II.
330II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. Nagy Pál az ősiséget védelmezte, mint a mely nélkül már csak igen kevés magyar nemzetség maradt volna az országban.
Deák Ferencz: Sopron követének azon állítására, melylyel egyedül az aviticitas fennállásának tulajdonítja azt, hogy hazánkban még fenmaradtak a régi nemzetségek, azt feleli: hogy Németországban sokkal több régi nemzetség áll fenn, holott ott nincsen aviticitás. Egyébiránt, ha az ősiségnek ezen hasznait összevetem annak áraival, azt látom, hogy az csak hátráltatta nemzeti előhaladásunkat; pedig ott, hol egyes polgár jogai az egész nemzetéivel összeütköznek, az egyesek jólétét kell emennek alárendelni. Nem rettenek tehát vissza az ősiség eltörlésétől; de mivel ezen nagy tárgyat egyszerre eldönteni nem lehet, legalább lassankint kell azon javítani. Nem áll Sopron követének azon nézete sem, hogy ha előbb a zálogos törvények nem javíttatnak, a végrehajtási törvényeken sem lehet javítani, mert úgy mindig csak a régi szokásnál kellene megmaradnunk. Én azt látván, hogy a birói zálognak visszaváltása is szintén oly nehézségekkel jár, mint a szerződésbeli zálogé, azért javaslottam az örökös visszaválthatatlanság feltételét.
