LEIBNIZ, GOTTFRIED WILHELM (1646–1716) német filozófus
LEIBNIZ, GOTTFRIED WILHELM (1646–1716) német filozófus
Igaz, az ész arra tanít bennünket, hogy rendszerint várjuk a jövőben is annak újabb következését, ami a múlt hosszú tapasztalatának megfelel, de ez azért nem szükségképpeni és csalhatatlan igazság; és az eredmény éppen akkor maradhat el, amikor ezt legkevésbé várjuk, ha ti. az okok, amelyek azt előidézték, megváltoztak.
Újabb vizsgálódások az emberi értelemről. Előszó – Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. I–II. (Szerk.: Simon Endre.) Tankönyvkiadó, Bp., 1958. és 1960., I. köt. 299. Rácz Lajos;
…egyedül az ész képes biztos szabályokat fölállítani és a kivételek megfigyelésével a bizonytalanok hiányait pótolni, végül bizonyos kapcsolatokat találni a szükségképpeni következmények erejében, miáltal gyakran módjában áll az embernek előre látni valamely eseményt…
Uo.;
Lelkünket én oly márványtömbhöz hasonlítottam, melyben erezetek vannak; a lélek jobban hasonlít ehhez, mint a teljesen egységes márványhoz vagy a bölcselők tabula rasájához.
…miért kellene minden ismeretünket külső dolgok felfogása révén szerezni, és miért ne lehetne semmit magunkban bensőleg fölfedezni. Egyedül a mi lelkünk oly üres, hogy kívülről kölcsönzött képek nélkül semmi?
Állítom, hogy természettől fogva egy szubsztancia sem lehet tevékenység nélkül, sőt nincs test mozgás nélkül.
Uo. 300.;
…a természetben soha sincs ugrás. Én ezt a folytonosság (continuitas) törvényének neveztem… Ennek révén megyünk át mindig a kicsinyről a közepesen át a nagyra és megfordítva…
…az észrevehetetlen különbségek következtében két egyéni dolog soha nem lehet egymáshoz teljesen hasonló, hanem mindig több közöttük a különbség, mint a pusztán számbeli.
Uo. 302.;
…az összes szellemek, az összes lelkek, az összes teremtett egyszerű szubsztanciák mindig testtel vannak összekapcsolva…
Uo. 303.;
Vannak velünk született alapelvek, amelyek mindenki előtt ismeretesek, és nagyon könnyen felfoghatók; vannak tételek, amelyeket szintén első pillanatra fölfedezünk, és ezek alkotják a természettudományokat…
…lelkünkben lehet olyan, amit ott nem veszünk észre, mert nem emlékszünk mindig a kellő pillanatban arra, amit tudunk: de mégis mindig kell hogy azt valamikor tanultuk és határozottan ismertük légyen.
I. m. I. k. 1. f. – Uo. 313.;
…bizonyos, hogy a szükségképpeni igazságok velünk születtek, és a lélektől erednek, mert nem lehet a tapasztalatokkal megalapozni őket úgy, ahogyan a ténybeli igazságokat megállapítjuk.
Uo. 314.;
…a természet rendje a legegyszerűbbön kezdődik, és a különösebb igazságok alapoka az általánosabbaktól függ…
…az általános alapelvek behatolnak gondolkozásunkba, s annak lelkét és kapcsolatát alkotják…
Uo. 317.;
Valamely tárgy tiszta és határozott fogalmának ismertetőjele az, hogy módunk van abból a priori bizonyítékok útján sok igazságot megismerni…
…mi nyilván oly állapotra vagyunk rendeltetve, amely fölötte áll mostani állapotunknak, sőt a végtelenségig fogunk tökéletesedni ismereteinkben…
I. m. 23. f. – Uo. 322.;
…a természetben nem létezik két lény, mely egymásra minden tekintetben teljesen hasonlítana…
Monadologia, 9. sz. – Értekezések. Franklin Társulat, Bp., 1907. 173. Bauer Simon és Vida Sándor;
…a jelen méhében hordozza a jövőt.
I. m. 22. sz. – Uo. 176.;
Cselekvéseink háromnegyed részében mi is bizony csak empirikusok vagyunk. Ha azt állítjuk például, hogy holnap ismét nap lesz, akkor azon tapasztalat alapján ítélünk, hogy eddigelé még mindig így volt. Csakis a csillagász következtetheti azt okokból.
I. m. 28. sz. – Uo. 177.;
…nem létezik több egy Istennél, és ez az Isten elég.
I. m. 39. sz. – Uo. 178.;
…nincsen a világegyetemben semmi míveletlen, terméketlen, halott, nincs káosz, nincs zavar, csak látszólag, körülbelül úgy, mint egy távolból szemlélt halastóban, amelyben csak zavaros mozgást látnánk, és úgyszólván a halak sürgését-forgását, anélkül hogy magukat a halakat megkülönböztethetnők.
I. m. 69. sz. – Uo. 183.;
…a világegyetemben uralkodó tökéletes rend folytán minden a lehető legjobban van berendezve…
…boldogságunk nem lesz soha, sőt nem is lehet teljes élvezet, mely már ne hagyna semmi kívánnivalót, és amely szellemünket elbutítaná; hanem igenis áll örökös haladásban új élvezetek, új tökélyek felé.
A természetnek és az isteni gondviselésnek észen alapuló elvei, 18. sz. – Uo. 195.
