KANT, IMMANUEL (1724–1804) német filozófus
KANT, IMMANUEL (1724–1804) német filozófus
A tiszta matematikai ismeret lényeges s minden más a priori ismerettől megkülönböztető jele az, hogy éppenséggel nem fogalmakból, hanem mindig csak a fogalmak szerkesztése útján jő létre.
Prolegomenák. Lehetséges-e egyáltalán metafizika? 4. § – Kant Prolegomenái minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelni. Franklin Társulat, Bp., 1909. 18. Alexander Bernát;
…érzéki világunk minden külső tárgyának szükségképp pontosan meg kell egyeznie a geometria tételeivel…
I. m. Miképp lehetséges tiszta matematika? I. jegyzet – Uo.;
Csak ami a szemléletben adatik, lehet nekünk tárgy.
I. m. II. jegyzet – Uo.;
…természet a tapasztalat összes tárgyainak foglalata.
I. m. Miképp lehetséges tiszta természettudomány? 16. § – Uo. 41.;
Minden ítéletünk előbb puszta észrevevési ítélet; csak előttünk, azaz énünk előtt érvényes…
I. m. 18. § – Uo. 44.;
A tárgy magában mindig ismeretlen marad; de ha az értelmi fogalom a képzetek kapcsolatát, melyek róla az érzékiségnek adva vannak, egyetemes érvényességűvé teszi, akkor e viszony által a tárgy meghatároztatik, s az ítélet objektív.
I. m. 19. § – Uo. 45.;
…az érzékek dolga szemlélni; az értelemé gondolkodni. Gondolkodni pedig nem egyéb, mint képzeteket egy tudatban egyesíteni.
I. m. 22. § – Uo. 50.;
A lehető tapasztalat alaptételei … egyszersmind általános törvényei a természetnek, melyek a priori megismerhetők.
I. m. 23. § – Uo. 51.;
…a természet legfőbb törvényhozásának bennünk, azaz értelmünkben kell rejlenie…
I. m. 36. § – Uo. 64.;
…az értelem (a priori) nem meríti törvényeit a természetből, hanem szabja neki.
Uo. 65.;
…nem maguknak a dolgoknak mivoltával van dolgunk, ez mind érzékiségünk, mind értelmünk föltételeitől független, hanem a természettel mint a lehető tapasztalat tárgyával…
I. m. 38. § – Uo. 67.;
…tartózkodnunk kell a természet berendezésének oly magyarázatától, mely egy legfelső lény akaratából indul ki, mert ez nem természetfilozófia többé…
I. m. Miképp lehetséges metafizika egyáltalán? 44. § – Uo. 77.;
…a lehető tapasztalaton túl arról, hogy mik a dolgok magukban, határozott fogalmat nem adhatunk. De azért a reájuk vonatkozó kérdésektől mégsem tartózkodhatunk…
I. m. Befejezés. A tiszta ész határainak megállapításáról, 57. § – Uo. 97.;
…az ész minden a priori elvével nem tanít soha egyébre, mint csakis lehető tapasztalat tárgyaira, s ezekre vonatkozólag sem többre, mint amennyit a tapasztalatban megismerhetünk…
I. m. 59. § – Uo. 107.;
Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre megundorodik minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert eszének szüksége volt valamire, s jobbat foglalkoztatására nem találhatott.
I. m. A Prolegomenák egyetemes kérdésének megoldása. Miképp lehetséges a metafizika mint tudomány? – Uo. 111.;
A metafizikának nemcsak egészben, hanem minden részében is tudománynak kell lennie, különben semmi…
Uo. 117.;
…a kritika alaptételeinek vizsgálata meg kell hogy előzzön minden, e kritika értékéről vagy értéktelenségéről szóló ítéletet.
I. m. Függelék – Uo. 118.;
A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből való megismerése nem egyéb puszta látszatnál, és csak a tapasztalatban van igazság.
Uo. 120.;
Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgálhasson.
A gyakorlati ész kritikája, I. r. I. k. 1. főrész 7. § – Franklin Társulat, Bp., 1922. 321. Molnár Jenő;
Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.
I. m. Záradék – Uo. 165.;
Valamelyes bizalomnak az ellenség gondolkozásmódjában meg kell maradnia a háború kellős közepén is. Hisz másképp nem lehetne békét kötni, s az ellenségeskedés irtóháborúvá fajulna.
Aki embereket mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek.
Aki nem társ az államban, hanem tulajdonos, annak nem kell nagyon meggondolnia a háborút. Asztala, vadászatai, udvari ünnepei azáltal a legcsekélyebbet sem szenvednek. Jelentéktelen okokból határozhatja el, mint egy sportkirándulást; s közömbösen átengedheti a mindig készséges diplomáciai testületnek, hogy az illendőség végett igazolja.
Az igazi békeszövetség nem célozhatja semmiféle hatalomnak az állam részére való megszerzését. Csak a békét és a szabadságot.
A háború … több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít.
Az örök béke. Memento – Új Magyarország, Bp., 1918. 95. Babits Mihály;
Az államok különállása a háború folytonos kockázatával jár ugyan, de még mindig jobb, mint összeolvasztásuk egyetlen, a többiek fejére növő és univerzálmonarchiába átmenő hatalom kezében.
Nem elegendő minden egyes ember akarata. Szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak.
…mindenki saját magától való jó véleménye mellett mégis minden másnál feltételezi a gonosz érzületet. Így kölcsönösen mondják ki egymásra az ítéletet.
Uo. 96.;
Állítom, hogy a természettudomány minden ágában csak annyi tulajdonképpeni tudományt találhatunk, amennyi matematika van benne.
Kant filozófiája. Gondolatok műveiből. Lampel, Bp.; 1913. 33. Polgár Gyula;
…az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak…
Uo. 32.;
Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.
Uo. 36.;
Az erény mindig fejlődésben van, és amellett mégis mindig elölről kezdődik.
Uo.37.;
Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcsesség kezdete.
Uo. 39.;
A jog azon föltételek foglalata, amelyek mellett az egyik ember önkénye a másik önkényével a szabadság valamely egyetemes törvénye szerint megegyeztethető.
…ha az igazságosság elpusztul, akkor már nincs értéke annak, hogy emberek éljenek a földön.
Uo. 41.;
Az állam az emberek tömegének egyesülése a jog törvényeinek uralma alatt.
Uo. 42.;
Törvényhozó hatalom csak a nép egyesült akaratát illeti meg.
Uo. 43.;
Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az embernek Istent vidám szívvel és nem kényszerből kell szolgálnia.
Uo. 56.;
A papságban mindenkor megvan a hajlandóság arra, hogy tiszta tanító osztályból uralkodó osztállyá alakuljon át.
Hogy Krisztusnak volt hite, és azt tanította, az világos, de nem az, hogy ő maga akart lenni a hitnek tárgya.
Uo. 58.;
Szép az, amit a fogalmi megismeréstől függetlenül, általános tetszés tárgyának képzelünk.
Uo. 60.
… dolgok mint érzékeinknek rajtunk kívül lévő tárgyai adva vannak nekünk, de hogy magukban milyenek, nem tudjuk, csak jelenségeiket ismerjük, azaz azokat a képzeteket, melyeket, érzékeinket megilletvén, bennünk előidéznek. Tehát igenis elismerem, hogy vannak testek rajtunk kívül, t.i. dolgok, melyekről teljességgel nem tudjuk ugyan, hogy milyenek magukban, de amelyeket ama képzetekből ismerünk, melyeket érzékiségünkre való hatásuk folytán nyerünk…
… minden tulajdonság, mely valamely test szemléletét teszi, pusztán jelenségéhez tartozik; …
… ha az érzékek képzeteit mind, formájukkal együtt, t.i. tért meg időt, csak jelenségeknek veszem, tért meg időt pedig az érzékiség formájának, mely rajta kívül a tárgyakon nem található, s ha e képzetekkel csak lehetséges tapasztalatra vonatkoztatva élek, akkor az, hogy csak jelenségeknek tartom, legkevésbé sem foglal magában látszatot vagy tévedésre való legcsekélyebb csábítást; mert emellett is helyesen összefügghetnek a tapasztalatban az igazság szabályai szerint.
… az ítéletek egyik fajában a képzetek mint alany vonatkoztatva állítmányokra, másik fajában, mint ok vonatkoztatva okozatára, harmadik fajában mint részek, melyek együtt egy egész lehetséges ismeretet alkotnak, tartoznak egymáshoz.
… az ok fogalma semmiképp sem jelenti a dolgokhoz, hanem csak a tapasztalathoz tartozó föltételt, azt, hogy a tapasztalat csak jelenségeknek s ezek sorrendjének objektív-érvényes megismerése lehet, amennyiben a megelőző a következővel feltételes ítéletek szabály szerint kapcsolható egybe.
Az összes szintetikai a priori alaptételek nem egyebek, mint lehetséges tapasztalat elvei, és soha a dolgokra magukban, hanem csak jelenségekre, mint a tapasztalat tárgyaira vonatkoztathatók. Ennélfogva a tiszta matematika, valamint a tiszta természettudomány soha egyébre, mint puszta jelenségekre nem vonatkozhatik s csak azt tünteti föl, ami vagy a tapasztalatot általában teszi lehetővé, vagy ez elvekből leszármaztatva, mindenha valamely lehető tapasztalatban kell hogy gondolható legyen.
Épp azzal tehát, hogy jelenségeket vesz föl, magukban levő dolgok létét is elismeri az értelem s ennyiben mondhatjuk, hogy a tüneményeknek alapul szolgáló lényeknek, tehát puszta értelmi lényeknek képzete nemcsak megengedhető, hanem elkerülhetetlen is.
Kritikai dedukciónk nem is zár ki ily dolgokat (noumena), ellenkezőleg az analitika alaptételeit arra szorítja, hogy éppen nem vonatkoznak valamennyi dologra, miáltal minden puszta tüneménnyé válnék, hanem hogy csak lehetséges tapasztalat tárgyaira érvényesek.
… az érzékek nem szolgálják in concreto a tiszta értelmi fogalmakat, hanem csak a használatukra való sémát, az ennek megfelelő tárgy pedig csak a tapasztalatban (mint amely az értelemnek az érzékiség anyagaiból való alkotása) találtatik.
Miképp lehetséges egyáltalán a természet materialis jelentésben, t.i. szemléletileg, mint a jelenségek összessége, miképp lehetséges tér, idő, s ami mindkettőt megtölt, az érzéklés tárgya? A felelet ez: Érzékiségünk mivoltánál fogva, melynél fogva érzékiségünk a neki sajátos módon, magukban előtte ismeretlen s ama jelenségektől teljesen különböző tárgyaktól megillettetik.
Gyönge fogalmainknak meg fog felelni az a kifejezés, hogy a világot úgy gondoljuk, mintha lételét s belső rendeltetését tekintve egy legfőbb észből eredne; ez által részint a világ mivoltát, mely neki magának sajátja, ismerjük meg, anélkül, hogy meg mernők okának mivoltát is határozni; részint pedig e mivoltának (a világ észformájának) okát a legfőbb oknak a világhoz való viszonyába helyezzük, anélkül, hogy a világot magában erre elegendőnek találnók.
Prolegomena
