BOËTHIUS, ANCIUS MANLIUS SEVERINUS (480?–524) római filozófus, államférfi | Kristó Nagy István: Gondolattár

BOËTHIUS, ANCIUS MANLIUS SEVERINUS (480?–524) római filozófus, államférfi

Alávetetted magad a szerencsének? Alkalmazkodj hát úrnőd szokásaihoz.

A filozófia vigasztalása, II. k. I. f. – Magyar Helikon, Bp., 1970. 28. Hegyi György;

…ne akarj boldogtalannak látszani. Vagy elfelejtetted volna, hogy mennyi s mekkora boldogságban volt részed?

I. m. 3. f. – Uo. 31.;

…ugyan hol van olyan kerek boldogság, hogy ne lehetne még ezért vagy azért zúgolódni? Bajos dolog ugyanis az emberi boldogság: vagy sose teljesedik ki, vagy nem marad állandó.

I. m. 4. f. – Uo. 35.;

Miért keresitek hát, ó, halandók, magatokon kívül a bennetek lakozó boldogságot?

Uo. 36.;

A természet ugyanis beéri a kevéssel és a szerénnyel; ha az elegendőnél többet akarsz ráerőszakolni, megundorítja amivel tömöd, vagy épp kárára válik.

I. m. 5. f. – Uo. 39.;

…az emberi természet valóban olyan jellegű, hogy a világból csak akkor tud kiemelkedni, ha megismeri önmagát, de az állatoknál is lejjebbre süllyed, ha magát ismerni megszűnik.

Uo. 40.;

De a bírás vágya az Etna
Tüzein túltéve lobog fel.
Első bányásza ki volt, jaj!
Még föltáratlan aranynak,
Rejtőző drágaköveknek,
Veszedelmül vált vagyonoknak?!

Uo. 42.;

…megbecsültté nem a méltóság teszi az erényeket, hanem az erényesség a méltóságokat.

I. m. 6. f. – Uo.;

Kürtölje tele a nagyvilág minden zugát
A hirneveddel a szóbeszéd,
Övezze dicsőség fénye bár a házadat:
A halál előtt mind semmis ez!

I. m. 7. f. – Uo. 48.;

…több embernek használ a balszerencse, mint a jószerencse.

I. m. 8. f. – Uo. 49.;

Ismétli saját pályafutását
Minden, s az öröm: visszatalálni.
A kirótt rend úgy lesz örökös csak,
Hogyha a kezdő- s végpont ugyanaz,
S szigorúan kört ír le a pálya.

I. m. III. k. 2. f. – Uo. 56.;

Akit … baráttá a siker tett, azt a bukás ellenséggé változtatja. S a dögvész nem tud annyit ártani, mint az ilyen meghitt rosszakaró.

I. m. 5. f. – Uo. 63.;

Ha egyáltalán van valami jó a nemességben, akkor szerintem egyedül csak az, hogy kényszeríti az utódokat, ne fajzzanak el az ősöktől.

Egy, ugyanegy tőről fakadott az egész emberi fajta,
Mert hiszen egy a teremtő, egy a világ létrehozója…

I. m. 6. f. – Uo. 64.;

…értékeljétek amilyen nagyra csak akarjátok a testi kiválóságokat, csak ne feledjétek, hogy csodálatotok tárgya egy háromnapos láz hevétől odalesz.

I. m. 8. f. – Uo. 67.;

…kincs elégséget, uralom hatalmat, méltóság megbecsülést, dicsőség hírességet, élvezet gyönyörűséget nem adhat.

I. m. 9. f. – Uo. 68.;

…egyáltalán nem létezhetik semmi, ami jobb volna forrásánál…

I. m. 10. f. – Uo. 75.;

…minden, ami csak van, annyi ideig marad meg s áll fenn, ameddig
egy; s pusztul s bomlik, mihelyt megszűnt egynek lenni…

I. m. 11. f. – Uo. 81.;

…mivel maga a jó a boldogság, a jók, éppen azért, mert jók, nyilvánvalóan boldogok.

I. m. IV. k. 3. f. – Uo. 102.;

…nyilvánvaló, hogy a sérelem nem annak a számára szerencsétlenség, akit ért, hanem annak, aki okozta.

I. m. 4. f. – Uo. 110.;

A tudatlanság sűrü ködével
Együtt enyésznek majd a csodák el.

I. m. 5. f. – Uo. 113.;

…embernek nincs megengedve ésszel felfognia s szóval kifejtenie Isten minden egyes műhelytitkát.

I. m. 6. f. – Uo. 121.;

Hogy milyenre akarjátok formálni sorsotokat – ez a ti kezetekbe van letéve.

I. m. 7. f. – Uo. 125.;

Ha a véletlent úgy határozzuk meg, mint ki nem számítható hatásra, minden okozati összefüggés nélkül létrejött eseményt, akkor a leghatározottabban állíthatom, hogy véletlen egyáltalán nincs is…

I. m. V. k. 1. f. – Uo. 127.;

A tudást ugyanis, sohasem a megismerendő tárgy tulajdon lényege határozza meg, hanem a megismerőnek a képessége.

I. m. 4. f. – Uo. 140.

Tisztet kaptak az évszakok
Istentől, de különbözőt,
S felbolygatni, mit Ő rakott
Egyszer sorba, nem engedi.
Úgyhogy bármi heveskedőn
Elhagyná kijelölt helyét,
Jó véget sosem érhet az.

– Mit gondolsz – kezdte a Filozófia –: ezt a világot vak véletlenek és esetlegességek irányítják, vagy pedig ésszerű kormány alatt van?
– De hiszen eszembe se jutna, hogy merő véletlen mozgassa ilyen szabályosan – feleltem –, sőt tudom, hogy a teremtő Isten igazgatja művét, s nem virradhat rám oly nap, mely ebbeli meggyőződésemtől eltérítsen.

… Nem felejtetted-é el, hogy ember vagy?
– Hogy felejthettem volna el?

… az emberi elme olyan természetű, hogy valahányszor leveti a helyes nézeteket, mindjárt hamisakba öltözik, ebből pedig a zavarodottság köde támad, mely akadályozza a tisztánlátást.

Nem elég ám csak azt venni szemügyre, ami az orrunk előtt van; a körültekintő ember a dolog kimenetelét is latolgatja, s épp ez az erre is, arra is való változhatósága fosztja meg a szerencse fenyegetéseit félelmetességüktől, nyájaskodásait pedig kívánatos voltuktól. …

– Akinek padig hatalma van minden felett, annak nem lehetetlen semmi sem.
– De nem ám! – helyeseltem ismét.
– Mármost – kérdezte Filozófia –: tehet-e rosszat az Isten? – S hogy ezt tagadtam, így folytatta:
– Rossz tehát egyáltalán nincs is; hiszen Ő, aki számára nincs lehetetlen, rosszat nem tud létrehozni!

Netán csodálkozat valaki azon, hogy a rosszakról, akik az emberiség nagyobbik részét teszik ki, azt mondom, hogy nincsenek is. Mégis így van! Mert nem azt vonom kétségbe, hogy a rosszak: rosszak; hanem merő és megszorítás nélküli létüket tagadom!
Létezni ugyanis csak az létezik, ami nem bontja meg a rendet, és nem vetkezik ki természetéből; ami azonban e tekintetben csődöt mond, feladja egyben azt is, ami természetében gyökerezik: a létezést. „De hiszen – vethetnéd ellenem – a gonoszok igenis képesek egyre-másra!” Nem tagadom ezt én sem, csakhogy ez a képesség nem az erejükből, hanem épp gyengeségükből fakad.

… igaz Platón ama állítása, mely szerint egyedül csak a bölcsek tudják valóra váltani vágyaikat, az elvetemültek azonban – csinálják bár, amihez kedvük van – be nem tölthetik. Mert tehetik ugyan azt, ami tetszik, s hihetik, hogy abban, ami gyönyörűségükre szolgál, elérték a jót, vágyaik tárgyát – pedig dehogyis érték el; gyalázatosságok nem torkollanak soha boldogságba!

… az elképzelhető alakot sem, az érzékelhető anyagot sem a gondolkodás, a képzelet, illetve az érzékek segítségével ismert meg, hanem a szellem egyetlen pillantásával, hogy úgy mondjam: ideát néző szemmel lát rá valamennyiükre. A gondolkodás is, miközben felfogja az általánost, a képzetszerűt és az érzékelhetőt nem a képzelettel, illetve az érzékekkel ragadja meg.

Ha azonban nemcsak a gondolkodás, hanem az isteni értelem ítélőképessége is rendelkezésünkre állna, akkor amiként a képzeletet és az érzéki tapasztalást a gondolkodásnál alsóbb rendűnek ítéljük, éppúgy az emberi gondolkodást is alája rendelnénk teljes joggal az isteni értelemnek.

Mert más dolog egy határtalan életen át létezni, mint ahogy ezt a világ teszi Platón szerint, s megint más dolog a határtalan életet egészében mint jelent felölelni – ami kétségtelenül az isteni értelem sajátja.

… van, ami a dolgok szükségszerűségéből fakad, van, ami a cselekvők hatalmában áll. Az utóbbiakra joggal mondhatjuk, hogy az Isten tudására vonatkozatva szükségszerűek, önmagukban nézve azonban mentek a szükségszerűség láncaitól; amiként minden érzékelhető a gondolkodás szempontjából: általános, önmagban véve: egyedi.

Forduljatok hát el a bűntől, ápoljátok az erényeket, kapjon illó remények szárnyára lelketek, küldjétek alázatos könyörgéseiteket fel az égbe. Mert, ha szántszándékkal el nem tagadjátok, nagy kényszerűségként van rátok kiróva az, hogy tisztességesen éljetek, hiszen egy mindent látó bíró szeme előtt zajlik le életetek.

A filozófia vigasztalása

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem