MIKES KELEMEN (1690–1761) memoáríró
MIKES KELEMEN (1690–1761) memoáríró
Ahol nincsen emberi reménység, ott vagyon az isteni segítség.
Törökországi levelek – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 21.;
Csak a mennyekből nem lehet leesni, de ezen a földön ha akármely magasra hágjon az ember, csak le kell onnét szállania.
Uo.;
Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
Az erdélyi vér nem az adományért szolgál, hanem a becsületért.
Uo. 87.;
Sohasem kell egy asszonyt dicsérni más asszony előtt, mert a’ nem esik jóízűn.
Uo. 104.;
Azt nem okosan mondja-é a török, hogy az Isten rakás kenyereket hintett el imitt-amott az emberek számára, és oda kinek-kinek el kell menni, és ott kell maradni, vala még a kenyérben tart?
Uo. 132.;
Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve, nem becsülik.
Uo. 168.;
Másnak nem lehet azt megfogni, hogy micsoda szeretetet éreznek az atyák a fiakhoz, azért atyának kell lenni.
Uo. 184.;
Amennyin már maradtunk, egy szilvafának is elférünk az árnyékában.
Uo. 197.;
…azt mondom, hogy jól oktatni a leányokat olyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike olyan hasznos az országnak, valamint a másika.
A magyar próza könyve három kötetben. (Szerk.: Bisztray Gyula és Kerecsényi Dezső.) Első kötet: Régi magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Kerecsényi Dezső.) A Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp., 1942. Második kötet: Új magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Bisztray Gyula.) A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1948. (A harmadik kötet nem jelent meg.), I. köt. 336.;
…az Isten a szív imádságát szereti, és nem a szónkra figyelmez.
Uo. 343.;
Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet. És azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól.
Uo. 344.
