Bhagavad-gitá (i. sz. II. szd. kör.) – filozófiai költemény a Mahábhárata szanszkrit eposz VI. könyvében
hol a törvényszegés úr lett, ott ledérek az asszonyok…
Mert nem volt, hogy ne léteztünk volna én, te s e többiek,
és nem lesz, hogy ne létezzünk ugyanígy valamennyien.
s új testbe költözik végül: sose búsul ezen, ki bölcs.
de maga végtelen, senki meg nem ölheti: küzdj tehát!
ne a tett sikeréért tégy, de tétlenül se ülj soha.
miként folyóit a hatalmas tenger:
velük telt, s mégis, maga változatlan,
nem vágyva vágyat, nyugalomra az lel.
s ki lemond a cselekvésről, ettől nem lesz tökéletes,
hiszen egyetlen egy percig sem élhet senki tétlenül:
természete a természet szülötte s tenni készteti.
és fékezze meg elméjét, hagyjon el kincset és reményt…
s ha gondolatain, lelkén szüntelenül uralkodik,
elérheti a nirvánát, és abban egyesül velem.