HOBBES, THOMAS (1588–1679) angol filozófus
HOBBES, THOMAS (1588–1679) angol filozófus
Más dolog … maga a létező, és más annak a lényege.
Ellenvetések Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című művéhez, 2. sz. – Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. I–II. (Szerk.: Simon Endre.) Tankönyvkiadó, Bp., 1958. és 1960., I. köt. 213. Mátrai László;
[Az embernek] semmiféle olyan ideája nincs, melyet amaz örökkévaló ideájának lehetne nevezni, hanem a hitt vagy nem ismert dolgot hívja vagy nevezi istennek.
I. m. 5. sz. – Uo. 216.;
…még ha bizonyítva is lenne, hogy létezik valami végtelen, független, mindenható stb., ebből még mindig nem következnék, hogy létezik egy teremtő. Hacsak valaki nem tartja helyesnek azt a következtetést, hogy mivel létezik valami, amiről azt hisszük, hogy mindent teremtett, tehát valóban ő teremtette valamikor a világot.
I. m. 10. sz. – Uo. 220.;
…minden ember tud gondolkodni; de ott, ahol az okoknak hosszú láncolatára van szükség, a legtöbb ember letér az útról, és módszer híján tévedésbe esik …
A filozófia elemei, 1. szakasz, I. r. 1. f. 1. sz. – Uo. 245.;
A filozófia célja vagy feladata az, hogy javunkra használhatjuk fel a korábban megismert hatásokat…
A tudás célja a hatalom … és végül minden elmélkedés célja valamely cselekvés vagy valamely dolog véghezvitele.
I. m. 6. sz. – Uo. 247.;
…az erkölcs- és társadalomfilozófia hasznát nem annyira a tudásukból eredő áldásokból ítélhetjük meg … hanem inkább a nem-tudásukból eredő súlyos bajokból…
…nincs értelme megparancsolni, hogy mindenben helyesen cselekedjünk, amíg nincs … biztos szabálya és mértéke a helyességnek…
I. m. 7. sz. – Uo. 248.;
…amit helyes következtetés útján tudunk, az nem lehet sem téves sem kétes…
I. m. 8. sz. – Uo. 249.;
Minden módszerben közös, hogy az ismerttől halad az ismeretlen felé…
I. m. 6. f. 2. sz. – Uo. 250.;
…mozgás okául csakis mozgást fogadhatunk el.
I. m. 5. sz. – Uo. 251.;
…minden tudás végcélja a dolgok okainak és létrejöttének megismerése bizonyítás formájában.
I. m. 13. sz. – Uo. 256.;
…ameddig nincs közhatalom, amely mindenkit kordában tart, addig az emberek olyan állapotban élnek, amit háborúnak nevezünk, ez pedig mindenki háborúja mindenki ellen.
Leviatón, vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma, I. r. – Magyar Helikon, Bp., 1970. 108. Vámosi Pál;
Azok, akik helyeselnek egy magánvéleményt, azok véleményét, akik helytelenítik, eretnekségnek nevezik, bár az eretnekség sem jelent többet, mint magánvéleményt.
I. m. – The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 248. 20. sz. Molnos Emília.
A filozófia az okozatoknak vagy jelenségeknek oly ismerete, melyhez azok okainak vagy létrejöttének korábbi ismeretéből való helyes következtetéssel jutunk; és megfordítva, okoké vagy előidézőké okozatuk ismerete alapján.
… hogy mi a filozófia haszna, és különösen a fizikáé és a geometriáé, azt legjobban akkor értjük meg, ha számba vesszük azokat a főbb vívmányokat, melyekre az emberiség képes, és ha az ezek birtokában lévőknek életmódját egybevetjük azokéval, akik mindezeket nélkülözik. Nos, az emberiség legnagyobb vívmányai a mesterségek; nevezetesen az anyag és a mozgás mérése; nehéz testek mozgatása, az építészet, a hajózás; műszerek készítése mindenféle célra, égi mozgásoknak, a csillagok állásának és az időmérésnek kiszámítása, a földrajz, stb. Hogy e tudományok milyen nagy áldását évezi az emberiség, azt sokkal könnyebb megérteni, mint kifejezni. Ez áldásokat évezi Európának úgyszólván minden népe, a legtöbb ázsiai nép és néhány az afrikai népek közül: de az amerikaiak és akik a sarkvidékek közelében élnek, mindezeket teljesen nélkülözik. De miért? Azoknak jobb eszük volna, mint emezeknek? Hát nem minden embernek ugyanolyan lelke és ugyanolyan lelki képességei vannak? Akkor meg mi más lehet a különbség, mint a filozófia? Vagyis a filozófia a forrása mindezeknek az áldásoknak.
A filozófia tárgya vagyis vizsgált témája minden test … melynek keletkezéséről vagy tulajdonságairól valamiféle tudomást tudunk szerezni. … Az a hivatása, hogy kutassa a testek tulajdonságait keletkezésükből avagy keletkezésüket tulajdonságaikból: és azért ott, ahol nincs keletkezés vagy tulajdonság, ott nincs filozófia sem. Ezért kizárja a teológiát, vagyis az örökkévaló, keletkezés nélküli, felfoghatatlan istenről szóló tant, akiben semmi oszthatót vagy összerakhatót, sem valamiféle keletkezést nem észlelhetünk.
A filozófia művelésének módszere tehát a legrövidebb út, okozatokat ismert okaikból vagy okokat ismert okozataikból feltalálni. De valamely okozatot csak akkor fogunk megérteni, ha felismerjük, hogy vannak okai, s hogy milyen szubjektumban vannak meg az okok, és milyen szubjektumban idézik elő ezt a hatást. Ez tehát az okokról szóló tudomány, vagy ahogy mondani szokták, … a miértről szóló. Minden más tudomány, melyet a mi-ről szólónak neveznek, vagy érzékelésen alapszik, vagy képzeten, vagy korábbi észlelések emlékén.
Nincs egyetlen fogalom az ember elméjében, amely először, részben vagy egészében ne az érzékszervekben született volna meg. Az érzet oka a külső test vagy tárgy, amely közvetlenül, mint az ízlelés és tapintás esetében, vagy pedig közvetve, mint a látásnál, hallásnál és szaglásnál hatást gyakorol az egyes érzékeknek megfelelő szervekre. Ezt a benyomást az idegek, valamint a test más közvetítő szálai és hártyái tovább vezetik az agyhoz és a szívhez, s itt a szív ellenállását, ellennyomását vagy szabadulási törekvését váltja ki. Mivel ez a törekvés kifelé irányul, nekünk úgy látszik, mintha valami külső dolog volna.
