CHATEAUBRIAND, FRANÇOIS-RENÉ DE (1768–1848) francia prózaíró, politikus
CHATEAUBRIAND, FRANÇOIS-RENÉ DE (1768–1848) francia prózaíró, politikus
A középszerűség nem a maga mivoltától erős, hanem azoktól a középszerűségektől, amelyeket képvisel; s ebben az értelemben félelmetesen nagy a hatalma.
Gábor György: Gondolatok könyve. Az aforizma francia mesterei. Magvető, Bp., 1962., 428. Gábor György;
A koldusok sebeikből élnek: vannak emberek, akik mindenből hasznot húznak, még a megvetésből is.
Vészes vagy dicsőséges idők után a nép hajlamos a nyugalomra; s hacsak a legcsekélyebb mértékben is elviselhető intézményekkel kormányozzák, könnyen eltűri, hogy a világ legjelentéktelenebb miniszterei vezessék.
Uo. 429.;
Van példa rá, hogy oroszlánokat szekérbe fogtak, és gyermekek hajtották őket; de azok végül is mindig szétmarcangolták vezetőiket.
Kibékülünk azzal az ellenségünkkel, aki a szív és az elme kiválósága tekintetében alattunk áll; de sohasem bocsátunk meg annak, aki lélekben és tehetségben felülmúl bennünket.
A nagy bánatok, akárcsak a nagy örömök, megrövidíteni látszanak az időt; mindaz, ami erősen foglalkoztatja a lelket, meggátol bennünket abban, hogy számláljuk a pillanatokat.
Uo. 430.;
A bűn és az erény egytestvérek: az ember szülte őket; Ábel és Káin egyazon atyának voltak a gyermekei.
Vannak emberek, akik azért nem ékesszólók, mert szívük túlságosan hangosan beszél, és meggátolja őket abban, hogy hallják, amit mondanak.
Ifjúkorunk örömei, amikor emlékezetünkbe idézzük őket, olyanok, mint a romok, amelyeket fáklyafényben nézünk.
A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.
Uo. 431.;
Valóság híján ábrándokkal igyekszünk áltatni magunkat.
Az ízlés a lángészjózansága; ízlés nélkül a lángész csak fennkölt őrület.
A könyv reszket az idegen katona lépteitől.
Azt az ösztönt, amely hazánkhoz köt bennünket, akkor érezzük a legerősebben, amikor távol, vagyunk tőle.
…az ár ellen hajózók, valahányszor szembe akartak fordulni az idők folyásával, csak siettették pusztulásukat, és elsüllyedtek.
Az emberek hálátlanok, de az emberiség hálás.
Uo. 432.
