JOUBERT, JOSEPH (1754–1824) francia moralista
JOUBERT, JOSEPH (1754–1824) francia moralista
Nem siránkozom, hogy a rózsának is vannak tövisei, örülök, hogy rózsa van a tövis felett, s a bokor tele van virággal.
Önmagáról és a bölcsességről – Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai. Európa, Bp., 1977. 222. Szávai Nándor;
Ha választanom kellene, inkább az elnézést választanám, amely időt ad az embereknek, hogy megjavuljanak, s nem a szigort, amely rosszabbá teszi őket, sem pedig a sietséget, amely nem vár megbánásra.
Uo. 223.;
A mások jósága éppen olyan örömmel tölt el, mint a magamé.
Uo. 224.;
Kérdezzed a régieket, és hallgass az öregekre. Nagyon kevéssé bölcs, aki csak a maga bölcsességével él, nagyon kevéssé tudós, aki csak a tudományában az.
A bölcsesség a gyengék ereje.
A józan ész a világhoz alkalmazkodik, a bölcsesség az éggel akar megegyezni.
Uo. 231.;
Ne vágd ketté, amit kioldhatsz.
Ne ítélj túlságos szigorral életünk bajairól, és ha boldogan akarsz élni, ne feledkezzél meg arról, ami jó benne.
Gondolj a múltra, ha számadást végzel, a jelenre, ha örömöd van, a jövőre mindenben, amit cselekszel.
Uo. 232.;
Mindenki a saját párkája, magának szövi a jövőt.
Bármily fokú legyen is, a hatalom egyik sajátossága, hogy megrészegíti azokat, akik gyakorolják.
Uo. 233.;
Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy azt cselekedjük, amit akarunk, hanem azt, amit legjobbnak és legillőbbnek vélünk.
Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör; ha hosszú: kéj; ha állandó: elégedettség.
Kevésbé vagyunk ellenségei azoknak, akik gyűlölnek, mint azoknak, akik megvetnek bennünket.
Uo. 234.;
Nem azt szeretjük a legjobban, ami a legszebb, hanem ami a legszebb gondolatokat sugallja nekünk.
Uo. 235.;
Nem boldog, aki nem akar boldog lenni.
Csakis azért foglalkozunk a világ bajaival és nyomorával, hogy aztán enyhítsük őket. Hogyha csupán figyeljük és siránkozunk miattuk, még keservesebbekké tesszük őket, amellett minden haszon nélkül. Aki melengeti őket, vihart támaszt belőlük.
Uo. 236.;
Az adósságok megrövidítik az életet.
Mindent meg lehet tanulni, még az erényt is.
Uo. 238.;
A társadalom is úgy volna-e az erénnyel, mint mindannyian az egészséggel? Csak akkor ismerné meg értékét, ha már elveszítette?
Az ember csak a tulajdon lámpása világánál láthat; de mások fényében is járhat vagy cselekedhet.
Keresni az igazságot. De amíg keresed, s még nem találtad meg, mit csinálsz addig, mire gondolsz, és mit cselekszel? milyen szabályokat követsz?
Uo. 239.
