SAINT–ÉVREMOND, CHARLES DE (1611 kör.–1703) francia író
SAINT–ÉVREMOND, CHARLES DE (1611 kör.–1703) francia író
…nemigen kell félnie a szükségtől annak, aki már csak rövid ideig élheti e nyomorú életet.
Portréja önmagáról – Gorilovics Tivadar (szerk.): A korai francia felvilágosodás. Gondolat, Bp., 1961. 92. Gorilovics Tivadar;
…az élet túl rövid ahhoz, hogy mindenféle könyvet elolvassunk, és egy csomó dologgal megterheljük az agyunkat ítélőképességünk rovására.
Uo.;
Kevesünket tesz maradandóan bölccsé a túlságosan rideg filozófia, jó alattvalóvá a túl kemény politika, vallásos lelkületűvé a túl szigorú vallás.
D’Aubigny úr beszélgetése Saint-Évremond úrral – Uo. 101.;
Legalább annyira gyűlölöm a besavanyodott elméket, akik mindenben bűnt találnak, mint az elnéző és engedékeny [teológiai] doktorokat, akik viszont semmiben sem, akik kezére járnak az emberi természetnek a kicsapongásban, s a rossz erkölcsöknek válnak titkos pártolóivá.
Uo. 102.;
…sohasem volt tulajdonságom az a tolakodó buzgalom, amely meggyűlöltet velünk embereket csak azért, mert nem osztoznak véleményünkben.
Amit manapság vallásoknak nevezünk, tulajdonképpen nem más, mint különbség a vallásban, és nem különböző vallás…
Csak úgy tudunk végül mindenben megegyezésre jutni, ha állandóan keressük a közös találkozási pontot.
A vallásról – Uo. 105.;
A hit homályos, a törvény világos.
Uo. 106.;
Amíg ifjak vagyunk még, a világ véleménye szerint élünk, és fontosabb számunkra a másokkal, mint a saját magunkkal való jó viszony. De mihelyt az öregkort elértük, már jóval kevésbé látjuk érdekesnek az idegent, és semmi sem foglalkoztat annyira, mint épp saját magunk, akit nélkülözni kell már nemsokára.
Créqui marsall úrnak, aki azt kérdezte tőlem, hogy milyen is elmém állapotja, és hogy öregségemre mit gondolok mindenféle dolgokról – Gyergyai Albert (szerk.): Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai. Európa. Bp., 1977. 63. Szávai János;
A tapasztalás megjön a korral, s a bölcsesség rendszerint a tapasztalat gyümölcse: de ha úgy tartják is, hogy a bölcsesség az öregek erénye, azért még nem bizonyos, hogy mindannyian rendelkeznek is vele.
Uo. 65.;
A bölcsesség állapotja szelíd és nyugodt állapot. A bölcsesség békésen uralkodik indulatainkon, s nincs más dolga, mint hogy helyesen kormányozza alattvalóit; az erénynek viszont ellenségeivel kellett megküzdenie
Uo. 66.;
Sokkal kevesebb a hálátlan ember, mint hiszik; mert jóval kevesebb a nagylelkű ember, mint gondolják.
Levél Créqui marsallhoz a hálátlanokról – Dupré, P.: Encyclopédie des Citations. Comité de Rédaction sous la présidence de Fernand Keller. Éditions de Trévise, Párizs, 1959. 369. sz. Molnos Emília;
Az irigységért megbűnhődik a szív, melyben megfogamzott: állandó nyugtalansággal gyötri, az enyhülés reménye nélkül.
Notre chemin. Les plus beaux mots humains sur la vie "humaine". (Préface de Bernard Fay.) Éditions Balzac, Párizs, 1943. 37.
