ISTRATI, PANAIT (1884–1935) román regényíró, elbeszélő, publicista
ISTRATI, PANAIT (1884–1935) román regényíró, elbeszélő, publicista
…a világosság az erősek szavából születik…
Kyra Kyralina. Stavru – Kyra Kyralina. Európa, Bp. 1957. 14. Horváth Henrik;
…az anya mind egyforma; újra fel akarják támasztani gyermekeikben saját szegényes kis örömeiket és a saját hétköznapi fájdalmaikat. És különben mondjátok meg nekem, a mi hibánk-e, hogy olyanok vagyunk, amilyennek születtünk.
Uo. 22.;
Ha valakinek hiányzik a fél lába vagy karja, senki sem gyalázza érte, mindenki sajnálja, de ha valakinek a lelke van megnyomorítva, mindenki visszaretten tőle, és senki sem érez könyörületet iránta! … Pedig épp az nincs meg az ilyen sajnálni való embernél, amire leginkább támaszkodhatnék az életben.
Uo. 33.;
…a pénz és a butaság bizonyára ikertestvérek.
Uo. 37.;
Mit tudjuk, milyen az emberi természet! Még az állat is többet tud róla!
Uo. 42.;
…amit a szerelem nagy nehezen felépít, azt a gyűlölet egy pillanat alatt lerombolja…
Uo. 51.;
…ne légy erényes úgy, hogy megtagadod saját magad és belső érzésedet…
I. m. Kyra Kyralina – Uo. 80.;
…mindig fájdalmas régi utazások málháiban turkálni.
I. m. Dragomir – Uo. 110.;
…mindenhez hozzászokunk az életben, és a bűnhöz még könnyebben, mint bármi más dologhoz, ami kezdetben rossz.
Uo. 111.;
Többféle eszközzel lehet egy fiatal, forró szívet romlásba vinni: legkönnyebben úgy, hogy gyengéden, szeretettel beszélünk hozzá.
Uo. 123.;
…mi az ördögöt ér a féktelen ember őszintesége. Legtöbbnyire csak kéjes kábítószer.
Uo. 124.;
…a legszebb nőből is utoljára csak mindig ronda vénasszony lesz.
Uo. 127.;
…amit a muzulmán egyszer megragadott, arról az Isten is megfeledkezik…
Uo. 132.;
Egyáltalában nem igaz, hogy az ember olyan teremtmény, aki megérti az életet. Az értelmének nem veszi valami nagy hasznát; és mert beszélni tud, azért még nem kevésbé buta. De egy bizonyos tekintetben butább az állatnál: mikor arról van szó tudniillik, hogy kitalálja és megértse embertársa szenvedését.
Uo. 151.;
Mikor valami nagy szerencsétlenség éri az érzékeny szívű embert, nehezen szokja meg azt a gondolatot, hogy a baj tényleg megtörtént, és már nem lehet semmit se tenni ellene.
Uo. 152.;
…ezer elszenvedett gonosz bántás még nem jogosít fel arra, hogy leköpjük az egész emberiséget.
Uo. 159.;
…egyetlenegy ember jósága hatalmasabb valami, mint ezer ember rosszasága; a gonoszság meghal azzal, aki elköveti; a jó cselekedet tovább ragyog, még akkor is, ha a jámbor ember már elköltözött a földről.
…van-e szív, mely dacolni tudna – bármennyire megsebezte az élet az elemi erővel kitörő jósággal?
Uo. 160.;
…a legerősebben elzárt ajtók nem az erőszaknak nyílnak meg.
Uo. 161.;
A szépség többnyire a részletekben van. De ki figyelne a részletre? Ki élvezné a részletet? És főleg: ki értené meg?
Uo. 166.;
…nincs emlékezet jelen nélkül.
Uo. 167.;
Előbb vagy utóbb az értelmes ember eljut odáig, hogy átlásson az érzelmek kavarodásán, mely megzavarja lelki nyugalmunkat, és megrontja az életet… Boldog az, aki minél korábban éri el ezt, annál jobban élvezheti az életet.
Uo. 169.
