PÁZMÁNY PÉTER (1570–1637) esztergomi érsek, író
PÁZMÁNY PÉTER (1570–1637) esztergomi érsek, író
A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat.
Prédikációk – A magyar próza könyve három kötetben. (Szerk.: Bisztray Gyula és Kerecsényi Dezső.) Első kötet: Régi magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Kerecsényi Dezső.) A Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp., 1942. Második kötet: Új magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Bisztray Gyula.) A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1948. (A harmadik kötet nem jelent meg.). I. köt.;
Nincs oly nagy tűz, hogy magátul el ne aludjék, ha fát nem raksz reá. Nincs oly erős ember, hogy meg ne szakaszodjék, ha mindennap ennie nem adsz. A nyilat, ha fellövöd, mihent feljebb nem mégyen, ottan aláfordul és sebesebb alájötte, hogysem felmente.
I. m. – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 131.;
…gyakorlás nélkül ízetlenek a jó erkölcsök és aprónként a gonosz szokások fakadozásai elnyomják és fojtják, ami jó bennünk vagyon.
Uo. 132.;
Új találmányokat és magam fejéből költött dolgokat tőlem senki ne várjon. Mert tudom, hogy a pókháló nem jobb a lépes-méznél, noha a pók béliből szövi légyfogó hálóját, a méh pedig virágokrul szedegeti mézét.
Isteni igazságra vezérlő Kalauz – Uo. 147.
