JOHNSON, SAMUEL (1709–1784) angol prózaíró
JOHNSON, SAMUEL (1709–1784) angol prózaíró
A pokol jó szándékkal van kikövezve.
Tóth Béla: Szájrul szájra. A magyarság szálló igéi. Athenaeum, Bp., 1907. 376.;
Az embernek csak azt kellene olvasni, amire hajlama készteti; amit azért olvas, mert feladata, annak kevés hasznát látja.
Boswell’s Life of Johnson. I. köt. 1763. július 14. – The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 271. 9. sz. Molnos Emília;
A legkellemesebb beszélgetés az, melyben nincs vetélkedés, nincs hiúság, csak az érzelmek csendes, nyugodt, kölcsönös kicserélése.
I. m. II. köt. 1775. április 14. – Uo. 272. 30. sz.;
Kétféle tudás van. Vagy magunk ismerjük a tárgyat, vagy tudjuk, hol lehet megtalálni a rá vonatkozó információt.
I. m. április 18. – Uo. 32. sz.;
Az ember még nem talált fel semmi mást, ami annyi örömöt szerezne neki, mint egy jó kocsma vagy vendéglő.
I. m. 1776. március 21. – Uo. 39. sz.;
A finom ruházat csak arra jó, hogy pótolja a hiányát más, tiszteletet keltő dolgoknak.
I. m. március 27. – Uo. 273. 3. sz.;
Csak a tökfejű ember írt valaha is másért, mint pénzért.
I. m. április 5. – Uo. 8. sz.;
Aki mindenkit dicsér, senkit sem dicsér.
I. m. III. köt. 1777. szeptember – Uo. 25. sz.;
A kerek szám mindig hamis.
I. m. 1778. március 30. – Uo. 26. sz.;
Ha tétlen vagy, ne maradj egyedül; ha egyedül vagy, ne maradj tétlen.
I. m. 1779. október 27. – Uo. 274. 16. sz.;
Higgye el, ha egy ember balszerencséjéről beszél, mindig van abban
valami, ami nem kellemetlen számára; mert ha nincs más, csak a puszta nyomorúság, akkor ő sohasem keres vigasztalást abban, hogy elmondja.
valami, ami nem kellemetlen számára; mert ha nincs más, csak a puszta nyomorúság, akkor ő sohasem keres vigasztalást abban, hogy elmondja.
I. m. IV. köt. 1780. – Uo. 24. sz.;
Van bizonyos kölcsönös öröm a kormányzásban és a kormányoztatásban.
James Boswell: Doktor Johnson élete. (Vál.: Sükösd Mihály.) Gondolat, Bp., 1965. 101. Kaposi Tamás;
…ha a visszaélés túlságosan nagyméretű, a természet fellázad, s eredeti jogait követelvén megbuktatja a korrupt politikai rendszert.
Uo. 112.;
…a szónokló asszony olyan, mint a két lábon járó kutya. Nem csinálja jól, de már az meglepő, hogy egyáltalán csinálja.
Uo. 123.;
…ne szokja meg, hogy kicsiny dolgokra nagy szavakat használjon.
Uo. 126.;
Berkeley püspök naiv bölcseletéről beszélgetünk, amellyel az anyag nemlétét igyekszik bizonyítani, azt állítván, hogy a mindenségben minden csak idea. Megjegyeztem, hogy bár biztosak vagyunk abban, hogy tana nem igaz, lehetetlen megcáfolni. Sohasem fogom elfelejteni, milyen hevesen válaszolt Johnson, miközben oly hatalmas erővel rúgott bele egy nagy kőbe, hogy az messzire repült: „Én így cáfolom.”
Uo. 127.;
…ha két ember egy fél óra hosszat együtt van, az egyik feltétlen felsőbbségbe kerül a másikkal szemben.
Uo. 138.;
…száz férfi közül egy sem fogja elhagyni a feleségét és egy ringyóhoz pártolni, ha a felesége nem hanyagolja el őt.
Uo. 148.;
A házi boldogsághoz sok tényező járul, amelyekre a költészet nem tartogat színeket palettáján…
Uo. 149.;
A vademberek semmiféle testi előnnyel nem rendelkeznek a civilizált emberek felett. Egészségük nem jobb, s ami a gondokat vagy lelki szorongásokat illeti, az ilyesminek nem felette állnak, hanem inkább alatta, akár a medvék.
Az emberi természetben van egy általános hajlam embertársaink meghökkentésére, s minden bölcsnek ki kell magát ebből gyógyítania.
Uo. 150.;
…ha egy szál végét kezembe veszem, és látom, hogy csomagoláshoz való madzag, nem várom, hogy a végén hímzést találjak.
Uo. 156.;
…az ember ne alázza meg magát olyan nyelv használatával, amelyet tökéletlenül bír. Valóban megfigyelhetjük, mennyivel alacsonyabb rendűnek, szinte gyermekesnek látszik az olyan ember, aki csak törve beszél egy nyelvet.
Uo. 197.;
Inkább lennék együtt valakivel, akitől a zsebeimet kell őriznem, mint olyan emberrel, aki vitába akar belehajszolni, csak azért, hogy végighallgathasson.
Uo. 215.;
A bor az embert elégedettebbé teszi önmagával … A veszedelem azonban abban rejlik, hogy miközben az ember egyre jobban tetszik önmagának, egyre kevésbé tetszik másoknak.
Uo. 232.;
A nők szemében a férfiak bűnei állandó irigység tárgyai: ők kevésbé bűnösek, mint mi, de nem önszántukból, hanem mert mi fékezzük őket. A rend és divat rabszolgái, erényük sokkal fontosabb nekünk, mint saját erényeink, legalábbis ami az evilági dolgokat illeti.
Uo. 274.;
…a festészet ábrázol, de nem magyaráz.
Uo. 303.;
…elveszettnek tartok minden napot, amelyen nem kötöttem új ismeretséget.
Uo. 312.;
Van valami nemes abban, mikor hangoztatjuk az igazságot akkor is, ha ezzel önmagunkat ítéljük el.
…valaki őszintén vallhat helyes elveket, anélkül hogy gyakorolná őket.
Uo. 315.;
A szomorkodás a tétlenség egyik fajtája.
Letters of Johnson (Ed. G. B. Hill, 1892.) To Mrs. Thrale, 1773. március 17. – The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 277. 40. sz. Molnos Emília;
A nyelv az eszme öltözéke.
Lives of English Poets (Ed G. B. Hill, 1905.), I. köt. 181. § – Uo. 278. 3. sz.
