanács külön utasításban szabályozott. Az eddig előkerült legkorábbi instrukció,2 Ruprecht von Eggenberg 1602. február 1-én kelt utasítása például harminchárom oldalon, több tucatnyi bekezdésben sorolta fel a generális feladatait. Természetesen ezek legnagyobb része magának az erődvárosnak az irányítására vonatkozott, hiszen a végvidék katonai kormányzói egyúttal székhelyük főkapitányai is voltak. A győri erődváros védelme, a benne szolgáló több nemzetiségű katonaság irányítása és nem utolsósorban a birtokossal, a káptalannal, valamint az ott élő polgársággal és nemességgel való megfelelő kapcsolat biztosítása – miként ezt Gecsényi Lajos kutatásaiból kiválóan ismerjük3 – már önmagában is óriási feladatot jelentett, hiszen a főtiszteknek naponta kellett konfliktusok sorozatával megküzdeniük ahhoz, hogy hatékonyan teljesíthessék feladataikat. Magunk ezért az alábbiakban a győri főkapitányoknak pusztán az egész végvidéket érintő feladataival foglalkozunk. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy az alább csak sematikusan, egy-egy mélyfúrás segítségével és elsősorban figyelemfelkeltés céljából felvázolt témák szinte mindegyikének kutatása – a várépítészetet és a katonai igazságszolgáltatást kivéve4 – 178még meglehetősen gyerekcipőben jár. Meg vagyunk győződve ugyanakkor arról, hogy ezeket, a jelenlegi ismereteinknek megfelelően részben jobban, részben kevésbé kimunkált témákat (természetesen országos vonatkozásban) önálló monográfiákban kell majd feldolgozni.5 Végvárkutatásunk – hála Takáts Sándor század eleji fantasztikus búvárkodásának – már csaknem minden egyes portyáról gazdag információkkal rendelkezik, miközben a végvárakat irányító tisztikarról, a véghelyeknek a fentiekben sokat érintett fenntartásáról gyakorlatilag még mindig csak egy-egy múlt század végi vagy e század eleji tanulmány adatait ismételgeti.6 Pedig – miként azt a győri főkapitányság példáján az alábbiakban látni fogjuk – Alsó-Ausztria és a Habsburg Birodalom nem pusztán állandó éves összegekkel segédkezett a magyar határvédelmi rendszer ellátásában.7
2 Mátyás főherceg utasítása Ruprecht von Eggenberg győri főkapitány számára. 1602. február 1., Bécs. StLA Archiv Herberstein, Urk. Eggenberg Lade 3. No. 24/B 43. Ismertetése: Zwiedineck-Südenhorst, 1878/1. 135–138. Vö. még ÖStA KA AFA 1658/1/21. I. Lipót utasítása Luigi Gonzaga győri főkapitány számára. 1658. január 28., Prága. Biztosan tudjuk ugyanakkor, hogy 1560-ban már Salm főkapitány külön utasítást kapott feladatairól, ez azonban sajnos nem maradt az utókorra. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141. fol. 14.
3 Gecsényi, 1976.; Gecsényi, 1984.; Gecsényi, 1986.; Gecsényi, 1991/2. és Gecsényi, 1994.
4 Miután az utóbbi témát nemrég magunk mutattuk be egy monografikus összefoglalóban, jelen kötetben a győri főkapitányságra vonatkozó részeit és tanulságait természetesen nem ismételjük meg újra. Pálffy, 1995/3. mindenekelőtt 88–90. és 108–166. passim.
5 Az újonnan beindult PhD-képzés során ezeket az összefoglalókat számos dolgozattal lehetne előkészíteni.
6 Takáts munkái mellett itt elsősorban Acsády Ignác, Szendrey János, Demkó Kálmán és Iványi Béla egy-egy fontosabb tanulmányára gondolunk. Acsády, 1888/2.; Szendrei, 1888.; Demkó, 1916–1917. és Iványi B., 1926–1928. Vö. még: Brinner, 1878. Néhány hasznos, újabb kutatási eredmény: Kelenik, 1991/1–2.; Kenyeres, 1997. és Németh I., 1997.
7 A stájer rendek vonatkozásában vö. Thiel, 1914.; Schulze, 1973.; Pichler, 1986., ill. Steiermark, 1986.
A győri végvidék főkapitányának feladatköre a hadszíntéren tökéletesen megegyezett az Udvari Haditanácsnak Bécsben az egész hadügy és a határvédelem központi irányításában betöltött hatáskörével. Úgy is fogalmazhatnánk, a végvidék katonai kormányzója az uralkodó vagy a Haditanács helyi képviselője, a központi döntések helyi megvalósítója voltak. Ezt igazolja, hogy – miként az a 17. században majd már gyakorlattá vált – a főkapitányokat a magyar nyelvű források gyakran emlegették „győri királyképeként” vagy (mint Salm főkapitány önmagát 1569 tavaszán) „az hatalmas római császárnak főhelytartója Győrött”, illetve „az fölséges római császárnak győri és ahhoz tartozandó végeknek főkapitánya” tisztség-elnevezéssel.8 Ennek megfelelően a győri erődváros védelmének szervezése és a katonai akaratnak a polgári hatóságokkal szembeni minél erőteljesebb képviselete mellett a főkapitányra hárult a végvidék területén a hadügy teljes egészének az irányítása. A kormányzása alatt álló végvárakban azután rendelkezéseit a végvári kapitányok hajtották végre.
8 Az adatokat lásd az archontológiában.
A győri generális legfontosabb feladata – miként azt a főkapitányság 1594-ig terjedő története folyamán számos vonatkozásban már nyomon követtük – a végvidék, avagy az ütközőzóna védelmének a Haditanács koncepciója alapján történő biztosítása volt. Ennek érdekében első személyben volt felelős azért, hogy a végvárakban a katonák teljes számban szolgáljanak, azaz a hivatalosan előírt őrséglétszámokat, az úgynevezett Kriegsstaatot valóban betartsák. Ezzel összefüggésben instrukciójának megfelelően stábjával és a Haditanács alárendeltségében szolgáló hivatalnokok segítségével kellett gondoskodnia a mintegy 3500 fős végvári hadinép zsold-, hadianyag- és élelem-ellátásáról, valamint a várak erődítéseinek megfelelő ütemben történő folytatásáról. A végvári tisztekkel együttműködve a generálisra hárult továbbá a szomszédos törökökkel való „kapcsolattartás” is, amelybe a portyák vezetésétől és az elejtett rabok kótyavetyére „hányásától” kezdve egészen a hírszerzés koordinálásáig, illetve az ellenséggel való levelezésig minden beletartozott. Végül a végvidéki generálisnak kellett az egyes várkapitányok vagy 179őrségek vitás kérdéseit – akár peres úton is – elintéznie, a szomszédos főkapitányokkal pedig (különösen a komáromival) állandó kapcsolatot tartania, miként ezt annak idején Ferdinánd király Gall generálisnak és Paksy János komáromi főkapitánynak már 1556-ban is elrendelte.9 Mindezen feladatainak elvégzéséről a Haditanácsnak tartozott el- és beszámolással.
9 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 77. Konv. A. fol. 6–7. Paksy János I. Ferdinándhoz. 1556. szeptember 28., Komárom.
a. A védelem irányítói
b. A végvári katonaság összetétele és fizetése
c. Hadianyag-ellátás
d. Az egyik legégetőbb probléma: a „vitézlő nép” élelmezése
e. A végvidék várainak erődítései
f. Hírszerzés és kapcsolatok a törökökkel
