MONTAIGNE, MICHEL EYQUEM DE (1533–1592) francia moralista
MONTAIGNE, MICHEL EYQUEM DE (1533–1592) francia moralista
A szokás elhomályosítja a dolgok igazi arcát…
Esszék. A megszokásról. – Montaigne legszebb lapjai André Gide válogatásában. Officina, Bp., 1941. 22. Kürti Pál;
Aki megszabadult a szokás borzasztó előítéletétől, rájön, hogy rengeteg kétségtelenné kövült szabálynak nincs egyéb létjoga, mint a megszokás galambősz szakálla és ráncos ábrázata. Ha azonban letépi ezt az orcát, s visszavezeti a dolgokat az igazság és értelem forrásához, úgy érzi, hogy ítélkezése tótágast áll ugyan, s mégis szilárdabban megvetette lábát a földön.
Minden egyénieskedő, modoros majomkodás, azt hiszem, csak rögeszme vagy feltűnési viszketeg, sohasem őszinte meggyőződés.
A bölcs magába vonul, hogy lelkét a szokás préséből kiszabadítsa, és a szabad és független ítélkezés állapotát elérje; ám külsőségekben kövesse csak az öröklött formákat és szokásokat.
A nyilvánosság úgysem érti meg gondolatainkat; viszont – gondolatainkon túl – minden tevékenységünk, munkánk, vagyonunk, sőt életünk szegődjék a nyilvánosság és a közvélemény szolgálatába.
Uo.;
A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték.
I. m. Barátsága Etienne de la Boëtie-vel – Uo. 23.;
Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok.
Uo. 24.;
…könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni.
I. m. A költészetről – Uo. 25.;
A létezéssel semmi kapcsolatunk nincs, hiszen minden ember születés és halál között lebeg, s csak homályos látszat és árnykép; bizonytalan s ingatag jelbeszédét, melyet a homályból küld, alig lehet felfogni. Ha meg akarnád markolni lényegét, úgy jársz, mint a vízzel: szétcsorog, minél szorosabban préseled.
Mindenen a változékonyság törvénye az úr. Az értelem hiába keres állandóságot, mindig csak csalódik, mert nincs állandó, nincs maradandó: minden csak keletkezik, de semmi sem létezik, s minden már haldoklik, még mielőtt megszületett…
I. m. Nézeteinkről – Uo. 31.;
Az egészség nagy kincs, az egyetlen, amely arra érdemes, hogy ne csak időt, verejtéket, fáradságot, vagyont vesztegessünk reá, de még az életünket is kockára tegyük a nyomában; hiszen nélküle az élet csak szánalmas botrány. Nélküle kéj, bölcsesség, tudomány, erény elfakul és elernyed…
I. m. Az egészségről – Uo. 35.;
A megbánás akaratunk megtagadása, s kerékkötője csapongó fantáziánknak.
I. m. A megbánásról – Uo. 37.;
Az alázat szerintem a leghamisabb érzés, ha erkölcs és életmód nem igazodik hozzá; eredete homályos és bonyolult; látszata könnyed és pompás.
Uo. 38.;
…igazán csak az olyan ember szánalomra méltó, kinek egy talpalatnyi helye sincs, hol egyedül lehet, hol önmagát vendégül láthatja, hol bizalmas barátait fogadhatja, vagy elrejtőzhet…
I. m. Háromféle érintkezésről – Uo. 41.;
Szeretem a derűs és urbánus okosságot, s kerülöm a szigorú erkölcsöt és zord bíráskodást. Minden mogorva ábrázat gyanús…
I. m. A zordonság gyűlölete – Uo.;
Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink sem lehetnek oly rondák, mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket.
Uo. 42.;
Valósággal beteg vágy az bennem, hogy leleplezzem magam; mit bánom, hány ember előtt, csak minél nyíltabban…
I. m. A nyíltságról – Uo.;
A szerelmi házasságok gyorsan romlanak. A házasságot megbízhatóbb és teherbíróbb alapra kell építeni, mint a szerelem; az üteme is óvatosabb. A szerelem sistergő hőfokát nem bírja el…
I. m. A házasságról – Uo.;
Ha írok, lemondok a könyvek társaságáról és emlékéről, mert attól tartok, hogy szétbontják egyéni formámat…
Célomnak kitűnően megfelel, hogy elhagyott vidéken élek és írok, hol senki sem segíthet, senki sem buzdíthat, hol csupa olyan ember él, aki egy betűt sem ért a miatyánkjának latinjából s a franciából még egy fokkal kevesebbet. Másutt talán jobban alkotok, de kevésbé a magamét; márpedig fő törekvésem, hogy művem pontosan engem fejezzen ki.
I. m. A stílusról – Uo. 44.;
Szellemünk leggyümölcsözőbb s legtermészetesebb gyakorlata szerintem az eszmecsere. Mívelése kellemesebb, mint életünk bármely más cselekedete…
I. m. Az eszmecseréről – Uo. 47.;
Ünnepelem és becézem az igazságot, bárki kezéből kapom; alighogy felbukkan a látóhatáron, már el is hajigálom legyőzött fegyvereimet, és vígan megadom magam néki…
A makacs és tüzes vélemény az ostobaság legbiztosabb jele; van-e magabiztosabb, határozottabb, önteltebb, szemlélődőbb, komolyabb és méltóságteljesebb lény, mint a szamár?
Uo. 48.;
Nem tréfából mondom: az írásdüh egy romlott kor tünete. Franciaországban a polgárháború idején irkálták össze a legtöbbet. A rómaiak bukásuk előestéjén voltak a legszószátyárabbak…
I. m. Szavakról – Uo. 4+9.;
Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, hogy az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.
I. m. Az öregkori utazásról – Uo. 53.;
Szókratész nagy szolgálatot tett az emberi természetnek, megmutatván, hogy magában is megállja helyét.
I. m. Socrates – Uo. 57.;
Adjunk hálát a sorsnak, hogy olyan században élünk, amely csöppet sem puha, szenvelgő és tétlen.
I. m. A polgárháborúról – Uo. 59.;
…a legfőbb bölcsesség: éljünk természetesen. Jómagam sohasem korrigáltam az ész sugallataival természetes hajlamaimat, és sohasem avatkoztam útjukba.
I. m. A szépségről – Uo. 61.;
A természet mindig sikerültebb törvényeket szerkeszt, mint az emberek…
I. m. Törvényekről – Uo. 62.;
Sokkal több bajunk van a magyarázatok magyarázatával, mint az eredetinek a magyarázatával, és több könyvet írtak könyvekről, mint minden egyébről együttvéve; mást sem teszünk, mint keresztül-kasul magyarázzuk egymást. Csak úgy hemzsegnek a magyarázatok; alkotókban annál szegényebbek vagyunk…
I. m. Magyarázatokról – Uo. 63.;
…hiszem, hogy az álmok ösztöneink hűséges tolmácsai, csak művészet dolga, hogy megfejtsük és megértsük őket…
I. m. Elégedettségéről – Uo. 68.;
Mily bolondok vagyunk! „Semmittevéssel múlt el az élete” – mondjuk. Vagy: „Semmit sem csináltam ma.”' Semmit? Hiszen éltél! Ez nem csupán alapvető, de legdicsőbb foglalkozásod is.
Ha életedet jól átgondoltad, és helyesen rendezted be, akkor a legnagyobb feladatot oldottad meg: a természet karrier nélkül is érvényesül; otthonosan érzi magát minden szinten, és lehúzott függöny mögött is szívesen él.
Az életednek nyugalmat hódítottál? Ez több, mint birodalmakat és városokat hódítani. Az ember legragyogóbb remekműve a helyes élet…
I. m. A testi örömök egészséges élvezetéről – Uo. 73.;
Nyugvóponton vagyok? Elzsongított valamely élvezet? – Nosza, nem kótyavetyélem el az érzékeimnek; sietve bekapcsolom a lelkemet is, de nem ám hogy valami kötelezettséget vállaljon, hanem hogy vigadjon; nem azért, hogy elvesszen az élvezetben, hanem hogy magára találjon benne; segítségül hívom, hogy e boldog állapotban tükrözze magát, latolgassa, becsülgesse s telítse a boldogságot.
…azt sem kívánom, hogy a gyermekek nemzését ujjunk vagy lábikránk végezze csak úgy érzéketlenül; azt se, hogy a test vágytalan és gerjedelem nélküli legyen… Igazságtalanok vagyunk a nagy és mindenható Ajándékozóval, ha ajándékát visszautasítjuk, megsemmisítjük vagy eltorzítjuk…
I. m. Az élet értékéről – Uo. 76.
