A M. TUD. AKADÉMIA MŰKÖDÉSÉNEK MAGYAR NYELVEN FOLYTATÁSA, AZ ELNÖKÖK ÉS A TAGOK VÁLASZTÁSA S A FELÜGYELET GYAKORLÁSA TÁRGYÁBAN.
A M. TUD. AKADÉMIA MŰKÖDÉSÉNEK MAGYAR NYELVEN FOLYTATÁSA, AZ ELNÖKÖK ÉS A TAGOK VÁLASZTÁSA S A FELÜGYELET GYAKORLÁSA TÁRGYÁBAN.
«A budapesti rendőrség főnöke – így közli a Fraknói Vilmos által szerkesztett mű: «Vázlatok a magyar tudományos akadémia félszázados történetéből» – 1853. október 13-dikán, «gróf Teleki József Akadémiai 184Elnökhöz intézett» levelében jelenté, «hogy a cs. k. helytartó-tanács 1853. szeptember 27-dikén kelt kiadványa szerint, a M. Akadémia, további fennállhatásának engedményezése végett, az 1852. november 26-diki egylettörvénynek hódolva, rendszabásait, tekintettel az e részben kiadott határozatokra, névszerint az idézett egylettörvényre, változtassa meg, s terjeszsze elé a rendészetnek, német nyelven, három példányban, a kieszközlendő helybenhagyatás végett.»
Az elnök 1853. december 30-dikán, Szirákról kelt levelében, «ezen igen kényes munkálat kidolgozására gróf Károlyi György elnöklete alatt, Kubinyi Ágoston, b. Eötvös József, Fogarasi János, Horváth Cyrill, Wenzel Gusztáv tagokból, a titkár és pénztárnokból álló bizottságot kért fel; megemlítvén, hogy az 1845-ben ajánlott változtatásokra csak annyiban legyen tekintettel, a mennyiben azok magokkal a rendszabásokkal nem ellenkeznek.»
A bizottság munkálatát az 1854. márczius 9-dikén tartott összes-ülésen mutatá be.
Az elnöklő gróf Teleki József ez alkalommal azt az előleges kérdést veté fel, vajjon «czélszerűnek és üdvösnek tartja-e az ülés, hogy a felsőbb rendelet kötelező kívánalmain túl, a tapasztalás nyomán, némely egyéb, magokban különben üdvös javítások indítványoztassanak?»
Az összes-ülés erre nézve abban állapodott meg, hogy «a felsőbb helyt kötelezőleg kívánt alkalmaztatásán túl a rendszabásoknak az egylettörvényhez s a fenforgó viszonyokhoz, csak oly változtatásokat tart tanácsosoknak, melyek az országosan helybenhagyott rendszabásokban kitűzött czélok, az ezek létesítésére vezető eszközök és formákkal nem ellenkeznek.»
Az összes-ülés azonnal tárgyalás alá vette a munkálatot, s ezt több pontjában lényegesen megváltoztatva, a márczius 14-dikén tartott rendkívüli nagygyűlés elé terjesztette, mely a módosított alapszabályokat elfogadta. Mire ezeket márczius 18-dikán az Igazgató Tanács tette tanácskozás tárgyává, és szintén több jelentékeny változtatást tett rajtok.
A legfontosabb változtatás a régi alapszabályok első pontjában történt. Míg ugyanis e szerint «A M. Tudós Társaság a tudományok és szépművészségek minden nemeiben a nemzeti nyelv kimíveltetésén igyekszik egyedül»; az új szerkezet szerint az Akadémia czélja: «a tudományok és szépművészetek magyar nyelven művelése és terjesztése; egyszersmind a magyar nyelvnek egész gonddal csinosbítása és gazdagítása».
Az alapszabályok továbbá az osztályrendszert törvényesítik és szervezik. Az osztályülésekhez utasítják a tudományos előadásokat, a beküldött közleményeket, a szakbeli indítványok és kiadványok fölötti tanácskozást, a jutalom-ügyet és a választások előkészítését.
A havonkint egyszer tartandó összes-üléseknek csak az emlékbeszédek, az osztályok működésére való felügyelet, az összes Akadémiát illető ügyek tárgyalása van fentartva.
185A fölterjesztett alapszabályok megerősítése soká késett. Ennélfogva, mikor gróf Teleki József elnök halála után, az Igazgató Tanács 1855. ápril 17-dikén az elnökválasztás végett egybegyűlt, a gyűlésre kiküldött cs. k. biztos, Bujanovics Ernő helytartótanácsos kijelenté, hogy a választások csak ideigleneseknek tekintendők.
Midőn az Igazgató Tanács több mint két esztendő multával, 1857. junius 6-dikán, ismét összegyűlt, gróf Dessewffy Emil elnök azzal a nyilatkozattal nyitotta meg tanácskozásait, hogy «miután nem csak félhivatalos hirlapi tudosítás után, de magának ő cs. k. felségének szóbeli legkegyelmesebb nyilatkozása, úgy a cs. k. főkormányzó ő fensége kegyes kijelentéséből az akadémiai rendszabásoknak f. évi május 3-dikán történt cs. k. megerősíttetéséről értesűlnie szerencséje volt, sietett az Ig. Tan. tagjait egybehívni, hogy ez örvendetes eseményt tisztelettel üdvözölvén, mind az ezt megillető hálanyilatkozat formája, mind ez új Rendszabások alapján, az akadémiai élet hatályosb élesztése eszközeiről tanácskozni lehessen. Azonban némely, időközben az elnökséghez intézett közbevetőleges kérdések, melyek különben lényegteleneknek mutatkoznak, s rögtön fölvilágosíttatnak, a tárgyaláson még át nem menvén, s így a Rendszabások szövege mind e napig le nem érkezvén: azoknak kihirdetése meg nem történhetik.»
Gróf Dessewffy Emil értesűlése nem bizonyúlt alaposnak. Az akadémiai alapszabályok iránt a cs. k. kormányszékeknél még folytak a tárgyalások. Azok lényeges átalakuláson mentek keresztül, és csak 1858. február 27-dikén nyerték el a legfelsőbb megerősítést.
Az igazgató Tanács május 29-diki ülésén bemuttatatván ez alapszabályok, az Akadémia elnöke mindenekelőtt azt a kérdést tűzte ki a tanácskozás tárgyává, «mennyiben tartja (az Igazgató Tanács az új alapszabályok szerkezetét) az Akadémiának, az alkotók alapítványlevelei, az országos terv, az 1827. XI. törvényczikk, úgy az akkori király megerősítő leiratban kitűzött czélja és meghatározott rendeltetésével egyeztethetőnek.»
Erre a jelenlevő országfejedelmi biztos, dr. Palló Sándor helytartótanácsos kijelenté, hogy az Igazgató Tanács az Alapszabályok értelmében egyedül az akadémiai vagyon kezelésére lévén hivatva, a már megerősített Alapszabályok tárgyalásába nem bocsátkozhatik, a mi a nagygyűlés hatásköréhez tartozik.
Azonban az elnök kifejtette, hogy bár az Alapszabályok betűje, természetesen a dolgok rendes folyamában, a vagyonra való ügyelést tűzi ki az Igazgatóság teendőjeül, azonban ez nem szorítkozhatik egyedül a bevételek és kiadások ellenőrzésére és a vagyon épségben tartására; benne foglaltatik az a gondoskodás is, hogy a vagyon az intézet elé tűzött czélokra fordíttassék; mire az Igazgató Tanács, különösen mint az alapítók képviselője s jogaiknak letéteményese, hivatva és kötelezve van. És abból, hogy a Helytartótanács, a megerősítési záradék kinyerése végett, az új Alapszabályoknak három példányban felterjesztésére az Igazgató Tanácsot hívta fel, következteti, 186hogy a felterjesztés előtt az Alapszabályok felett való tanácskozás eltiltását nem vehette czélba.
A biztos megnyugodott. Kinyilatkoztatá, hogy a tárgyalást nem kívánja gátolni; de észrevételét jegyzőkönyvbe iktattatja.
Ezek után az Igazgatóság az Alapszabályok tárgyalására térvén át, úgy találta, hogy «több lényeges pont lőn megváltoztatva, olyképen, miszerint azok ez újabb szerkezetben az alapítók szándékától s az Akadémia kitűzött czéljától eltérnek». Elhatároztatott egy ő felségéhez intézendő kérvény szerkesztése, és annak kidolgozására bizottság küldetett ki, melynek tagjai: Deák Ferencz, báró Eötvös József, báró Prónay Albert és Toldy Ferencz titkár valának.
A folyamodást Deák Ferencz fogalmazta. Az irat, mely az Igazgató Tanács május 31-diki ülésében egyhangúlag elfogadtatott, így szól:
Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk!
Hódoló tisztelettel vette a Magyar Tudományos Akadémia Igazgató Tanácsa, a Császári Királyi Apostoli Felséged által legkegyelmesebben megerősített Akadémiai Alapszabályokat; s hálás érzéssel fogadja Császári Királyi Apostoli Felséged azon legmagasabb kijelentést, hogy a Magyar Akadémia, mint tudományos intézet, Felségednek fejedelmi különös oltalma alatt áll.
Midőn e hálás érzésünket kifejezzük, legszentebb kötelsségünknek tartjuk egyszersmind őszinte bizodalommal kitárni Császári Királyi Apostoli Felséged előtt súlyos aggodalmainkat is, miket a legkegyelmesebben megerősített Alapszabályok némely pontjainak szerkezete bennünk támasztott.
Leglényegesb ezek közül az első szakasz második része, mely a Magyar Akadémia czélját fejezi ki.
A Magyar Akadémia nem az álladalom költségén, hanem magán polgárok adakozásából keletkezett; annak fentartásához az álladalom pénzbeli segélyezéssel soha sem járult. Az első alapítók, kik tetemes áldozataik által e tudományos intézet alapját letették, az 1825-diki országgyűléshez folyamodtak a végett, hogy az, egy felállítandó Magyar Akadémia tervét dolgoztassa ki. Az országgyűlés e folyamodás kövekeztén küldöttséget nevezett, mely a folyamodott alapítók hozzájárultával elkészítette a tervet (áll az Acta Comit. Regni Hung. 1825. To I. a 270. s. köv. ll.), melyben határozottan kimondatott, hogy a felállítandó Magyar Akadémiának czélja leszen, «hogy általa édes hazánkban a tudományok és szépmesterségek édes anyai nyelvünkön műveltessenek, s így a szép nyelv tökéletesedjék». E terv az országgyűlés által az 187akkor uralkodott Császári Királyi Apostoli Felséghez fölterjesztetvén, ez legkegyelmesben megegyezni méltóztatott abban, hogy a magyar nyelv kiművelésére, magán ajánlatok alapján, Akadémia alapíttassék (mint azon Acta Comit. II. kötete 1120. lapján látható). Az országgyűlésileg kidolgozott terv nyomán beadták az első alkotók alapítványleveleiket, s azokban határozottan kikötötték, hogy ajánlataik az országgyűlési tervben meghatározott czélra és módok szerint fordíttassanak (mint az a B. alatti kivonatokból kitetszik.) Ezek nyomán lőn aztán 1827-ben a Magyar Akadémia törvénybe iktatva, melyben ennek czéljául szintén a magyar nyelvnek a tudományok minden nemeiben kimívelése mondatott ki. A későbbi alapítványok ugyanezen alapra lőnek fektetve (kivonataik a C. alatt). Az országgyűlés bevégzése után a Nádor Ő Császári Királyi Fensége a szabályok részletei kidolgozására egy bizottmányt nevezett ki, mely a négy első alapító tettleges közremunkálásával elkészítette azokat (D. alatt alázatosan ide mellékelve), miket a Fenséges Nádor, Ő Császári Királyi Apostoli Felsége elébe terjesztvén, azok Ő Felsége által némi módosításokkal megerősíttettek (a nádori kegyes levél mása itt E. alatt). De ezen módosítások sem az Akadémia kitűzött czélját, sem a szerkezet lényeges részeit nem érintették, s az ekkép megerősített Alapszabályok első pontjában is világosan kimondatik, hogy a Magyar Akadémia «a tudományok és szépművészségek minden nemeiben a nemzeti nyelv kiműveltetésén igyekszik egyedül». S ezen Alapszabályok mellett állott fenn az Akadémia, hosszú évek során, mind maiglan.
A Császári Királyi Apostoli Felséged által most legkegyelmesebben megerősített Alapszabályok első szakasza említett második részében, a Magyar Akadémia czélja így fejeztetik ki: «Dasselbe (wissenschaftliche Institut) hat den Zweck, die Wissenschaft und schöne literatur zu pflegen und zu verbreiten, und zugleich die ungarische Sprache mit aller Sorgfalt auszubilden und zu bereichern».
Ellenben mind az 1825-diki Országgyűlés tervében s az 1827-diki XI. törvényczikkben, mind a dicsőn uralkodott Ferencz Császár és Király által kegyelmesen megerősített Alapszabályokban, úgy azon szerkezetben, melyet rendőrségi felszólítás folytán a Magyar Akadémia 1854-ben német nyelven bemutatott, az alapítók szándékához híven azon eszme mondatik ki, hogy a Magyar Akadémiának czélja a magyar nyelvnek bővítése és csinosbítása, s a tudományok és szépművészetek magyar nyelveni mívelése. És ezen eszme, a végül említett német szerkezetben, a következő szavakkal van kifejezve: «Die Ungarische 188Akademie der Wissenschaften hat den Zweck, die Wissenschaften und schönen Künste in ungarischer Sprache zu pflegen und zu verbreiten, und zugleich die Sprache selbst mit aller Sorgfalt auszubilden und zu bereichern.»
Így tehát a Császári Királyi Felséged által legközelebb megerősített Alapszabályok első §-ának szerkezetében az elébbinek e lényeges szavai: «in ungrischer Sprache» egészen kimaradtak.
S ezen szavak kihagyása az, mi bennünk a legmélyebb aggodalmat támasztja. Mivel pedig teljes meggyőződésünk, hogy Császári Királyi Apostoli Felséged az alapítók szándékát és azon feltételeket, mikhez ők alapítványaikat kötötték, megsérteni engedni nem akarhatja és nem akarja; s biztosítást nyujt nemzeti nyelvünkre s annak kimívelésére nézve Császári Királyi Apostoli Felségednek, Laxenburgban 1857. szeptember 9-dikén kiadott legkegyelmesebb kézirata is, hódoló tisztelettel kérjük fel Császári Királyi Apostoli Felségedet: kegyeskedjék aggodalmunk megnyugtatására s minden felmerülhető kétség eltávoztatására elrendelni, hogy az Alapszabályok első szakaszába az előbbi szerkezetek ezen lényeges szavai: «magyar nyelven» (in ungrischer Sprache) ismét belé iktattassanak.
Másik, a mi aggodalmat szült bennünk, a legkegyelmesben most megerősített szabályok azon pontjai, melyek az Akadémia elnökeinek tiszteleti, rendes és levelező tagjainak választására vonatkoznak. Ezen pontokban a két elnökre nézve, mindenikre külön három tagnak kijelölése van egyedül az akadémiai igazgató tanácsnak megengedve; a tiszteleti, rendes és levelező tagokat pedig a nagygyűlés csak javaslatba hozhatja, s nem is a megerősítés, hanem az egyenes kinevezés van a Császári Kir. főkormányzónak fentartva.
Nem említve, hogy az Akadémia maga, mely rendeltetésénél fogva a magyar tudományosság és irodalom terményeit és a jelesebb tudományos férfiakat leginkább ismerheti, látszik leginkább hivatottnak lenni az akadémiai tagok megválasztására: e részben is bátorkodunk különösen kiemelni, hogy valamint az első alapítók, úgy az Akadémiának fenn említett Terve és Alapszabályai is, magára az Akadémiára bízták a választásokat. E jogot az Akadémia eddig szakadatlanul gyakorolta, és soha nem adott okot arra, hogy abban megszoríttassék. Az álladalom közérdeke sem tesz ily változtatást szükségessé, mert az eddig fennállott Alapszabályok és azokon alapult választási jog mellett is megmaradt az Akadémia mindenkor a szorosan törvényes ösvényen: soha, még a lefolyt legsúlyosabb időkben sem feledkezve meg arról, 189hogy rendeltetése és szabályai minden más ügyeket kizárnak működése köréből. A Magyar Akadémia, mely közintézet ugyan, de egyenesen és egyedül magán alapítványokból keletkezett, nem adott okot arra, hogy beldolgai elintézésére s a választásokra nézve szűkebb korlátok közé szoríttassék, mint a közönséges egyesületek, melyek tagjaikat maguk szabadon választhatják.
De különösen az elnökök kijelölésére nézve bátorkodunk azon gyakorlati nehézséget felhozni, hogy mind a két elnöknek külön-külön három férfiút, kik vagy koruk, vagy egészségi állapotjok, hivatalos vagy egyéb viszonyaik, lakhelyök vagy végre hajlamaiknál fogva ezen állásokat képesek vagy készek volnának elvállalni, s így nem puszta formaságból lennének a hat jelölendők közé sorozhatók, találni gyakran lehetetlen leend.
Ezeknél fogva esedezünk Császári Királyi Apostoli Felségednek e részben is, kegyeskednék megengedni, hogy a Magyar Akadémia, elnökei, kik amúgy is az eddigi Alapszabályok értelmében mindig legfelsőbb megerősítéstől függöttek, továbbá titoknoka és tagjai választásában is, eddigi módja szerint járhasson el.
A tagok fizetésére nézve hódoló tisztelettel kérjük Császári Királyi Apostoli Feségedet, méltóztassék kegyelmesen megegyezni abban, hogy az eddig is fennálló idősebbségi elv ezentúlra is megtartathassék, mely a méltányosságnak leginkább látszik megfelelni; s ezt annál inkább, mert ugyanezen elv több kormányi közintézetnél is fennáll.
Az utolsó szakasz, mely a felügyeléssel megbizott országfejedelmi Biztosnak jogot ád, hogy ne csak az Akadémia szabályaiba, hanem a legmagasb kormány czéljaiba ütköző végzések ellen is tiltakozzék, azért okoz nekünk leginkább aggodalmat, mert azon kifejezés: «a kormány czéljai» nem eléggé határozott értelmű s gyakran kétes magyarázatú lehet. Ebbeli kétségeinek megszüntetését is Császári Királyi Apostoli Felséged legmagasb kegyelmétől kérjük.
Ezek azok, miket állásunkban szent kötelességünknek tartottunk Császári Királyi Apostoli Felségednek, hódoló tisztelettel s őszinte bizodalommal előterjeszteni, alázatos kérelmeink kegyes meghallgatását és teljesülését reménylvén.
Mely alázatos esedezésünk után, Császári Királyi Apost. Felséged legmagasabb kegyelmébe ajánlván magunkat és az Akadémiát, jobbágyi hódoló tisztelettel öröklünk Császári Királyi Apostoli Felségednek, legkegyelmesebb Urunknak, Pesten, 1858. május 29-én tartott ülésünkből, hű jobbágyai és alázatos szolgái, a m. Tudom. Akadémia 190Igazgató Tanácsa. Gróf Dessewffy Emil, a M. Akad. ez időszerinti elnöke, Toldy Ferencz, titoknok.
Az Igazgató Tanács, báró Eötvös József másod-elnök vezetése alatt, gróf Andrássy György, gróf Cziráky János és gróf Károlyi György igazgató tagokból álló küldöttséget nevezett ki, a mely a német nyelvre lefordítandó kérvényt Albrecht főherczeg főkormányzónak bemutassa s ő felségének benyujtsa.
A főherczeg kifejezvén «a Magyar Akadémia iránti kegyes hajlamát», magára vállalta a legfelsőbb kihallgattatás kieszközlését. Mire ő felsége julius 1-sején fogadta a küldöttséget és átvevén a folyamodást, báró Eötvös József beszédére adott válaszában kijelenté, hogy «minden a birodalomban létező nemzetiségek iránt egyforma hajlandósággal viseltetvén, minden haladást, melyet azoknak bármelyike az általános műveltség és tudományos kifejlődés ösvényén tesz, egyforma megelégedéssel tekint; a miért az Igazgatóság folyamodásában kifejezett aggodalomra semmi ok nem forog fenn; hogy mind azáltal, bár az Alapszabályzat jelen szerkezete bővebb megfontolás után adatott ki, ő felsége mégis a folyamodás egyes pontjait újabb vizsgálat alá vétetni méltóztatik».
Azonban a küldöttség eljárásának nem volt sikere. Az Akadémia 1858. augusztus 23-dikán értesíttetett, hogy «ő felsége a cs. k. belügyminiszteriumtól az Igazgató Tanács folyamodása tárgyában nem kivánt előterjesztést, s ennélfogva azon miniszterium nincs azon helyzetben, hogy ama folyamodást tárgyalás alá vehesse.»
Azonban a kormány azon volt, hogy az Akadémiát megnyugtassa. A belügyminiszter az Akadémia elnökét biztosítá, hogy «az államigazgatásnak egyáltalán nem szándéka az Akadémiában a tudományok és a szépirodalom mívelése körűl a magyar nyelv használatát bármely módon megszorítani.»
Az Igazgató Tanács, ezek után, 1858. november 20-diki ülésében kimondá, hogy «miután a lefelsőbb helyen beadott folyamodásban előterjesztett kérelmek meg nem adattak, az Igazgatóság aggodalmai teljesen nem szüntek meg; de további sikeres lépések lehetőségét mgaa előtt nem látván, és bízván ő cs. kir. ap. felségének legkegyelmesebb nyilatkozatában, miszerint birodalma minden nemzetiségei iránt egyforma hajlandósággal viseltetni, a tudománybeli haladásaikat egyforma megelégedéssel tekinteni méltóztatik; tekintve az államkormány szándékát tolmácsoló cs. kir. belügyminiszter úr fentebbi kijelntését is: hiszi, hogy valamint az Igazgatóság el van határozva az Akadémia eredeti czélját s az alapítók szándékát mindenkor szem előtt tartani, úgy az Akadémia is, működése gyakorlati terén, ugyanezt fogja tenni.»
Az Igazgató Tanács az Alapszabályokat áttette az Akadémiához, és az 191elnököt felkérte, hogy azokat a megerősítési záradék hozzáiktatása végett terjeszsze föl.
Az Akadémia követte az Igazgató Tanács példáját. Meghajolt a helyzet kényszerűsége előtt: de el volt határozva, hogy híven fog ragaszkodni czéljaihoz és hivatásához. A november 29-diki összes-ülésen kijelenté, hogy «bár óhajtotta volna, hogy az Igazgatóság lépései ez ügyben szerencsés sikerrel koronáztassanak, mégis azon bizodalommal fogadja az új Alapszabályokat, hogy ezek alapján az eredetileg elébe tűzött czélnak megfelelnie lehetséges lesz.»
Osztozott e reménységben az Akadémia halhatatlan nevű alapítója, gróf Széchenyi István is. A hazafiúi fájdalom kínjaitól már-már megrepedő nemes szíve elkeseredését, de egyúttal egy szebb jövőbe vetett rendíthetlen bizodalmát fejezi ki, döblingi magányából, az Akadémiához intézett nagyhatású levélben (1858. november 6.).
A néhány héttel utóbb – 1858. deczember 20-dikán – tartott ünnepélyes közülésen gróf Dessewffy Emil elnöki megnyitó beszéde hatalmas nyilatkozattal igyekezett megnyugtatni az Akadémia alapítójának aggodalmait és biztosítani a nemzetet, hogy az Akadémia a reá erőszakolt bilincsek között is szabadon fog működni.
És csakugyan, bár az új Alapszabályok életbe léptek, az Akademia tagjait ezentúl a «cs. kir. generalkormányzó» nevezte ki, császári kormánybiztos ellenőrizte az Akadémia munkálkodását, tényleg a legkisebb engedményt sem kényszerült tenni a hatalom igényeinek; nemzeti szelleme tekintetében nem tért el az alapítói által kijelölt ösvénytől.»
