DIDEROT, DENIS (1713–1784) francia filozófus, regény- és drámaíró
DIDEROT, DENIS (1713–1784) francia filozófus, regény- és drámaíró
Ha megtagadom értelmemet, támasz nélkül maradok: vakon kell
esküdnöm másodlagos elvekre, és abból a feltevésből kell kiindulnom, ami egyáltalán nincs bizonyítva.
esküdnöm másodlagos elvekre, és abból a feltevésből kell kiindulnom, ami egyáltalán nincs bizonyítva.
Pótlások a filozófiai gondolatokhoz – Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. I–II. (Szerk.: Simon Endre.) Tankönyvkiadó, Bp., 1958. és 1960., II. köt. 121. Csatlós János;
Tépd ki a keresztény szívből a pokol félelmét: a hit gyökerét is vele téped.
Platón három aspektust különböztetett meg az istenségben: a jóságot, a bölcsességet és az erőt. Csak a vak nem veszi észre, hogy ebből ered a keresztények Szentháromsága. Az athéni filozófus idestova már háromszáz éve Logosznak nevezte azt, amit mi Igének mondunk.
Uo.;
Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény.
Gondolatok a természet értelmezéséről – Uo. 124.;
Az állandó gyakorlás hiánya elsenyveszti a szerveket. A heves gyakorlás erősíti és túlzásba viszi őket.
Az elhanyagolt emlékezőképesség elvész.
A fiziológia elemei – Uo. 149.;
A véletlennek nagyszámú ismeretet köszönünk. Rendkívül fontos ismereteket nyújtott, amikor nem is kerestük azokat. S vajon ebből az következik talán, hogy semmit sem fogunk találni, ha erőfeszítéseinkkel támogatjuk az ő szeszélyét, és ha kutatásainkba rendet és módszert viszünk belé?
Cikkek az Enciklopédiából – Uo. 153. Győri János;
Adjuk meg végre a mesterembereknek az őket megillető jussukat, A szabad művészetek eleget énekeltek önmagukról. Ami hangjuk van, azt most a mesterségek ünneplésére használhatják.
Uo. 158.;
…vegyék igénybe a tudósok tanácsait, s ne engedjék, hogy felfedezéseik velük együtt elpusztuljanak. A társadalommal szemben elkövetett lopás bűnét veszi magára, aki hasznos titkot rejt el.
Uo. 159.;
Ha a napszámos nyomorult, a nemzet nyomorult.
Uo. 161.;
Az igazságosság az első erénye annak, aki parancsol, és az egyetlen, amely véget vet az engedelmeskedő panaszának.
Notre chemin. Les plus beaux mots humains sur la vie "humaine". (Préface de Bernard Fay.) Éditions Balzac, Párizs, 1943. 91. Molnos Lipót;
Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni.
Uo. 111.;
…többet ér önnek egy szép pillanat, mint egy szép szerep? Nekem nem.
Paradoxon a színészről – Esztétikai olvasókönyv. Kossuth, Bp., 1965. 42. Alexander Bernát;
…nem azért mennek színházba, hogy könnyeket lássanak, hanem hogy beszédeket halljanak, melyek könnyekre indítanak…
Uo. 43.;
Nem volna modorosság sem a rajzban, sem a színben, ha a természetet lelkiismeretesen utánoznák. A modorosság forrása a mester, az akadémia, az iskola, sőt a régiség is.
Értekezés a festőművészetről – Uo. 50.;
Minden életkornak megvan a maga ízlse.
A kifejezés gyönge vagy hamis, ha az érzelemre nézve bizonytalanságban hagy bennünket.
Uo. 51.;
Egy hajszálnyi eltérés szépít vagy eléktelenít.
Uo. 54.;
A költő erős képzeletű ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott.
Uo. 55.;
…ötven év fölött alig akad, barátom, festő, aki modellt használna; már csak a gyakorlatuk érvényesül.
Kritika Prançois Boucher-ról – Uo. 62.;
…a nyomorult konvenciók rontják meg az embert, azokat, nem pedig az emberi természetet kell vádolni.
A színház az egyedüli hely, ahol az erényes és gonosz ember könnyei összefolynak.
A drámai költészetről – Uo. 69.;
Azt hiszik-e, hogy két vak házastárs cselekedete, kik meglett korukban is egymást keresik, és a gyöngédség könnyeit ontván, kezet szorítanak, és úgyszólván, a sír szélén egymást ölelik, nem ugyanakkora tehetséget kíván meg, és nem inkább érdekelne, mint ama heves gyönyörűségek látványa, melyektől még egészen friss érzékeik fiatalkorukban megmámorosodtak?
Uo. 70.;
A szerző szerepe elég hiú szerep; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek. És mi a kritikus szerepe? Még hiúbb; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat annak, aki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek.
A kritika nagyon különböző módon bánik az élőkkel és a holtakkal. Ha egy szerző meghalt, akkor azon van, hogy jó tulajdonságait kiemelje, és hibáit elpalástolja. Ha él, az ellenkező történik; a hibáit emeli ki, és a jó tulajdonságait felejti el. És van ebben némi ráció; az élők megjavulhatnak, a holtaknak nincsen rá módjuk.
Uo. 71.;
Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!
Az igazság és az erkölcs jó barátai a szépművészeteknek. Ha szerző akarsz lenni, ha kritikus akarsz lenni, légy előbb derék ember.
Uo. 72.;
Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magadat.
Uo. 73.;
Csak emlékezetünk által vagyunk mások és a magunk számára azonegy személy. Mostani koromban talán egy parány sem maradt meg abból a testemből, mellyel születtem.
Uo. 74.;
Nem kell szellemesség, nem kellenek epigrammák, sem csinos gondolatok.
Rameau unokaöccse – Uo. 81. Győry János.
