VERGILIUS MARO, PUBLIUS (i. e. 70–i. e. 19) római költő
Haj, sok bú-baj után született meg a római nemzet!
Aeneis, I. é. 33. s. – Európa, Bp., 1962. Lakatos István;
Kedveseim! … a bajt ismerjük már mi eléggé…
egykor öröm lesz tán gondolni ezekre.
…van ezer vész és válság, az igaz, de az útunk
Csak Latium fele tart, hol mint megigérte a végzet,
Békés hon vár ránk…
Bírjátok ki! az életetek még kell a jövőnek.
Mert van a tárgyaknak könnyük: szánják a halandót.
Ismerem én a nyomort, tud e szív könyörülni az árván.
Bármi is ez, danaóknak ajándékát se kivánom!
…itéld meg egyetlen
Egy tettből valamennyit…
Kardra kapok, kábán, magam is: de mi haszna a kardnak?
…Itt van a vég, az időknek teljessége betellett,
Csak voltunk dardánok! volt Ilium! lehanyatlott
Trója reménye…
Egy a reménye a vesztesnek: ha reményre nem áhít.
Kárhozatos kincsszomj, mire nem viszed emberi lelkünk!
…[a] gond fiainkra maradjon örökbe.
…Benne maradt-e a nyíl? a vadász nem tudja, azonban
Tudja a szarvasünő, s bár még megfutja sebével
Dictének vadonát, az a vessző, érzi, halálos.
…Járja a Hír, ez a legsebesebb szörny-átok a várost:
Mert hisz az élteti épp, hogy fut, lábában a lelke,
S bár – míg fél – kicsi kezdetben, csak várj, nekilendül.
Rettenetes Szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!
Amilyen hóbortos az asszony,
Éppenoly ingatag is.
Holt hamvamból … kelj majd fel Nagy Bosszuálló…
… a szép testben vonzóbb az erény is.
Egy fog a többiekért pusztulni.
…Most van szükség hős lélekre s a szívben erélyre!
…ha száz torkom, száz nyelvem volna, s a hangom
Vasból lenne, se győzném mind szóval kifejezni,
Hány bűn létezik, és hány megtorlás van ezekre.
Ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
El ne feledd – hogy békés törvényekkel igazgass,
És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!
…ott kérek védelmet majd, ahol adnak.
Hogyha pedig nem lágyul a menny: Acherónt verem én fel!
Ó, ha letűnt fiatalságom Jupiter fölidézné…
Merni tudó sziveké a világ.
Véges az élet-idő, rövid, és soha senki se tudja
Visszaidézni: de tettekkel gyarapítani hírét,
Erre törekszik a hős.
Higgyetek a tapasztalt férfinak.
I. m. XI. é. 283. s. (Szó szerint; az idézett fordításban az eredeti tartalma elsikkad.);
Harcban nincs soha üdv: mind békét kötni könyörgünk.
Uo. 362. s. Lakatos István;
…minden lényt hajszol a vágya.
Eklogák, II. sz. 65. s. – Vergilius összes művei. Magyar Helikon, Bp., 1967. 11. Lakatos István;
… szerelem! gátat ki emelhet elébed?
I. m. VIII. sz. 41. s. – Uo. 32.;
Ám az idő mindent elemészt, elménket is…
I. m. IX. sz. 51. s. – Uo. 36.;
A durva
Munka legyőz mindent, ha szorítja nyomorban. a szükség.
Georgica, I. k. 163. s. – Uo. 46. Lakatos István;
Ó, be szerencsés vagy, te paraszt – hát még ha belátnád
Jó sorodat!
I. m. II. k. 458. s. – Uo. 69.;
Mily boldog, ki a dolgok okát ismerni tanulta,
És a könyörtelen elmúlás minden riadalmát
Sarka alá veti…
…s jönnek a küzdelmek meg a kórok, a zsémbes öregkor
Évsora, míg a mogorva halál zordan be nem állít.
I. m. III. k. 67. – Uo. 73.;
Ám tovaszáll az idő, tovaszáll és fut szakadatlan…