(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1866. szeptember 10.
Andrássyval Bécsben már nem szólhattam. 6-dikán estve elindultam Bécsből Emmivel, reggel ide megérkeztünk, 7-dikén még délelőtt elmentem: az akadémiai épületbe, ott találtam Eötvöst, kinek elmondám főbb vonalakban a történteket.
Voltam aztán Andrássynénál, ki igen szivesen vette, hogy férje levelét magam vittem el neki, s hogy, mint megérdemlé, férje diplomatiai működését kiemeltem.
8-dikán átmentem Pestre Andrássy Gyulához, megmondani neki, hogy másnap, 9-dikén, Eötvös József megy hozzá velem együtt délfelé; de azért is voltam nála, hogy megtudjam, miképp fogadá ő felsége. Fogadta őt az audientiák után, magánszobáiban, kard nélkül.
Andrássy kérdé tőle: mivel parancsára jöttünk fel, elbocsát-e ő felsége bennünket? A császár megköszönte fáradozásait, s mondá, hogy most már mehetünk; sokkal fontosabb az egész, hogysem azonnal elhatározhatná magát. Néhány napra elmegy a hegyek közé, s ott éretten megfontolja a dolgot, s azután fog határozni; de bármire határozza el magát, sohasem fogja elfelejteni azt az egyenes, őszinte és loyális beszédet, a melyet a mostani nehéz viszonyok között tőle és Deáktól hallott.
Andrássy megjegyezte, hogy irásban terjesztette elő, hogy véleménye szerint mi vihető keresztül. Most is ez a meggyőződése, s az marad ezentúl is. Egyidejüleg azonban kifejezte az urak előtt, a kikkel tárgyalt, azon meggyőződését is, hogy mindazon módosításokat csak akkor lehet keresztül vinni, ha előbb helyreállíttatik azon rendszabályok által, a melyeket javasolt, az országnak megrendült bizalma. E nélkül ama módosítványokat nem tartja keresztülvihetőknek, s ha egy nem a többségből alakított kormány akarná azokat megvédelmezni, lejárná magát a nélkül, hogy ő felségének használna. Ugyanez áll, ha elhalasztatnék a dolog, s változnának az idők és a viszonyok. Mindezt azért mondja meg, nehogy olyannak tünjék fel, mint a ki valamit igér, a mit nem tarthat meg, vagy nem akar megtartani. 55Őszintén kijelenti, hogy nagyon sajnálná, ha ő felsége nem határozhatná el magát az ajánlott eszmék elfogadására; de nem személyes tekintetekből sajnálná ezt, mert ő felségének teljes megnyugtatása és bizalma nélkül semmi esetre sem vállalkozhatnék keresztülvitelükre.
Úgy látszik, hogy ő felsége nem fogta fel Andrássy czélzatát, mert azt válaszolá: legyen meggyőződve, hogy az, a mit irásban adtunk elő vagy a mit szóval elmondottunk, soha nyilvánosság elé nem jövend.
Erre Andrássy azt felelé: hogy nem bánná, ha azonnal ki is hirdetnék, mivel ő véleménye mellett mindenkor kész nyiltan fel is lépni s meg is felelne minden lehető ellenvetésre. A mik nyilatkozataiban foglaltatnak, mindig azon feltevésből indulnak ki, hogy teljesen megadatik hazánknak belügyeire nézve az önkormányzat, értvén ez alatt az országgyűlési többség kormányzatát.
Ha ő felsége más nézetű és meggyőződésű egyének által akarná tovább fejleszteni az ügyeket, s ha azok az általunk javaslott alapokból indulnának is ki, ő magát értük azért sem tehetné ki, mivel szükségesnek véli, hogy ő és barátjai el ne játszszák befolyásukat, melyre ő felségének is egykor még szüksége lehetne.
Ezek voltak körülbelül azok, miket Andrássy nekem ezen összejövetelről elmondott. Csütörtökön estve Hübnernél volt. Hübner még nem tartja elveszettnek a dolgot; beszédéből azt vette ki Andrássy, hogy Sennyey őszintén igyekezett a kiegyenlítés ügyét előmozdítani.
9-dikén délelőtt Eötvössel voltam Andrássynál. Andrássy megy másnap haza, neje Ischlben van a gyermekekkel.