FIRDAUSZI, ABÚ ’L-QUÁSZIM MANSZÚR (Haszán? Ahamad?; 934–1020 kör.) perzsa költő
A jó szó, mit apró s nagy ember dicsér.
hisz egyként elillan, mi jó és mi rossz.
ne vess mást belé, mint a jó magvait.
bár rőzsénél drágább a szép rózsaágy;
Ecettől ki gyógyul, ha kínja nehéz,
olyannak csupán még nagyobb kín a méz.
mi kettőé. Három közt meg nem marad,
s bizony, hogyha négy tudja, széjjelszalad.
a sors meg kiszámítja lélekzetünk.
amelynek gyümölcséből átok fakad…
vagy erre, vagy arra, és használható.
a lét kurta, hasznot nem oszthat neked.
a lángokra tesz, csak magát égeti.
a termésed: nyugton nem alhatsz sosem.
lehetsz bár király, vagy lovag-hős lehetsz.
A nagyság mind elmúlik, zsákmány csupán,
a vadászó halál jár e zsákmány után.
e földön bizony semmi meg nem marad.
A tűrés dicsőbb még, mint a szeretet…
hogy hólétól, záportól szétomlana.
de kezdetkor végére gondoljatok.
A bor ha a jókedvhez elvezetett,
aludjatok, hogy el ne gyengüljetek.