I.
I.
A KK. és RR. 1839. év julius 15-dikén tartott országos űlésében az elnök jelentette, hogy a sérelmeket és kivánatokat összeszedő küldöttség tagjait ki fogja nevezni, s midőn Deák Ferencz a kerületi űlés azon határozatát terjesztette elő, hogy e küldöttséghez tagokat maguk a rendek válaszszanak, az elnök pedig a királyi tábla részéről nevezzen ki oda tagokat, az elnök ezt jogai csorbítására iránylónak nyilvánította.
Deák Ferencz: Igaz, hogy a mult országgyűlésen és azelőtt is az elnök választotta az országos sérelmek egybeszedésére kinevezett küldöttség tagjait; de ez nem azért történt, mert ezen jog kizárólag az elnököt illette, hanem azért, mert a rendek a deputatióban, melyet az elnök kinevezett, megnyugodtak. Igy történt az országos választmányok kinevezése az 1825. évi országgyűlésen. Ezen gyakorlatnál fogva a mult országgyűlésen is a kir. személynök a híd dolgában kiküldött bizottságot kinevezvén, midőn a kinevezettek közül némelyek követi állásukat elhagyván, haza tértek, a kir. személynök előadta, hogy szükség másokat kinevezni, s ki is nevezett; azonban midőn a napló megkészült, a censorok látván, hogy az elnök a naplóba ezt kivánta betétetni: «kinevezte», holott az országos űlésben úgy adta elő «proponálja», azt kivánták, hogy a dolog a naplóba úgy menjen be, a mint történt. Ekkor az a kérdést támadt, hogy történt? Némelyek azt mondották: «kinevezte», mások felszólaltak a mellett: «proponálta». Ekkor tehát jövendőre nézve, minden nehézség elhárítására, elhatároztatott, hogy minden országos deputatió, melynek munkája tanácskozás, a karok által választassék. A rendek elfogadták a scrutinium útján való választást; a concertatióra is a statusok választottak, és ez azon egyszerű oknál fogva történt így, mert a küldöttség nem a nádoré, nem a kir. személynöké, hanem a rendeké, azt tehát nekik van joguk kinevezni, és ő ezen jogát a karoknak fönn kivánja tartani.
