MONTESQUIEU, CHARLES-LOUIS DE SECONDAT, BARON DE LA BRÉDE ET DE (1689–1755) francia filozófus, regényíró
MONTESQUIEU, CHARLES-LOUIS DE SECONDAT, BARON DE LA BRÉDE ET DE (1689–1755) francia filozófus, regényíró
Én úgy gondolom, hogy a dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem
tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.
tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.
Perzsa levelek. XVII. sz. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. 30. Rónay György.;
Mert tudd meg, hogy a keresztény vallás tele van egy sereg igen nehéz gyakorlattal, s minthogy úgy találták, nehezebb a kötelességeket teljesíteni, mint olyan püspököket állítani, akik a kötelességek alól mentesítenek, a közjó érdekében ezt az utóbbi megoldást választották…
I. m. XXIX. sz. – Uo. 48.;
Gúnyt űz belőlünk, aki azzal akarja csillapítani a bajt, hogy emlékeztet rá: nyomorultnak születtünk.
I. m. XXXIII. sz. – Uo. 53.;
…vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem … a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődtek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk.
I. m. XXXVIII. sz. – Uo. 60.;
Én legszívesebben megtiltanék minden gyászpompát. Az embereket nem akkor kell siratni, amikor meghalnak, hanem akkor, amikor megszületnek.
I. m. XL. sz. – Uo. 62.;
Nincs az a hitvány iparos, aki ne azon vitatkoznék, hogy az ő foglalkozása a legkiválóbb…
I. m. XLIV. sz. – Uo. 65.;
Elmondhatatlanul sok nyelvmester, művész és tanár tanítja azt, amihez nem is konyít, és ez nem mindennapi tehetségre vall; mert nem nagy ész kell hozzá, hogy megmutassuk, amit tudunk, viszont határtalanul többre van szükség ahhoz, hogy azt tanítsuk, amiről fogalmunk sincs.
I. m. LVII. sz. – Uo. 90.;
…alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.
…ha a háromszögek isteneket alkotnának maguknak, háromoldalú isteneik lennének.
I. m. LIX. sz. – Uo. 92.;
Tudd meg: mindenütt a világon, ahol pénz van, zsidók is vannak.
I. m. LX. sz. – Uo.;
…a vallások közt mindig azok a legádázabb ellenfelei egymásnak, amelyek a legközelebb állnak egymáshoz.
Uo. 93.;
…a természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket.
I. m. LXVI. sz. – Uo. 102.;
A társadalom a kölcsönös haszon elvén alapszik; ha egyszer terhemre van, ki akadályozza meg, hogy lemondjak róla?
I. m. LXXVI. sz. – Uo. 120.;
…olykor szükségessé válik egyes törvények megváltoztatása. Ez azonban ritka eset; ha mégis bekövetkezik, csak remegő kézzel szabad a dologhoz nyúlni; annyi ünnepélyességgel kell eljárni, annyi óvatosságot kell tanúsítani, hogy a nép mindebből természetszerűen azt következtesse, hogy a törvény szent dolog, ha ennyi formaságra van szükség a hatálytalanításához.
I. m. LXXIX. sz. – Uo. 125.;
Akármilyen … a törvény, mindig meg kell tartani, s úgy kell tekinteni, mint közlelkiismeretet, amelyhez az egyéni lelkiismeretnek válogatás nélkül igazodnia kell.
Uo. 126.;
A hódítás magában véve még egyáltalán nem jogforrás. Ha a meghódított nép fönnmarad, záloga a békének és az igazságtalanság jóvátételének; ha elpusztul vagy szétszórják, a zsarnokság tanúsága.
I. m. XCVI. sz. – Uo. 148.;
…az emberek közt a gyöngeség és az erő fokozatos különbségeit a természet hozta ugyan létre, de sokszor ki is pótolja a gyöngeség hátrányait a kétségbeesés erejével.
Uo. 149.;
…a kémia … afféle negyedik istencsapása, mely részletekben, viszont szünet nélkül teszi tönkre és pusztítja az embereket…
I. m. CVII. sz. – Uo. 163.;
Attól félsz, mondod, hogy egy szép napon fölfedezik a pusztításnak valamilyen még a mainál is kegyetlenebb módját. Nem; s ha adódnék ilyen végzetes találmány, az emberi jogok rövidesen tilalom alá helyeznék, s a nemzetek egyhangú megállapodása egykettőre homályba temetné ezt a fölfedezést.
I. m. CVII. sz. – Uo. 165.;
…henyeség és tunyaság nem fér össze az iparűzéssel.
Párizs talán a legérzékiesebb városa a világnak; talán itt élvezik a legkifinomultabban az élet örömeit; de ebben a városban élnek ugyanakkor a legdolgosabban is. Ahhoz, hogy egy ember gyönyörűségben tölthesse napjait, száz másnak lankadatlanul kell dolgoznia.
Uo. 166.;
Én azt tartom, amíg valaki nem olvasott el minden régi könyvet, semmi jogcíme sincs rá, hogy az újakat többre becsülje.
I. m. CIX. sz. – Uo. 169.;
…a legnagyobb emberek feje is beszűkül, ha együvé toborzódnak, s minél több valahol a bölcs, annál kevesebb a bölcsesség.
I. m. CX. sz. – Uo. 170.;
A természet mindig lassan, mondhatni takarékosan működik, műveletei sosem erőszakosak, s mérsékletre törekszik még abban is, amit termel; mindig szabályosan és mértékletesen dolgozik; ha sürgetik, csakhamar elernyed, s maradék erejét csak a maga fönntartására fordítja, elveszítve minden teremtő lendületét és nemzőképességét.
I. m. CXV. sz. – Uo. 178.;
…minél népesebb egy ország, annál virágzóbb a kereskedelme … minél virágzóbb valahol a kereskedelem, annál népesebb lesz az ország; ez a két dolog kölcsönösen támogatja és elősegíti egymást.
I. m. CXVI. sz. – Uo. 180.;
Semmi nem növelte jobban a kölcsönös ragaszkodást a válás könnyűségénél; férj és feleség békén tűrték a házi bajokat, mert tudták, csak rajtuk áll, hogy bármikor véget vessenek nekik…
I. m. CXVII. sz. – Uo. 181.;
Belebetegszünk, ha más országba telepítenek át.
I. m. CXXII. sz. – Uo. 188.;
…ha egy nép megrokkan, meg is marad rokkantságában; ha esetleg mégis fölocsúdik, évszázadok kellenek hozzá.
Uo. 189.;
A birodalmak olyanok, mint a fa: ha ágaik nagyon szétterjednek, elszívják a nedvet a törzstől, s egyébre se jók, mint hogy árnyékot vessenek.
Uo. 190.;
Az emberiség ott szaporodik leginkább, ahol bőségesen ellátják a gyerekeket, anélkül hogy az apák rövidséget szenvednének miatta.
I. m. CXXIII. sz. – Uo. 191.;
Alapos zavarba jön minden vallás, ha arra kell választ adnia, milyen örömök várnak arra, aki jól él. A gonoszokat könnyű megriasztani, ha hosszadalmas kínokkal fenyegetik őket; de az erényes embernek nem tudnak mit ígérni. Úgy látszik, az örömnek az a természete, hogy rövid ideig tart; másfélét a képzelet nemigen tud elgondolni.
I. m. CXXVI. sz. – Uo. 195.;
…az a véleményem, tartson ki mindenki szilárdan azon a helyen, ahová a természet állította, és nem tudom javallani azoknak a gyöngeségét, akik otthagyják a hivatásukat, mintegy megszöknek előle, mert úgy érzik, nem érnek föl hozzá…
I. m. CXXXIX. sz. – Uo. 216.;
Aki híjával van valamilyen tehetségnek, azzal kárpótolja magát, hogy megveti az illető tehetséget…
I. m. CXLV. sz. – Uo. 237.;
…egy nagy miniszter legfőbb erénye a megbízhatósága.
I. m. CXLVI. sz. – Uo.;
Lehet-e nagyobb bűn, mint azé a miniszteré, aki egy egész nemzet erkölcsét rontja meg…?
Uo. 239.
