GOETHE, JOHANN WOLFGANG (1749–1832) német költő, dráma- és regényíró

Teljes szövegű keresés

GOETHE, JOHANN WOLFGANG (1749–1832) német költő, dráma- és regényíró
Tudd meg, ki vagy, s fogadd el a világot.
Ajánlás – Goethe versei. Európa, Bp., 1972. 9. Rónay György;
Azért égek, hogy hasznát lássa más…
Mért kerestem az utat oly mohón,
ha társaimnak nem mutathatom?
Uo.;
Ki lelkébe fogadja e szerencsét,
boldog lesz és szükséget sose lát;
hajnal-párából szőve s tiszta fényből:
Költészet fátylát a Való kezéből.
Uo. 10.;
Papírra vetve vajmi furcsa,
amit a szenvedély dadog!
…csupa ellentmondás a lét,
s csak munkád volna tőle mentes?
Bevezető panasz – Uo. 15. Rónay György;
Aki költő, szólni vágyik,
tárulkozik szíve váltig…
A jóakarókhoz – Uo. Rónay György;
Minden hiába!
Élet koronája
te vagy, Szerelem!
Nyugtalan szerelem – Uo. 43. Kosztolányi Dezső;
Hogyha nem hagysz boldog lennem,
tedd hát, gond, hogy bölcs legyek.
Gond – Uo. 52. Rónay György;
Tudom, nincs semmi vagyonom,
csak a gondolat, mely száll szabadon
a lelkemből kiszakadva,
meg a pillanat, melynek gyönyörét
néha jó sors, a kegyes ég
fenékig üríteni hagyja.
Vagyon – Uo. Szabó Lőrinc;
A lányokkal cicázni,
férfinépet lerázni,
kevés pénz, bő hitel;
nincs jobb életvitel.
Mit nők önként nem adnak,
csikard ki azt magadnak…
Szemtelenül és vidáman – Uo. 64. Kálnoky László;
Akit már mart a vágy,
az tudja kínom!
A Wilhelm Meisterből. Ugyanaz (Mugnon) – Uo. 74. Kardos László;
Ki magányra adta fejét,
eléri a magány…
Hárfás – Uo. 76. Szabó Lőrinc;
Mint a férfi fele nő lett
s él e fél, a szebb, vele,
úgy az éj is fele-élet,
sőt az élet szebb fele.
Philine – Uo. 78. Garai Gábor;
Ne maradj sohase veszteg!
Bátran ki, szabadba fel!
Kar és ész míg el nem tesped,
mindenütt otthonra lel.
Vándordal – Uo. 79. Somlyó György;
Szellemet idéztem
s nem birok vele!
A bűvészinas – Uo. 101. Kardos László;
Új hit ha terem,
hűség, szerelem
dudva lesz, mit földjéből kivet.
A korinthusi menyasszony – Uo. Kálnoky László;
Egy világ maga Róma, de a szerelem tüze nélkül
még a világ se világ, Róma se Róma nekem.
Római elégiák, I. – Uo. 115. Vas István;
…én egész fából szeretek faragni,
nem úgy, hogy közben az ember ragasztgat.
A szonett – Uo. 143. Jánosy István;
Mily ellentét: természet és művészet!
s előbb, mint gondolnád, egymásra leltek…
s egyformán vonz a kettő: egybe még szebb!
Természet és művészet – Uo. 149. Jánosy István;
Ki nagyot akar, magát zabolázza,
korlátozásban tűnik ki a mester
s csak törvény adhat, szabadságot nékünk.
Uo. 150.;
Keresd, művész, a magányt, hogy
művet foganj s befejezz;
de hogy élvezd alkotásod,
ahhoz társakat keress.
Művész-ének – Uo. 155. Rónay György;
Üssétek agyon a kutyát! Műitész.
Müítész – Uo. 161. Eörsi István;
Bennünk is egy-egy Mindenség mozog…
Prooemion – Uo. 167. Szabó Lőrinc;
Világlélek, hass át lobogva!
Egy és minden – Uo. 171. Szabó Lőrinc;
S a teremtést újjáteremtve,
mert másképp holttá merevedne,
épít a Tett örök keze;
és ami nem volt, tündökölve
lesz most az ég új napja, földje;
pihenés nincs sehol sose.
…minden csak megsemmisülve
őrizheti meg életét.
Uo. 172.;
A lét semmivé sose válhat!
Mindenben örök áram árad,
állj boldogan a létbe hát!
Végrendelet – Uo. Rónay György;
Bőséget, áldást bölcsen élvezz;
mindig fordulj a józan észhez,
hol a létnek élet örül.
…csak úgy való, ha dús a lét…
Uo. 173.;
Fürkéssz a Lét műhelyében
mindig egészet a részben.
Epirrhema – Uo. 177. Szabó Lőrinc;
…idők s hatalmak el nem rontják,
mely élve nő, a rendeltetett formát.
Orphikus ősigék – Uo. 182.;
Csak látszunk hát szabadnak: szorosabban
kötöz a rend évek multán, mint hajdan.
A természetnek héja nincs,
se magja;
inkább csak magadról itélj,
hogy mag vagy-e avagy a héj!
Ultimátum – Uo. 184. Eörsi István;
…az késziti a fonalat,
ki maga él és élni hagy…
A bölcsek és az emberek – Uo. 190.;
…a balga bölcsnek tartja magát,
s a bölcs nem irigyli tőle.
A lényeg az, hogy merni kell,
s ha buksz, ha elhagy a siker,
sokat még az se számít.
Előbb magadba mélyedj,
s ha önmagad nem érted,
ne kínozz mást se folyton.
Emberi sors,
képmásod a szél!
Szellemek éneke a vizek fölött – Uo. 197. Szabó Lőrinc;
Mert istenekkel
soha ember össze
ne mérje magát.
Az emberiség határa – Uo. 210. Szabó Lőrinc;
Legyen jó és nemes,
segíteni kész az ember!
Mert csak ezáltal
különbözik a többi
eleven lénytől,
melyet megismert.
Ami isteni bennünk. – Uo. 211. Garai Gábor;
Mert a természet
bizony közömbös…
Örök vas-törvény
kemény szabálya
szerint kell élnünk,
létünk köreit
rendre bejárva.
Csupán az ember
győzi a Lehetetlent;
különbséget tesz,
ítél és kiválaszt,
s megálljt parancsol
a pillanatnak.
Uo. 212.;
Az élettől kaphat-e többet az ember,
mintha a Természet-Isten kitárul?
Schiller koponyája – Uo. 239. Vas István;
Az emberélet nagyszerűt igér:
mily szép a nappal, s mily nagy az éj!
A szenvedély trilógiája, I. – Uo. 240. Szabó Lőrinc;
…testem nyüvi az utazás csak,
szellemem egyre pihen közben…
Velencei epigrammák – Uo. 254. Rónay György;
Hogyha az üllő ország itt, a pöröly fejedelme,
és amely ott görbül köztük, a nép a lemez.
Jaj neked, árva lemez, ha csupán önkényes ütések
érnek vaktában, s elfuserálva az üst!
Üljön a trónra, kit érdeke hajt: de mi egyre szavaznánk,
arra, kinek nincs más érdeke, mint a miénk.
Uo. 255. Kálnoky László;
Minden mesterséget megtanul, űz is a német,
s mindben sokra viszi, ha komolyan nekilát.
Egy van, a költészet, melyet űz, de tanulni nem óhajt;
így kontárja maradt. Ittuk is ám a levét!
Uo. 256. Rónay György;
Költeni víg mesterség, csak túl drága szerintem.
Uo. 257.;
Balga időt éltem, s kikerülnöm nem sikerült, hogy
kénye szerint ne legyek balga bizony magam is.
Uo. 258.;
Vad, neveletlen s érdes mindig a nép, ha becsapják.
Szólj hozzá egyenest, úgy teszed emberivé.
Uo. 259.;
Bárhogy is áll a dolog: ha szabadságban van, a balga
bölcset szól, s bár bölcs, néma a szolga, ha rab.
Uo.;
Oly mély rejtély hát, mi az Isten, az ember, az élet?
Nem! Csak tudni szabódsz; rejtelem így marad az.
Uo. 260.;
Tűrök sok mindent. Ami többnyire terhes, egy isten
kívánsága szerint csendesen elviselem.
Mégis kígyónál s méregnél visszataszítóbb
négy: foghagyma, dohány füstje, poloska, †.
Uo. Kálnoky László;
Hogyha becsült feleség volnék és volna mit ennem,
hű lennék, kacajos, csókolnám uramat.
Ezt dalolá a kocsma ködébe Velence szemetje
s még sose hallottam tisztább, jámbor imát.
Uo. Kosztolányi Dezső;
…mihez érek,
talpraesett verssé változik ujjam alatt.
Nem dacolok, bájos Múzsák; csak, hogy szeretőmből
is ne legyen, ha karom zárja be, puszta mese.
Uo. 263. Kálnoky László;
Vádolod ezt a sokakhoz húzó, ingatag asszonyt!
Mért szidod? Állhatatos férfi után kutat ő.
Antik forma felé – Uo. 266. Kálnoky László;
Ifjúság s vénség de közel van! kapcsuk az élet,
mint tűnő álom tegnapi nap s ma között.
Uo. 267.;
„Nincs iskolám – így dicsekszik egy senki –,
élő mesternek hízelegni
s holtaktól csenni tudományt:
távol áll tőlem egyaránt.”
Ha jól értem, azt mondja, hogy:
„Tőről metszett bolond vagyok.”
Epigrammaszerűen – Uo. Rónay György;
Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol:
útadból ha félre nem megy,
ej! hát térj ki te az útból!
Uo. 268.;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
Uo. Eörsi István;
Hogy fölfrissülj a nagy Egészben,
lásd meg az Egészet minden kicsi részben.
Isten, kedély és világ – Uo. 270. Rónay György;
A titkok titka: gyülölet s szerelem.
Uo. 271.;
Ha értéked élvezni vágyod,
tedd értékessé a világot.
Közmondásmódra – Uo. Rónay György;
Aki velem akar lakni,
fenevadját kint kell hagyni.
Szép költemény, szép szivárvány
nem gyúl, csak sötét alap árnyán.
Ezért van, hogy a költőzseni
a melankóliát kedveli.
Élvezd mit a kín szívedben hagyott!
A baj múltán édesek a bajok.
…a világban öreg hiba, hogy
nem lehetünk modortalanok.
Uo. 272.;
Költészetnek árt az eszeskedés,
de kedvére van az értelmes ész.
Mért tetszik Isten annyira?
Mert nem áll az utunkba soha.
A költő: mint a medve;
tulajdon talpán csámcsog egyre.
Uo. 273.;
Legsimább annak élete folyása,
ki maga szerencséjének kovácsa.
Az embereknek nevet adtok,
és a nevekkel nagyra vagytok,
pedig a lélek zugain
valami mindig anonim.
Uo. Mészöly Dezső;
Én nem tetszésetekre írok,
de okulásra.
Az öregkort nem megérni,
elviselni a művészet.
Szelíd xéniák – Uo. 274. Rónay György;
Csak ki kora szívéig látva ér,
méltón csak az beszélhet, az dalolhat.
Uo. Somlyó György;
Az öregember mindíg Lear király!
Uo. Kosztolányi Dezső;
…hisz végül is mi mást kívánok?
Ismerni s nem vetni meg a világot.
Uo. 275. Kálnoky László;
Egykor az őseim gyötörtek engem,
ma meg az unokák.
Uo. 276. Kosztolányi Dezső;
„Mondd, mint lehet, hogy a garázda
fiatalság nem szálka a szemedben?”
Nem tűrhetném őket talán, ha
nem lettem volna én is tűrhetetlen.
Uo. Kálnoky László;
Hol nem viharozhat a kétség,
ott nincs boldog bizonyosság.
Uo. 277. Mészöly Dezső;
Csak a tett érdekel,
nem az, mit végbevittem.
Uo. Kálnoky László
Tudod, hogy intézd bölcsen életed?
Légy víg! – ha nem megy, légy elégedett.
Uo. Kosztolányi Dezső;
Mód, hogy beláss szivedbe,
van mégis, de csak egy:
villám gyanánt kövesse
friss ötleted a tett!
Uo. 278. Szabó Lőrinc;
Naponta nő és tágul a világ;
tegyétek tökéletesebbé tehát!
Mert ha jobb és tökéletesebb lett,
benne mindenki otthont lelhet.
Uo. 279. Vajda Endre;
„Rejtély ez itt nekem, temérdek.”
Hát élj tovább, majd csak megérted.
Uo. Kosztolányi Dezső;
„Bűnnek mit neveznél?”
Mit bárki, ha
arra eszmél:
ezt tűrni is hiba.
Uo. 280. Kálnoky László;
A múltnál nincsen kényesebb dolog;
mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá:
másképp tudomásodra hozná,
mily forró a saját korod.
Uo. 281.;
Ha a szemünk nem napszerű,
hogyan is láthatnánk a fényt mi?
Uo. 282.;
A sok szép ifju szellem
elfér egy kaptafán:
„Mester”-nek hívnak engem,
és mennek az orruk után.
Uo. 283. Eörsi István;
„Valami kedvest mondj az ifjuságnak.”
Hát gyermekek, szeretlek és imádlak.
Hisz hajdanában – ifjan, elfeledten
magamat is sokkal jobban szerettem.
Művész! ne hencegj, hogy mily ádáz
nemesség fújja föl nyakad,
ma bókra, holnap gáncsra pályázz
mindig fizettesd meg magad.
Uo. Kosztolányi Dezső;
A legnagyobb vágyam tudod, mi?
Tulajdon árnyam átugorni.
Hisz lennék én alázatos,
de hát sohase hagynak.
Eliszonyodni nem nehéz
annak, ki jól magába néz.
„Megcsalt a nő, rútul kijátszott
s most elmegy könnyedén.”
Hát nem való az is, mi látszott?
Ha két karomba zártam én,
nem volt enyém?
Uo. 284.;
Hogy életemnek mi a „plussz”-a,
nagyjából ide írom:
részegségét más átalussza,
én átélem – papíron.
Uo. 285.;
Ha zúg az orkán, csendbe várj,
villámok közt se reszkess:
csak aki emberül megáll,
hasonlít istenekhez.
Uo. Mészöly Dezső;
Sose nevezd az orvosod galádnak.
Hív támasza ő otthon egy családnak.
Ami betegség, néki: „kassza”.
Csak nem kívánod, hogy apassza?
Uo. Kosztolányi Dezső;
A tiszta rímet kedvelem;
de hogy tiszta legyen az eszme,
minden javunk legnemesebbje:
ez minden rímnél több nekem.
Uo. 287. Rónay György;
…bár sötét csuhák a károm
akarják, s jó nekik erre minden,
mellém is lesz majd aki álljon:
Ulrich Hutten, Franz von Sickingen.
Nyugodtan nézem: a tömeg
hogy hurcolja elő
levedlett kigyóbőrömet.
S az újat is levetem, ha kell,
s ifjan megyek tovább
újjászületve érem el
az istenek honát.
Uo. Eörsi István;
…az ifjú embert földre nyomják,
s végül belátja: ő maga
se más, mint más másolata.
Uo. 288.;
Autochton-voltom, nem vitás,
becsületemre válna,
ha nem volnék én. is csodás
módon más hagyománya.
Uo. 289.;
A szövevényben hány elem,
ki tudja megitélni?
A fickóban hát hol lelem
azt, ami még egyéni?
Uo. Vas István;
Az Egyház története kényszer
s tévelygés zagyvaléka csak.
Uo. 291. Eörsi István;
„Légy udvarias!” – A csőcselékkel, ember?
A durva zsákot nem varrják selyemmel.
Uo. 292.;
Isten földje napkelet!
Ő az úr nyugat felett!
Nyugat-keleti díván. Talizmánok. – Uo. 299. Kálnoky László;
Mit nehéz titkolni? Tüzet! Mert
nappal a füst árulja el és
éjjel a láng…
I. m. Vallomás – Uo. 301. Garai Gábor;
A versírás vakmerés!
I. m. Nyersen és nyíltan – Uo. 307. Rónay György;
…nem a legjobb menyasszony a legszebb…
I. m. Halld a tanácsot – Uo. 319. Garai Gábor;
Mily boldogság, ha ketten egyesülnek!
Magányosan ki sírhat, ki örülhet?
I. m. Hogy honnan jöttem? – Uo. 320. Rónay György;
Jó szándék, iparkodás csak
sántikál, míg fut az élet,
s ami kellett volna hajdan,
a világ ma adja néked.
I. m. Ki kér olyan a világból – Uo. 329. Kálnoky László;
Mit ér el, ha elállja
utam a papi rend?
Görbén sem mehet az agyába,
mi egyenest se ment.
I. m. Mit ér el – Uo. 332. Kálnoky László;
Vének szavát szajkózza az új fiatalság,
s mint sajátját tálalja föl nekünk.
I. m. Miért – Uo. 333. Kálnoky László;
Kerüld mindig, aki csak
ellentmondásra csábít,
a bölcs mindjárt tudatlanabb,
ha tudatlanokkal vitázik.
I. m. Kerüld mindig – Uo. Kálnoky László;
Óh, mennyi érzék! Minek is van ennyi!
Összekuszálják boldogságomat.
Lelkem, ha lát, süket szeretne lenni,
s ha hangod hallja, vak.
I. m. Óh, mennyi érzék – Uo. 342. Szabó Lőrinc;
…nem voltam más, csak ember,
s ez a név harcost jelent.
I. m. Bebocsáttatás – Uo. 354. Kálnoky László;
Vizsgáld meg pártfogóid gondosabban!
Fele ripők, fele rideg.
…széditsd, bolondítsd el a népet,
jóllakatni nagy feladat
Faust. Előjáték a színpadon – Európa, Bp., 1964. 13. Jékely Zoltán;
Csak nyúlj le az emberéletbe mélyen!
Mind éli, ám kevésnek érdemes
de – bárhová nyúlsz, mindig érdekes!
Uo. 14.;
Tévelyg az ember, míg remél.
I. m. Égi prológus – Uo. 21.;
Ó jaj, a filozófiát,
a jog- s az orvostudományt
és – haj – a teológiát:
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkámba fogtam.
I. m. A tragédia első része. Éjszaka – Uo. 25.;
Hogy átsző mindent az Egész!
Egyik a másban hat s tenyész!
Uo. 27.;
Azzal vagy egy, kit megragadsz…
Uo. 29..;
Ó jaj, a lét rövid
és hosszú a művészet.
Mit a mult szellemének mondanak,
az az urak saját szelleme csak…
Uo. 31.;
Ami apáidtól reádesett,
szerezd meg, úgy tiéd egészen.
Uo. 34.;
A kéz, mely szombaton seprüt fogott,
ölel vasárnap a leghevesebben.
I. m. A városkapu előtt – Uo. 39.;
Haj! Lelki szárnyakhoz nem egyhamar
szerezhet testi szárnyat is az ember!
Uo. 50.;
…bátran leírom: „Kezdetben volt a tett.”
Ki ördögöt fog, fogja meg!
Másodszor egyhamar nem csípi meg, ha elmegy.
Uo. 56.;
Mindenről mondj le! És lemondj csak!
Bizony az ősi nóta ez,
mely mindnyájunk fülébe cseng,
s rá rozsdás óra ütemez…
Uo. 60.;
A vér egészen furcsa nedv.
Uo. 65.;
Végtére is – az vagy, mi vagy.
Vendéghajat, ezer bodor fürttel csináltass,
csatolj magadra hosszú gólyalábat,
maradsz örökre, ami vagy.
A mindenit! Kezed s a lábad,
fejed, s farod: tulajdonod!
Aminek friss öröme áthat,
ahhoz kevésbé van jogod?
Uo. 67.;
Használd időd, hisz oly sebesen itthagy;
a rend beosztásra tanít majd.
Uo. 65.;
…ki elevent óhajt ösmerni, lemérni,
a lelkét űzze annak elébb ki,
így majd kezében lesz a Rész,
de sajna! Hiányzik a lelki Egész!
Uo. 71.;
…mi is az a jog.
Öröklődnek jogok s szokások,
mint örökös kórság tovább,
mely nemzedékről nemzedékre szállott,
s ország országnak adja át.
Az ész ármányra, jótett kínra válik…
Uo. 72.;
Kivált a nőkkel tudj te bánni!
Tudd, hogy minden jajuk, bajuk,
bár száz fajuk,
mind-mind egy pontból kell kúrálni.
S csak félig légy becsületes,
megnyertél ifjat, vént vegyest.
Fiam, fakó minden teória,
s a lét aranyló fája zöld.
Uo. 73.;
A francúzt gyűlöli minden jó német ember,
bezzeg megissza a borát!
I. m. Auerbach pincéje Lipcsében – Uo. 82.;
Hogy megfiatalodj, van rá természetes szer…
a szántóföldre igyekezz,
s ásót-kapát ragadva dolgozz!
I. m. Boszorkánykonyha – Uo. 86.;
…ha hat napig töri Isten magát,
s a végén egy bravót kiált,
valami csak elő kell álljon.
Uo. 89.;
Már réges-rég meséskönyvekbe foszladt;
s mégsem javult meg az emberiség:
bár eltünt a Gonosz, maradtak, lám a rosszak.
Uo. 92.;
Minden időnek jó szokása
számfacsarással álnokul
téveszmét szórni a világba.
Uo. 94.;
…az egyháznak remek a gyomra:
hány birodalmat nyelt rakásra,
s még sose volt hascsikarása.
I. m. Sétaút – Uo. 104.
Saját tűzhely – a szóbeszéd szerint,
s derék asszony a legszebb földi kincs.
I. m. Kert – Uo. 116.;
Egy szó, mint száz, attól senki se tilthat,
hogy magad olykor ábrándokba ringasd…
I. m. Erdő, barlang – Uo. 122.;
Az éljen, aki bátran él!
…nincs ocsmányabb látvány a föld szinén,
mint egy ördög, ha meghasonlott.
Uo. 124.;
A lányok esze, lám, oda is áll,
kegyes-e régimódian az illető.
Vélvén: ha kushad ott, szolgál nekik is ő.
I. m. Márta kertje – Uo. 129.;
Ha már megtörtént a dolog,
igy-úgy eztán is menni fog!
Suttyomban s eggyel kezdted el,
majd folytatod a többivel…
I. m. Éjszaka – Uo. 137.;
…vélnéd, taszítsz, de téged taszigálnak.
I. m. Boszorkányszombat – Uo. 149.;
…latrokkal társul a biró,
ha nincsen büntető hatalma.
I. m. A tragédia második része, I. felv. Császári palota – Uo. 176. Kálnoky László;
Mit el nem értek, száz mérföldre van,
amit nem foghattok meg, nem igaz,
mit nem számoltok meg, nem számit az,
mit nem tehettek latra, súlytalan,
amit nem fémjeleztek, nem arany.
Trónterem – Uo. 179.;
Mi szükség homályra?
Ami értékes, jöjjön napvilágra.
Uo. 183.;
Hogy érdem vonzza a szerencsét,
nem sejti azt e bamba nép;
bölcsek kövét ha megszereznék,
kőhöz a bölcs hiányzanék.
Uo. 184.;
…tudjuk, hogy a női lélek
a művészettel rokon.
I. m. Tágas terem oldalszárnyakkal – Uo. 185.;
Kell a mi munkánk,
s épp ez az érdem,
mert ha a durvák
nem robotolnak,
felkopik éhen
majd a csiszoltak
álla is akkor!
Uo. 188.;
…nagy úr a törvény, ám a muszáj nagyobb.
Uo. 206.;
…ha a faun nyújtja pracliját,
kosarat a legszebb nő sem ád.
Uo. 207.;
Ó, ifjúság, hát sohase
lesz mércéd az arany középszer?
Ó, felség, felség, sohase
társul nagy hatalmad nagy ésszel?
Uo. 210.;
…bár takaros az ördög szeretője,
antik hősnőt mégsem faragsz belőle.
I. m. Sötét oszlopcsarnok – Uo. 218.;
Végül rajtaveszt a sátán
maga is, ha bolondot visz a hátán.
I. m. Lovagterem – Uo. 231.;
A zöldfülű tacskó a meztelen
igazságot nem hallja szívesen;
ha aztán, ifjúsága múltán,
tulajdon bőrén tapasztalja durván,
kobakjából jön az, büszkén hiszi…
I. m. II. felv. Magas bolthajtású, keskeny gótikus szoba – Uo. 237.;
Kik németül bókolnak, hazugok.
Uo. 238.;
Ki harmincnál több évet élt meg,
az voltaképpen már halott.
…nincs oly bölcs vagy balga eszme, melyei
a múlt ne gondolt volna ki.
De mireánk veszélyt ez mégse hozhat,
pár év múltán lehiggad és kiforr:
a must bármily bolondosan buzoghat,
mégis belőle lesz a bor.
…az ördög öreg;
vénüljetek, úgy értitek meg!
Uo. 239.;
…nem áll ellent a kísérletező
elmének a természet semmi titka…
I. m. Vegykonyha – Uo. 241.;
A saját teremtményeink
végül is a fejünkre nőnek.
Uo. 246.;
Mert hol a kísértet tanyát ver,
a filozófus is hazát lel;
kegyes szakértelemmel aztán
gyárt új kísértetet tucatszám.
I. m. A felső Péneiosznál, mint azelőtt – Uo. 272.;
Otthon tán a magad módján okos vagy,
de nem látszol külföldön járatosnak.
Uo. 275.;
…rozsda teszi ópénz becsét.
I. m. Az Égei-tenger sziklás öblei – Uo. 284.;
Arasznyi bár, kötelesség a lét.
I. m. III. felv. Belső várudvar – Uo. 321.;
Semmi a hír, minden a tett.
I. m. IV. felv. Magas hegység – Uo. 346.;
Parancsolót csak a
parancsolás maga tölthet örömmel.
Uo. 348.;
…ki nyugalmat hoz, urunk az legyen.
Uo. 349.;
Habár elvenni szép, de megtartani még szebb…
Uo. 351.;
Számit a mód? Fő a fogás.
I. m. V. felv. Palota – Uo. 378.;
…besurran a kulcslyukon át is a Gond.
I. m. Éjfél – Uo. 385.;
…szabadság, élet nem jár, csak azoknak,
kiknek naponta kell kivívniuk.
Ha láthatnám a síkon át
e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,
a pillanathoz esdve szólnék:
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!
Vég és nemlétezés, a kettő egykutya.
I. m. A palota nagy előudvara – Uo. 391.;
Ki holtig küzdve fáradoz,
az megváltást remélhet.
I. m. Hegyszakadékok – Uo. 407.;
Csak földi példakép
minden mulandó…
…az Örök Asszonyi
emel magához.
Ki nem szeret s nem téved
Az már sírba szállhat.
Epigrammaszerűen – Kristó Nagy István;
Alkoss, művész! Ne beszélj!
Művészet. Mottó – Zitatenschatz der Weltliteratur. 7. kiadás. Hesse & Becker, Leipzig, é. n., 109. h.;
Klasszikus az egészséges, romantikus a beteg.
Maximák és reflexiók, 7. sz. – Uo. 435.h.;
Vetni nem oly fáradságos, mint aratni.
Vonzások és választások – Uo. 693. h.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem