GRACIÁN Y MORALES, BALTASAR (1601–1658) spanyol író
GRACIÁN Y MORALES, BALTASAR (1601–1658) spanyol író
Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen emberrel érintkezni nagyobb feladat napjainkban, mint valaha egy néppel bánni.
Az életbölcsesség kézikönyve, 1. sz. – Phönix, Bp., 1943. 31. Gáspár Endre;
Nyílt kártyákkal játszani nem üdvös, nem is ízléses… Óvatos hallgatás az okos szentélye.
I. m. 3. sz. – Uo.;
Annyit érünk, amennyit tudunk… Ismeretek híján úttalan a világ.
I. m. 4. sz. – Uo.;
Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog…
I. m. 5. sz. – Uo. 32.;
Legyünk, amivé lehetünk.
I. m. 6. sz. – Uo.;
Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lesz rajtunk a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék.
I. m. 8. sz. – Uo. 33.;
Társalkodj avval, akitől tanulhatsz.
I. m. 11. sz. – Uo. 34.;
…minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli…
I. m. 12. sz. – Uo.;
A szép magatartás az élet dísze; a tetszetős fogalmazás pompásan átsegít a dolgokon.
I. m. 14. sz. – Uo. 36;
Tegyünk szert segítő elmékre… Az az igazán nagy, akinek bölcsek szolgálnak…
I. m. 15. sz. – Uo.;
Boldogtalan az a kiválóság, melyet alantas célokra használnak!
I. m. 16. sz. – Uo. 37.;
…aki kiváló lehetne, s beéri avval, hogy középszerű, azt semmi sem menti.
I. m. 18. sz. – Uo.;
Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk.
I. m. 19. sz. – Uo.;
Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást.
I. m. 25. sz. – Uo. 40.;
Mindenki bálványimádó… A fortély abban áll, hogy megismerjük ezeket a bálványokat, és tudjuk, mivel indíthatjuk el hathatósan ezt vagy azt…
I. m. 26. sz. – Uo.;
Ami igazán jó, mindig kevés és ritka: a gyakoriság értéktelenné teszi dolgokat… a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok.
I. m. 27. sz. – Uo. 41.;
Olykor a boldogság rövidségéért nagysága kárpótol. A szerencse belefárad, hogy sokáig hátán hordjon valakit.
I. m. 38. sz. – Uo. 45.;
A természet minden műve eljut kiteljesedéséhez. Van egy pont, ameddig gyarapszik, aztán már csak hanyatlik.
I. m. 39. sz. – Uo.;
Az okos tehát megfontoltan jár el, és inkább mond keveset, mint sokat. A nagy kiválóság úgyis ritka, ezért jobb csinyján bánni az elragadtatással. Az agyondicsérés a hazugság egy neme; művelését a jó ízlés híre sinyli meg, ami sok, és az okosságé, ami még több.
I. m. 41. sz. – Uo. 46.;
Oszd a kisebbség véleményét, de mondd a többségét… Okos ember éppúgy kerüli, hogy ellentmondjanak neki, mint hogy ő mondjon ellent; amilyen kész a bírálatra, úgy tartózkodik annak kimondásától.
I. m. 43. sz. – Uo. 47.;
Élj ravaszsággal, de ne élj vissza vele.
I. m. 45. sz. – Uo. 48.;
Parancsolj ellenszenvednek. Rendszerint önkéntelenül gyűlölünk valakit, még tulajdonságai megismerése előtt, s ez a velünk született alantas idegenkedés olykor kiváló embereket is kikezd.
I. m. 46. sz. – Uo.;
A választani tudás. Nincsen fontosabb az életben. Jó ízlés és helyes ítélőképesség kell hozzá, a tanultság és szellem nem elegendő. Enélkül nincs tökéletesség, mert a választani tudás azt jelenti, hogy tudjuk, mi a legjobb.
I. m. 51. sz. – Uo. 50.;
A gyorsaság a boldogság szülőanyja. Aki semmit sem halaszt holnapra, sokat végez. Lassan járni és tovább érni fejedelmi jelmondat.
I. m. 53.sz. – Uo. 51.;
A döglött oroszlánt még a nyulak is megtépik.
I. m. 54. sz. – Uo.;
Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjában az idő hosszú ösvényén át visz az út… Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Én és az idő kettővel végzünk.
I. m. 55. sz. (Az idézet állítólag II. Fülöptől származik) – Uo.;
Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fog élni, ugyancsak századokon át jön létre.
I. m. 57. sz. – Uo. 52.;
…fordítsunk nagyobb gondot a szerencsés távozásra, mint a tetszetős belépésre.
I. m. 59. sz. – Uo. 53.;
Van, aki inkább másodrangú dolgokban első, mint elsőrangúakban második.
I. m. 63. sz. – Uo. 54.;
Kevés dolog igazán nagy, legyen a hódolat is ritka.
I. m. 65. sz. – Uo. 55.;
Aki győz, nem köteles számadásra … mások jó véleményét sohasem veszti el, aki eléri célját.
I. m. 66. sz. – Uo.;
A meglevő „nem”-hez keresd meg ügyesen az „igen”-t, hiszen legtöbbször azért nem érünk el valamit, mert nem törekszünk rá.
I. m. 68. sz. – Uo. 57.;
„Nem” és „igen” kurta szavak, de hosszú megfontolást kívánnak.
I. m. 70. sz. – Uo. 58.;
Ártalmasabb a határozatlanság, mint ha rosszul viszünk véghez valamit… Vannak elhatározásra képtelen emberek, akik mindenben külső elindításra szorulnak, s ennek oka gyakran nem annyira az ítélőképesség zavara … mint akarathiány.
I. m. 72. sz. – Uo.;
Az óvatosság teteje úgy tenni, mintha nem értenénk, miről van szó.
I. m. 73. sz. – Uo. 59.;
Az igazi fenevadak a legsűrűbben lakott vidékeken élnek.
I. m. 74. sz. – Uo.;
Nincs elkedvetlenítőbb az állandó jókedvnél. Sokan elérik, hogy elmés embereknek tartják őket, de eszeseknek nem. A kedélyességnek megvan a maga ideje, a többi a komolyságé.
I. m. 76. sz. – Uo. 60.;
Az a bölcs Proteus, aki a tudóssal tudós, a szenttel szent … hasonlóság vívja ki a jóindulatot.
I. m. 77. sz. – Uo.;
…az ostobák mindig merészek. Együgyűségük nem engedi, hogy előre gondoskodjanak kibúvókról, és utóbb tudatában legyenek a kudarcoknak.
I. m. 78. sz. – Uo.;
Jobbadán idegen értesülésekből élünk. Csak nagy néha látunk valamit magunk, minden mást csak elhiszünk…
I. m. 80. sz. – Uo. 61.;
Engedélyezz magadnak megbocsátható botlásokat… Hagyd hát Homért olykor aludni, és színlelj némi hanyagságot tehetségben és bátorságban, de sohasem okosságban, hogy megnyugtasd a rosszindulatot, nehogy kipukkadjon a méregtől.
I. m. 83. sz. – Uo. 62.;
A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, mint az ostobának barátaiból.
I. m. 84. sz. – Uo.;
Minden szélsőség egyetlen orvosszere, hogy csínyján tündököljünk: a tökély maga lehet túlzott, megmutatásában legyen mérték.
I. m. 85. sz. – Uo. 63.;
Az ember barbárnak születik, a műveltség szabadítja meg állati mivoltától. A műveltség teszi valakivé, annál inkább, minél nagyobb… A tudatlanság faragatlanság: semmi sem palléroz jobban a tudásnál. De még a tudás is durva, ha hiányzik belőle a választékosság.
I. m. 87. sz. – Uo. 64.;
…ha előny is alkalomadtán mindent észrevenni, szándékosan firtatni nem az.
…rokonok és barátok, de főleg ellenségek között sok mindenre nem szabad ügyet vetni.
I. m. 88.sz. – Uo.;
Többet ér egy lat okosság, mint több mázsa ravaszság.
I. m. 92. sz. – Uo. 66.;
Ügyelj, hogy senki se lásson át rajtad teljesen, mert a találgatás és kétség, vajon mennyire vagy képes, több tiszteletet kelt, mint szellemi kincseid pontos ismerete, bármi nagyok is azok.
I. m. 94. sz. – Uo.;
Jó csel takarékoskodni erőddel és tudásoddal, ily módon fokozva a várakozást.
I. m. 95. sz. – Uo. 67.;
A dolgokat nem aszerint értékelik, amik, hanem aszerint, amiknek látszanak.
Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.
I. m. 99. sz. – Uo. 68.;
Az emberek egyik fele kineveti a másikat, de valamennyi balga.
I. m. 101. sz. – Uo.;
A rövidség kellemes, és megkönnyíti az elintézést; amit a szűkszavúságon veszít, megnyeri az udvariasságon… Amit jól mondasz, hamar elmondhatod.
I. m. 105. sz. – Uo. 70.;
…tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell.
I. m. 106. sz. – Uo.;
Ne légy magaddal elégedetlen, mert az kishitűség, de öntelt sem, mert az ostobaság.
I. m. 107. sz. – Uo. 71.;
…hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged.
I. m. 110. sz. – Uo. 72.;
Az ember annyit ér, amennyit a többiek akarják hogy érjen…
I. m. 111. sz. – Uo.;
Szokd meg ismerőseid rossz tulajdonságait.
I. m. 115. sz. – Uo. 74.;
Ne beszéljünk soha magunkról. Mert vagy dicsérjük magunkat, ami hetvenkedés, vagy becsméreljük, ami kislelkűség… Éppígy nem fér össze az okossággal, hogy jelen levő személyekről beszéljünk, mert könnyen beleütközünk a két zátony egyikébe, melyek neve: hízelgés vagy ócsárlás.
I. m. 117. sz. – Uo. 75.;
Az udvariasság a műveltség színe-java, a varázslat egy neme, mindenki vonzalmát elnyeri…
A jó modornak és a tiszteletadásnak az a nagy előnye, hogy azé marad, aki él vele.
I. m. 118. sz. – Uo.;
…nem szabad régimódian gondolkoznunk, ízlésünk is legyen modern.
Az okos éljen, ahogy lehet, nem ahogyan szeretne.
I. m. 120. sz. – Uo. 76.;
Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi sem volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle.
I. m. 121. sz. – Uo. 77.;
Minél jobban csinálunk valamit, annál kevésbé szabad látszania a szándékosságnak; tűnjék úgy, mintha természetünkből fakadna a teljesítmény. De vigyázzunk arra is, hogy a tetszelgést kerülve, bele ne essünk, és ne tetszelegjünk abban, hogy nem tetszelgünk.
I. m. 123. sz. – Uo.;
Érd el, hogy visszakívánjanak. Csak kevesen képesek magukat így megkedveltetni, s boldog, akinek ez okosoknál sikerül.
I. m. 124. sz. – Uo. 78.;
Csak a kevéssé ismertek hibái maradnak ismeretlenek.
I. m. 125. sz. – Uo.;
Nem az az ostoba, aki ostobaságot csinál, hanem aki az elkövetett ostobaságot nem tudja leplezni… Minden ember téved, de azért van különbség: az okosok leplezik, amit elkövettek…
…akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.
I. m. 126. sz. – Uo. 79.;
Sokan régi bajaik elpanaszolásával újakat indítanak el, és miközben orvoslást vagy vigaszt keresnek, kárörömöt, sőt megvetést keltenek.
I. m. 129. sz. – Uo. 80.;
Valamit érni és megmutatni tudni annyi, mint kétszer annyit érni.
I. m. 130. sz. – Uo.;
Inkább légy mindenkivel bolond, mint egymagadban okos… Aki magában akar élni, félisten legyen, vagy egész állat.
I. m. 133. sz. – Uo. 81.;
Inkább légy a többiekkel okos, mint egymagadban bolond.
Uo. 82.;
…tegyük szabályává az életművészetnek, hogy minden jóból és kellemesből kettős tartalékunk legyen.
I. m. 134. sz. – Uo.;
A mindig akadékoskodó elmés lehet, de makacssága nem menekülhet az ostobaság vádja elől.
I. m. 135. sz. – Uo.;
Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent.
Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.
I. m. 138. sz. – Uo. 84.;
A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél megírásához.
I. m. 139. sz. – Uo.;
Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik.
…ha magunkban beszélni kótyagosság, kétszeresen az mások előtt hallgatni magunkat.
I. m. 141.sz. – Uo. 85.;
Ne essünk paradoxonba, csak hogy köznapiak ne legyünk.
I. m. 143. sz. – Uo. 86.;
A legkiválóbb is tartson nyitva egy ajtót a barátságnak, a segítség fog belépni rajta.
I. m. 147. sz. – Uo. 88.;
Mindenkit csábít, ha valamiről azt mondod, hogy csak hozzáértőknek való, mert mindenki annak tartja magát, és ha nem, hiányérzete lesz a vágy sarkantyúja.
I. m. 150. sz. – Uo. 89.;
A párna néma jósnő, és a dolgokra egyet aludni többet ér, mint álmatlanul hánykódni miattuk.
I. m. 151. sz. – Uo. 90.;
A feltörekvő szegődjék a kiválókhoz, a már beérkezett a középszerűekhez.
I. m. 152. sz. – Uo.;
Nagy próbája az ítélőképességnek az őrültség perceiben is megőrizni okosságunkat.
I. m. 155. sz. – Uo. 91.;
Kiválasztott barátok. Az ész vizsgája és a változó sors próbája tegye őket azokká, s ne csak a vonzalom adja meg rangjukat, hanem az értelem is. Ez az élet legnagyobb sikere, mégis a legkevesebb gondot fordítják rá.
I. m. 156. sz. – Uo. 92.
A bölcsek mindig türelmetlenek, mert a tudás gyarapítása egyben a türelmetlenség gyarapítása, s a sok tudás sok igényt jelent.
I. m. 159. sz. – Uo. 93.;
Beszélj figyelmesen, vetélytársaiddal óvatosságból, a többiekkel illemtudásból. Kimondani mindig ráérsz egy szót, de visszavonni nem.
I. m. 160. sz. – Uo. 94.;
Nem dicsérhető eléggé, ha valaki jót mond arról, aki rosszat mond róla; a leghősiesebb bosszú, ha érdemeinkkel és jó tulajdonságainkkal győzzük le és vonjuk kínpadra az irigységet.
I. m. 162. sz. – Uo. 95.;
A boldogtalan iránti részvét ne bírjon rá soha, hogy osztozz balsorsában. Ami egyeseknek szerencsétlenség, másoknak rendesen szívbéli öröm, mert az egyik ember nem volna boldog, ha sok más nem volna boldogtalan.
I. m. 163. sz. – Uo.;
A csúnya győzelem nem dicsőség, hanem vereség…
I. m. 163. sz. – Uo. 96.;
Különböztesd meg a szó emberét a tettek emberétől.
I. m. 166. sz. – Uo.;
Némelyek keveset tesznek bajaik ellen, és megkétszerezik azokat, mert nem képesek viselni.
I. m. 167. sz. – Uo. 97.;
…a nagy bizalmat ne fordítsuk kis ügyekre, mert ez a jóindulat elpazarlása.
I. m. 171. sz. – Uo. 98.;
Ne kezdjünk ki olyannal, akinek nincs vesztenivalója.
I. m. 172. sz. – Uo.;
Ne éljünk gyorsan. A dolgokat beosztani annyi, mint helyesen élvezni.
I. m. 174. sz. – Uo. 99.;
Több nap, mint öröm. Legyen az ember az élvezésben lassú, a cselekvésben gyors, mert a tettek megtéve jók, de az örömök bevégződve rosszak.
Uo. 100.;
Az ostobaság gyógyíthatatlan fogyatkozás, mert a tudatlan nem ismeri magát, s így nem is igyekszik segíteni a hiányon. Némelyek bölcsek lennének, ha nem hinnék, hogy azok.
I. m. 176. sz. – Uo.;
Titoktartás az okosság pecsétje… Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak válunk adófizetőjévé…
I. m. 178. sz. – Uo. 101.;
Nem okos dolog, ha valaki keresi a bajt, de ha jön, menjen elébe, hogy legyőzze.
I. m. 180. sz. – Uo. 102.;
Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság… Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához.
I. m. 181. sz. – Uo.;
Ne engedjük a képzeletet elhatalmasodni a szíven… A képzelet mindig előrerugtat, és sokkal többnek mutat mindent a valóságnál; nemcsak azt látja, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Helyesbítse a tapasztalatokon okult óvatosság.
I. m. 182. sz. – Uo. 103.;
Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba.
I. m. 183. sz. – Uo.;
Az ünnepélyes ember terhünkre van: egész nemzetek szenvednek ebben a betegségben.
I. m. 184. sz. – Uo. 104.;
Ritkán okozunk másnak keserűséget úgy, hogy részvét vagy megtorlás alakjában ne hullna vissza ránk.
I. m. 187. sz. – Uo. 105.;
A filozófusok szerint a hiány semmi, a politikusok szerint minden.
Kitűnő fogás szándékunk elérésére, ha másokat függőségben tartunk.
I. m. 109. sz. – Uo. 106.;
Békés élet – hosszú élet. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni.
Hallj és láss, de hallgass. A pör nélkül eltelt nap hozza meg az álmot éjszakára.
I. m. 192. sz. – Uo. 107.;
Nincs, akitől ne tanulhatnánk semmit, és nincs kiválóság, amelynél kiválóbb ne akadna. Mindenkinek hasznát venni hasznos tudomány.
I. m. 195.sz. – Uo. 108.;
Ne terheld meg magad ostobákkal. Aki nem ismeri fel őket, vagy noha felismeri, nem tartja távol magától, maga is az.
I. m. 197. sz. – Uo. 109.;
Soha a szobrot nem fogja az oltáron imádni az, aki fatörzs korában ismerte a kertben.
I. m. 198. sz. – Uo.;
Meg kell találnunk a középutat érdem és ügyes fellépés között.
I. m. 199. sz. – Uo. 110.;
Ahol nincs kívánnivaló, annál több a félnivaló… Ahol a vágynak vége, elkezdődik a félelem.
I. m. 200. sz. – Uo.;
Bolond mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak.
I. m. 201. sz. – Uo.;
A könnyűt tedd úgy, mintha nehéz, a nehezet, minha könnyű volna.
A nagy teendőket végiggondolni sem szabad, elég, hogy vannak, nehogy a nehézségek látása habozóvá tegyen.
I. m. 204. sz. – Uo. 111.;
A rágalom elleni védekezés művészete: nem törődni vele.
I. m. 205. sz. – Uo. 112.;
A düh vagy ujjongás egy pillanatában többet tesz az ember, mint a higgadtság sok órájában. Néha úgy nekilódul, hogy az életen át arról koldul … Amilyen könnyűnek érez egy szót, aki odaveti, olyan súlyosnak tűnik az előtt, aki kapja és latolgatja.
I. m. 207. sz. – Uo. 113.;
…általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz.
I. m. 209. sz. – Uo.;
Az igazság veszélyes, de jóravaló ember nem tehet mást, mint hogy megmondja.
I. m. 210. sz. – Uo. 114.;
A művészet közléséhez művészet kell.
I. m. 212. sz. – Uo.;
Az őszinte embereket szeretik, de rászedik.
I. m. 219. sz. – Uo. 116.;
Az ügyesség abban áll, hogy találjuk meg a dolog kellemes oldalát. Ugyanaz a dolog más színben tűnik fel, ha más világításban vesszük szemügyre. Igyekezzünk tehát a legkedvezőbb világításban nézni…
I. m. 224.sz. – Uo. 119.;
Ne légy a más rovására szellemes, mert ez inkább ellenszenves, mint nehéz.
…aki rosszat mond másról, még rosszabbakat fog hallani magáról.
I. m. 228. sz. – Uo. 121.;
Nehéz észt adni annak, akinek nincs akarata, még nehezebb akaratot adni annak, akinek esze nincs.
I. m. 230. sz. – Uo. 122.;
Legyen bennünk valami az üzletemberből… Az élni tudás manapság az igazi tudás.
I. m. 232. sz. – Uo. 123.;
Ne bízzuk jó hírünket senkire, ha zálogul nem adja ide az övét. Intézzük úgy, hogy a hallgatás mindkét félnek előnyére, a közlés pedig hátrányára legyen.
I. m. 234. sz. – Uo. 124.;
Nagy urak titkait ne osszuk meg. Azt hisszük, egy tálból cseresznyézünk velük, pedig csak a magja jut ránk.
I. m. 237. sz. – Uo. 125.;
Ne legyünk borotvaeszűek. Legyünk inkább csak okosak. A kelleténél több tudás éle kicsorbul, és az agyafurt pórul jár.
I. m. 239. sz. – Uo. 126.;
…vannak alkalmak, mikor a legnagyobb okosság abban áll, hogy úgy teszünk, mintha semmit sem tudnánk.
Nem az a balga, aki balgaságot tettet, hanem aki abban szenved.
Az egyetlen módszer, hogy megkedveltessük magunkat, ha a legegyügyűbb állat bőrét öltjük fel.
I. m. 240. sz. – Uo.;
A sikert tovább kell fűzni. Némely ember mindenbe belefog, és semmit sem fejez be; kitalál dolgokat, de nem hajtja végre. …azt akarják bebizonyítani, hogy tudnának, csak nem akarnak. Pedig ez is mindig vagy tehetetlenség, vagy léhaság.
I. m. 242. sz. – Uo. 127.;
Nem mindig ostobaság, ha túljárnak valaki eszén, néha csak jóság.
I. m. 243. sz. – Uo.;
Érezzük megtiszteltetésnek, ha egyesek rosszat mondanak rólunk, kivált olyanok, akik úgyis mindent lecsepülnek. Inkább azt vegyük szívünkre, ha mindenkinek tetszik, amit csinálunk…
I. m. 245. sz. – Uo. 128.;
…a jó semmittevés többet ér a nagy tevékenységnél. Igazán csak az idő a miénk: abban él még a hajléktalan is. Az értékes életet gépies robotban vagy túlságosan fennkölt munkában tölteni egyformán szerencsétlen dolog.
I. m. 247. sz. – Uo. 129.;
Ne kezdjük az életet avval, amivel be kell fejeznünk. Némelyek a pihenést veszik előre, és a fáradalmakat hagyják utoljára.
I. m. 249. sz. – Uo.;
Ne legyünk túlságosan közérthetőek. Legtöbben nem becsülik azt, amit megértenek, azt tisztelik, amit nem fognak fel…
I. m. 253. sz. – Uo. 131.;
Ne becsüld le a bajt, mert kicsi. Sohasem jön magában…
I. m. 254. sz. – Uo.;
Jót tenni apránként és okosan kell… Aki sokat ad, nem ad, hanem elad.
Ahhoz, hogy elveszítsünk valakit, elég, ha túlságosan lekötelezzük…
I. m. 255. sz. – Uo. 132.;
Ellenségnek mindenki számottevő, ha barátnak nem is. Használni
kevesen tudnak, ártani úgyszólván mindenki.
kevesen tudnak, ártani úgyszólván mindenki.
I. m. 257. sz. – Uo.;
…az egyedül viselt szerencsétlenség kétszeresen elviselhetetlen.
I. m. 258. sz. – Uo. 133.;
Fortélyosabb, aki a sértést kikerüli, mint aki megbosszulja.
I. m. 259. sz. – Uo.;
Az emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben, mikor legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön, mikor senki sem óhajtja.
I. m. 262. sz. – Uo. 134.;
Sok kellemes dolog nem kell hogy sajátunk legyen. Másnál jobban élvezzük, mint magunknál…
I. m. 263. sz. – Uo. 135.;
Legyen a tehetség, az okosság és a bátorság, sőt a szépség is mindig résen, mert az első vigyázatlan nap kudarcuk napja lesz.
I. m. 264. sz. – Uo.;
Tudjuk alárendeltjeinket cselekvésre szorítani. Az alkalomszerű cselekvési kényszer már sokakból csinált valakit, ahogy a megfúlás veszélye sok embert úszóvá tesz. Így fedezik fel sokan bátorságukat, sőt képességeiket is, melyek örökké rejtve maradtak volna, ha az alkalom elő nem hívja.
I. m. 265. sz. – Uo.;
Az érzéketlen ember nem ér sokat, mert az érzéketlenség oka nem mindig közömbösség, lehet a képesség hiánya is.
I. m. 266. sz. – Uo. 136.;
Tanuljuk meg … kihasználni a becsülés első zsengéit, és a siker iramában kapjuk el mindazt, amire számot tarthatunk…
I. m. 269. sz. – Uo. 137.;
Ne ítéljük el egymagunk azt, ami sokaknak tetszik. Valami jó mégiscsak lehet benne, ha annyinak tetszik…
…a rossz ízlés rendesen tudatlanságból ered…
I. m. 270. sz. – Uo.;
Aki keveset tud, szorítkozzék minden szakmában a legbiztosabbra.
I. m. 271. sz. – Uo.;
Őrizkedjünk a kérdezősködőtől, mert vagy léha, vagy kém.
Ne várjunk sok jót a hibás testűektől, mert az ilyenek a természeten szoktak bosszút állni, s ahogyan az kevéssé tisztelte őket, ők is kevéssé tisztelik.
I. m. 273. sz. – Uo. 138.;
Az előzékenység egyik szabálya, hogy ne legyünk mindig feszesek és mogorvák… Egyszer-máskor nyugodtan tehetjük, amit a nagy többség tesz.
…akit nyilvánosan bolondnak tartanak, titokban nem fogják okosnak tartani. Egy pajkos napon többet elveszíthetünk, mint egész életünk komolyságával nyertünk.
I. m. 275. sz. – Uo. 139.;
Pompás fortély nem fedni fel egyszerre az egész kiválóságot, hanem csak kóstolót adni belőle, előbb keveset, majd többet.
I. m. 277. sz. – Uo. 141.;
Érkezz várt vendégként, és szívesen fognak látni.
I. m. 284. sz. – Uo. 143.;
A fuldoklónál nagy ügyességre van szükség, hogy segítségére menjünk, de magunk ne kerüljünk veszélybe.
I. m. 285. sz. – Uo.;
Jobb, ha sokan függenek tőled, mint ha te függsz akár csak egy embertől is. Az uralkodás egyetlen előnye, hogy jót tehetünk.
I. m. 286. sz. – Uo. 144.;
Ne tégy semmit első felindulásodban. Csak rosszul járhatsz vele.
I. m. 287. sz. – Uo.;
Ha meg akarjuk őrizni mások tiszteletét, ne akarjuk, hogy nagyon szeressenek. A szeretet merészebb a gyűlöletnél.
I. m. 290. sz. – Uo. 145.;
Az okos figyelme vetélkedjék az óvatos tartózkodásával. Mások elmebeli tehetségét csak az mérheti meg, akinek magának is jócskán van.
I. m. 291. sz. – Uo.;
Az ember legnagyobb kiválóságaival hivalkodjék a legkevésbé. Érje be avval, hogy cselekszik, és bízza másokra, mit mondanak.
I. m. 295. sz. – Uo. 147.;
Cselekedjünk mindig úgy, mintha látnának.
I. m. 297. sz. – Uo.;
Huszadik életévünktől fogva az akarat uralkodik bennünk, harmincadiktól a szellem, negyvenediktől az ítélőképesség.
I. m. 298. sz. – Uo. 148.;
Éhesen álljunk fel. Még a nektárpoharat is el kell venni ajkunkról. A vágy az igazi értékmérő. Jó ízlésre valló számítás, ha még testi szomjúságunkat sem elégítjük ki teljesen, csak enyhítjük.
I. m. 299. sz. – Uo.
