VÁROSAI:
VÁROSAI:
Ág-Szalonok. L. Szalonok város a.
Alsó-Kőszeg, L. Kőszeg városnál.
Bel-Mura. L. Mura(i)-Szombat néven a városok közt.
Dobra. Terra de Dobra. (1213: Árpádk. új okmt. VI. 358.) Poss. Dobra. (1471: Körmendi llt. Alm. II. lad. 3. n. 8.) Opidum Dobra. (1478: U. o. lad. 5. n. 39., 1498: Dl. 20766; 1499: Körmendi. llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) A hasonló nevű vár sorsát követte; a XV. században tehát a Szécsieké (szécsi Herczegeké} volt. 1478-ban feléhez a Szécsi János leánya, Borbála, monyorókereki Elderbach Pertold felesége és gyermekei tartottak jogot, zálog czimen. – 1387-ben «Varalya» néven kapják a Szécsiek. (Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 23. és 28.)
Eb(e)rau. L. Monyorókerék néven.
Egervár(a). (Egörvár.) Poss. Eguruar, Egurwar. (1325: Körmendi llt. Himfyana, n. 31., 1363: Anjouk. okmt. VI. 346., 1376: Dl. 6377; 1389: Dl. 7478.) Egeruar. Egerwar. (1406: Dl. 9200. 9268; 1430: Dl. 12222; 1444: Dl. 13784; 1453: Dl. 14685; 1469: Dl. 16350.) Fratres minores ordinis S. Francisci de observancia in claustro B. Marie Virginis in oppido Egerwara. (1497: Dl. 20518.) Op. Egerwara. (1497: Dl. 20619.) Claustrum B. M. V. in Egerwara de novo fundatum. (1498: Dl. 20668. 20784). 1325-ben mint a magbanszakadt néhai Geregye birtoka, a királyé. – Később (már a XIV. század első felében) az Egerváriaké, valamint (a XV. század közepéig) az ugyane törzsből kivált Geregyeieké is. Tudtommal 1497-ben czímezik először oppidum-nak, a midőn I. Ulászló királytól heti és orsz. vásárjogot is nyert. Ugyanekkor a Bold. Szűz tiszt. szentelt itteni ferenczrendi (minorita) kolostort is említik, melyet néhai Egervári László bán építtetett ujra. – Körmendtől dk. fekszik, a zalai határszélen. (L. Középfalu helység a. is.)
Felső-Lindva. (Felső-Lendva:) L. Lindva városnál.
Güns. (Günsa. Güssig.) L. Kőszeg város a.
Güsszin(g). L. Ujvár néven.
Ikervár. (Ikörvár.) Ikurwar. (1255: Hazai okmt. VIII. 65., 1304: Sopronm. oklt. I. 364., 1428: gr. Festetics cs. keszthelyi llt. Castriferrei. 174/175. d.) Hospites seu iobagiones regales de Ikyruar. (1368: Hazai okmt. III. 173.) Ikerwar cum molendinis ac tributo … (1390: Sopronm. oklt. I. 500.) Ikeruar. Ikwrvar. (1424: Dl. 11530:) Ikervar. (1448: Dl. 14184; 1455: Dl. 14926; 1475 Muz. llt., 1486: Dl. 19133; 1501: Dl. 21030. 21031.) Opidum Ikervar. (1492: Dl. 36992.) Részben köznemesi birtok volt, részben pedig – vámjával együtt – Sárvár várához tartozott; 1428-ban az itteni plebánosnak 4, Kanizsai Istvánnak 20, Tárnok (Kanizsai) Jánosnak pedig 24 1/2, (össszesen 48 1/2) adózó j.-portájok volt itt. – Sárvár mellett dny. fekszik.
Körmend. (Körmönd. Kermend.) Terra populorum regis de villa Curmend. (1238: Árpádk. új okmt. VII. 62.) Hospites regis de Kurmund. (1244: Hazai okmt. VI. 42., 1270: U. o. 177.) Comes de Kermend, Kurmend. (1262: Arpádk. új okmt. VIII. 35., 1269: Hazai. okmt. VII. 117., 1273: U. o. VIII. 166.) Civitas Kurmend. (1328: Zalam. oklt. I. 229.) Jurati de Kurmend. Cives seu hospites nostri (regis) de Kurmend. (1364: Anjouk okmt. VI. 177.) Cives de Kurmend civitate reginali. (1362: gr. Festetics cs. llt. Castriferrei, n. 53.) Poss. Kermend. (1394: Muz. llt. és Fejér. X. 2. 189. és Körmendi. llt. Majoratus. Lad. I. n. 1.. 1430: Dl. 24621.) Opidum Kwrmend, Kurmend. (1426: Békássy cs. llt., 1436: Lajtafal. llt. Lad. 18. f. 1. n. 1., 1437: Muz. llt.) Op. Kermend. (1435: Muz. llt. 1434–1457: Ostffy cs. llt. T. 12., 1437: Dl. 13054; 1440: Dl. 13585; 1447–8: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 11. és 50. 2. 13., 1461: U. o. 60. 2. 16., 1454: Dl. 14782; 1456: Forgách cs. llt. és Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 3., 1457: Dl. 16171; 1458–1462: Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 4. és 5., 1464: Dl. 16074; 1489: Dl. 19510; 1493: Muz. llt., 1496: Körmendi. llt. U. o. n. 7. és 10., gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 50. 2. 29., 50. 2. 31., 50. 2. 38., 1499: U. o. 60. 2. 36.) Civitas Kwrmend. (1437: Körmendi llt. Himfyana, n. 437.) Op. Kewrmend. (1441; Zalai oklt. II. 608., 1464: Körmendi llt. Majoratus Lad. 1. n. 2.) Op. Kwrmend. (1456: Dl. 14972.) Lakói 1244-ben különféle kiváltságokat nyertek IV. Béla királytól. 1364-ben I. Lajos király azt az I. Károlytól nyert kiváltságukat erősité meg, hogy árúiktól Vas- és Zalamegye területén semmiféle vámot se fizessenek. Ekkor még királyi, 1362-ben pedig királynéi birtok. 1394-ben felső-lendvai Szécsi Péter neje (Peleskei Mikcs leánya) kapta, cserében más birtokokért, a királytól. 1430-ban már Szécsényi László kezén találjuk, valamint 1435-ben is. Utóbbi évben a felső-lendvai Herczeg Péter özvegye (Asszonyfalvi – Ostfi – Ilko) e város felét, melyet már nevezett Péter bírt zálogban, Szécsényi (László fiának) Lászlónak és Perényi Miklósnak visszabocsátá. Két évvel későbben azonban Szécsényitől – mint a királyi jog titkolójától azaz bitorlótól – elvevé e várost a király s Aranyi István nógrádmegyei ispánnak és biki Basó Istvánnak adományozta. De azért a Szécsényi László kezén találjuk 1440-ben is, a midőn az Erzsébet királyné emberei kerítették kezükre. 1441. áprilisban már I. Ulászló király ütött tábort e város alatt. 1447-ben ismét mint a Szécsényi László és Perényi Miklós közös birtoka («ipsos communiter concernens») merül föl, melyet Szécsényi saját pénzén szerzett vissza, s most Perényi ez összeg felét magára vállalja. De már a következő 1448-ik évben Szécsényi László és gyermekei (János, Hedvig, Anna) a magok részét, azaz a város felét, Szécsi Miklósnak és Tamásnak vetették zálogba, kik 1451-ben is kezükön tartották. 1454-ben meg, mikor ismét föltűnik, szent-péter-földi Őzi (Ewzy) Zsigmond tart hozzá jogot, mint a Perényi Miklós kezén levő birtokhoz. Az igtatásnak most már a Szécsiek, Szécsényiek és Perényiek mondtak ellen. Ugyanazon évben megint a Szécsényi László részére járják meg határát. 1455-ben ismét a Szécsieké; a következő évben ujra a Szécsényi leányok birtokába igtatják, még pedig a király rendeletére. 1457-ben mint a néhai Szécsényi László birtokához tartanak jogot e város feléhez alsó-lendvai Bánfi Pál, Szentpéterföldei György, nádasdi Darabos László, Nádasdi Ozsvát és egy asszonyfalvi Ostfi leány, – még pedig Ujlaki Miklós ellenében. A következő évben megtudjuk, hogy e városban néhai Salamonvári (avagy: Körmendi) Salamon(-fi) Jánosnak is volt némi része (3 1/2 telke és kőháza), melyeket most nádasdi Darabos Lászlónak adományozott a király. Utóbbi ezt a részét 1462-ben monyorókereki Ellerbach Pertoldnak adta el, a ki pl. 1464-ben, utóda János pedig pl. 1489-ben és 1493-ban is bírta, valamint 1496-ban is, a mikor az egész várost előbb (márcz. 28.) Szécsi Miklósnak és Tamásnak veté zálogba, majd (ápril. 25.) Bakocs Tamásnak adta el, az akkor feltünő itteni kastélylyal együtt. – Szent-Erzsébetről nevezett parochialis templomát 1489-ben említik. – A megye közepe felé, Szombathelytől d. fekszik.
Kőszeg. Civitas Gunch. (? 1327: Fejér, VIII. 3. 226.) Cives de Keöszegh. (? 1328: U. o. 379.) Cives de civitate Gussig, Guessig. (1342: Sopronm. oklt. I. 171.) Judex de Kewzeg inferiori. (1348: Fejér, X. 1. 636.) Cives et hospites (regis) de Kuzeg. (1353: Hazai okmt. I. 210.) Gvnsa. (1363: Dl. 5212.) Cives de Kewzek, Kevzeg. (1374: Fejér, IX. 4. 581.) Cives de Kewzegh. (1387: Fejér, X. 1. 326.) Civitas murata Keszeg. (1392: Hazai okmt. VII. 428., Dl 7768. és Sopr. oklt. I. 608. l. és Dl. 7769.) Cives de Kyzyg. (1392–1417: Dl. 10522.) Op. Kewzewg. (1393–1455: Dl. 7883.) Civitas Kwzeg, Kwzegh. (1408: gr. Zay cs. llt. C. n. 5., 1483: Hazai okmt. II. 362.) Opidum Kewzeg. (1433: Dl. 17109., 1441: Hazai okmt. IV. 327. és VII. 462. és Dl. 13617.) Opidum Kwzegh. (1440: Hazai okmt. IV. 32b.) Güns, Günns. (Guns ? Német oklevélben. 1459: Hazai okmt. IV. 396. és V. 261., 1465: U. o. III. 417., 1477: U. o. I. 370.) Opidum (Stat) Guns, Gunns. (1463: Huny. kora. XI. 72., 1483: Hazai okmt. I. 372., 1483: U. o. II. 363., 365.) Civitas Kewzeg. (1477: Dl, 12979; 1490: Dl. 19657.) Kewzzeg. (1486: Dl. 19107.) A Németujváriak (Henrik bán és fia István nádor, kik 1267–1281. táján éltek) alapították. I. Károly király az uralkodása elejét betöltő zavarok csilapodtával (1328.) e várost is királyi pártfogásába vevé, régi kiváltságait – általában Sopron városéi mintájára – megerősíté, új lakosokkal telepíté meg s adó-engedményeivel (1336.) a város megerősítését is előmozdította. Hasonló jóindulattal volt e város iránt Nagy Lajos király, ki alatt a tőle nyert kedvezmények fölhasználásával, falait még inkább megerősíté, a szabad bíró-választás és bíráskodás kiváltságát, a kamara-nyereségtől, vámtól, olykor a kir. harminczadtól való mentességet is élvezé, s mint általában a következő századokban is, főleg borkereskedéssel foglalkozott. Kiváltságait akkor is megtartotta, midőn, a Zsigmond király uralkodása elején – magánosok birtokába jutott, 1441-ben az új birtokosok e kiváltságokat ünnepiesen meg is erősítették, valamint Frigyes német császár (1446-ban) is, ki a városnak új czimert adott, melyet a város mind maig használ. Hogy Mátyás király 1483-ban visszahódítá, szintén megerősité összes privilegiumait, s egyszersmind, a hadviselés alatt szenvedett veszteségei pótlására s falai és bástyái felépítésére öt évre adó- és harminczadmentességben és más kedvezményekben részesíté őket. – Vámot és kir. harminczadot is szedtek benne. – Tanácsháza és Sz.-Jakab-egyháza a XV, században épült. Lakossága úgy látszik teljesen német volt; még Mátyás király is német oklevélben erősíté meg – a visszafoglalás után – kiváltságaikat. 1393-ban a Garaiak engedélyt nyertek Zsigmond királytól, hogy e birtokukba tetszés szerint idegen (német, cseh) zsidókat telepíthessenek s azokat megadóztathassák. S hogy telepítettek is, V. László oklevele mutatja, mely ez engedélyt 1465-ben megújítá és ünnepiesen jóváhagyta. (V. ö. különben Kőszeg vár a. s l. Chernel, Kőszeg város jelene és multja 1–27. l. Ugyanő ír a Vasm. rég. egylet 1873. évi jelentésében. V. ö. 1498. évi 34. t.-cz. 5. §.)
Küsszing. (Küsszen. Kisszin.) L. Ujvár néven.
Léka. (Lőka.) Villa Lewka. (1390: Sopronm. oklt. I. 500., 1397: Kismart. llt. 17. A. 2.) Opidum Lewka. (1492: Dl. 36996.) Uti vámjával együtt a benne épült vár sorsát követte. – Kőszeg közelében ny.-é. találjuk.
Lindva. (Lendva.) Terra nomine Lyndua ad Ferreum Castrum pertinens. (1214: Hazai okmt. VIII. 16.) Poss. Lyndua, Lyndwa. (1354: Anjouk. okmt. VI. 173., 1471: Körmendi llt. Alm. II. lad. 3. n. 38.) Waraliafolu. Waratyafalw in districtu Waralyakurniky – Lendva vár tart. közt. (1365–6: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. No. 6. és 13.) Felseulyndwa. Felsewlyndwa. (1425: Dl. 11633. 11712.) Felseulindwa. (1432: Muz. llt.) Opidum Lyndwa. (1478: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 39.) Opidum Felsewlyndwa. (1498: Dl. 20756; 1499: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) A hasonló nevű vár sorsában osztozott. – 1478-bán feléhez Szécsi János leánya, monyorókeréki Elderbach Pertold neje és gyermekei tartottak jogot zálog czímen.
Monyorókerék. (Monyorókereke. Monyarókerék.) Terra Monyorokerek, Mónyorokerekkw – a Pingua (folyó) mellett. (1221: Hazai okmt. VI. 13.) Poss. Monorókerec. (1297: Körmendi llt. Alm. III. lad. 8. n. 1. és Árpádk. új okmt. XlI. 604.) Monorokerek. (1369: Körmendi llt. Alm. iII. lad. 8. n. 2. és 3.) Monyorokerek. (1369: U. o. n. 8., 1482: U. o. n. 15.) Manerokereke. (1386: Dl. 7360.) Monyorokerek. (1448: Körmendi llt. Alm. III. lad. 8. n. 9., 1489: Dl. 19510.) Opidum Monyarokerek. Monyorokerek. (1462: U. o. n. 10., 1470: U. o. n. 13., 1482: Dl. 18719; 1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 60. 2. 29., 50. 2. 31., 50. 2. 38., Körmendi llt. Alm. III. Iad. 6. n. 6. és n. 10., XV. század vége: Dl. 20899; 1499: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 35.) Opidum Ebraw. (1489: Dl. 19510.) 1221-ben Kázmér-fi Csépán fia Istváné, kinek magvaszakadtával a királyra szállt. III. András 1297-ben Jakab mesternek adta, cserében némely más birtokokért. 1369-ben I. Lajos király – mint ismét királyi birtokot – a hozzá hű Villermesnek, udvari vitézének, Elderbach fiának adta, kinek utódai, az Elderbachok vagy Ellerbachok aztán a XV. század folyamán is bíriák, egész 1496-ig, a midőn Elderbach dános előbb (márcz. 28.) a Szécsieknek kőtőtte le, majd (ápril. 26.) Bakocs Tamásnak adta el. – Ugyancsak I. Lajos király 1369-ben mindjárt az adómentességet is biztosítá az e helységgel járó egész uradalom számára. 1448-ban az országnagyok orsz. vásárjoggal ruházták fel; 1462-ben (és 1470-ben) pedig I. Mátyás király vámés harminczad-mentességben részesíté. – Közelében állt a pálosok kolostora, melyet monyorókereti Elderbach Pertold Szent-Bereczk tiszteletére alapított, fiai, János és István pedig a város nyugoti oldalán a Bold. Szűz tiszteletére 1482. táján. újból építettek. – 1297-ben hozzátartoznak Mindszent, Sz.-Péter, Belőd, Heil, Tótfalu és Füzes; 1369-ben Kolon, Sz.-Péterfalva, Karácsonfalva, Belid, Tótfalu és Hassás; 1496-ban (ekkor már a várhoz, Monyorókerék városon kívül) Kolon, Sz.-Péterfalva, Hassás, Tótfalu, Felső-Beled, (egy 1498. évi oklevél szerint Alsó-Beled is a monyorókereki Elderbach-oké), Sücz, Bél, Szőllős,. Egyházas- és Hidas-Hollós, Peczel, Megyehid, Sz.-Király, Bessefalva, Mohos-Szecsőd, Pósafalva másként Szent-Katerina-asszony helységek és Porpácz, Vasallya, Csákány, Strén, Zsálmán, Lak, Sz.-Mihály, Szombatfalva, Szent-kut és Bükk(e)s részei. (A dőlt betükkel szedett helységek tulajdonképen Hédervári birtokok s 1494. óta zálogban voltak az Elderbach-ok kezén. – V. ö. Körmendi llt. Alm. I. lad. 3, n. 1., továbbá 1498-hoz: U. o. Miscellanea. Njémetujvár. f. 105. n. 270. és l. a hasonló nevű vár a. is.)
Mura(l)-Szombat. (Mura-Szombatja.) Archidiacouus de Beelmura. (1331: Körmendi llt. Alm. II. lad. 9. n. 22.) Jobagiones de Belmura. Terra Belmura. (1347: Anjouk. okmt. V. 110. 111.) Via de civitate Redegee(r) ad Murazombata. (1348: U. o. 214.) Poss. Murazumbata. Alább, a részletezésnél: Item in districtu Beelmura civitas Murazumbota. (1365: Körmendi llt. Alm. lI. lad. 5. n: 6. és 13.) Curia prope Mura Zombotham. (1398: Zalam. oklt. II. 276.) Posa. Mura Schombath. (1423: Dl. 11348.) Opidum Murazumbath. (1423: . Dl. 11394.) Civitas Murazombathya. (1431: Dl. 12356.) Poss. Belmura al. nom. Murazombathya. (1436: Dl. 12947; 1439: Dl. 13345.) Provisor curie de Belmura. (1469: Dl. 36706.) Poss. Beelmura. (1471: Körmendi llt. Alm. II. lad. 3. n. 38.) Opidum Belmura. (1478: U. o. Alm. II. lad. 5. n. 39.) Nundine in op. Murazombath. (1479: Dl. 18251.) Opidum Murayzombath. (1483: Körmendi llt. Alm. II, lad. 9. n. 1., 1498: Dl. 20766; 1499: Körmendi. llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) A hasonló nevű várral együtt Felső-Lendva vár sorsában osztozott. 1436-ban (és 1439-ben) az alsó-lendvai Bánfiak, – 1478-ban pedig feléhez Szécsi János leánya Borbála, monyorókereki Elderbach Pertold neje és gyermekei tartottak jogot, utóbbiak zálog czímen. – Sz.-Miklós tiszteletére szentelt
egyházát 1436-ban említik.
egyházát 1436-ban említik.
Nagy-Rákos. L. Rákos városnál.
Német-Ujvár. L. Ujvár néven.
Pápócz. Papuch. (1325: Hazai okmt. I. 137., 1367: U. o. 217., 1360: Act. neoacqu. com. f. 22. n. 4., 1361: U. o. n. 1., 1369: Dl. 5686. 29171.) Prepositus ecclesie Sacr. corporis Christi et S. Salvatoris de Papoch … ac religiosi viri fratres et prior claustri (heremitarum B. Augustini conlessoris) B. Virginis de eadem. (1368: Hazai okmt. I. 257., 1371: U. o. II. 323. 325.) Tributum fori ín Papoch. (1368: U. o. 259.) Papoch. (1387: Kiamart. llt. 14. N. 408., 1445: Sopronm. oklt. I. 673., 1428: gr. Festetics cs. keszth. llt. Castriferrei. 174/175. d., 1492: Dl. 36992) Papuch. Papucz. (1391: Dl. 7681; 1400: Kismart. llt. 14. K. 359., 1431: U. o. 14. N. 409., 1438: Hazai okmt. lI. 274- 279.) Opidum Papuch. (1406 előtt: Wenzel. Stibor vajda 131.) Papocz. (1455: Hazai okmt. II. 318–345. lapokon több okl., 1466: Act. neoacqu. com. f 22. n. 1. és Muz. llt., 1486: Kisfaludy cs. llt.) Opidum Papocz. (1439: Act. neoacqu. com. f. 22. n. 4., 1476: Kismart. llt. 14. N. 410., 1489: Kisfaludy cs. llt.} Krisztus szent testéről és a Szent-Megváltóról nevezett premontrei prépostsággal és a Bold. Szűz tiszt. szentelt (Ágostonos) pálos kolostorral, melyeket 1360-ban a Nádasd nemből való Magyar Pálné (Gersei Margit) alapított és építtetett. Ezenkívül azonban Sz.-Lőrincz vértanúról czímzett plebánia- és Sz.-Miklósról nevezett templom is állt e városban a XIV. században. (Rupp, i. m. I. 2. 577.) – Földesurai – e két kolostor (1428-ban a pálosoknak 10 adózó j.-portájával) – és világiak is; jelesül a gencsi Boda-fiak, kiktől 1387-ben mezőlaki Zámbó Miklós részeket vásárolt itt. Más részeit 1440-ban a Kanizsaiak kapták kir. adományúl, a magbanszakadt Pápócziak után. Ugyanők később (1431. és 1476.) a laki Kaczoroktól és az említett gencsi Boda családtól egyéb részeket is szereztek benne (1476-ban «in linea seu platea Hostath») s egész itteni birtokukat sopronmegyei Kapu várához csatolták, a hol 1492-ben találjuk. – A megye ék. sarkában, a Rába mellett fekszik. (L. a mezőlaki Zámbó és Edvei cs. a. is.)
Rákos. Rakus – a szent-gotthárdi apátságé. Feulrakus – a lévai Cseheké. Darabusrakusa – köznemesi birtok. (1404: Muz. llt.) Kontrakwsa in districtu Ewrsegh. (1428: Kismart. llt. 23. A. 4., Körmendi llt. Alm. I. lad. 2. n. 2.) Nagrakus in districtu Ewrsegh. (1428: U. o., 1451: Dl. 14471.) Nag Rakws et Felsewrakws. (1452: Dl. 14565; 1453: Dl. 14727.) Opidum Nagh Rakos. (1454: Dl. 14785; 1455: Dl. 14977.) Op. Rakos. (1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. u. 5. és 6., 1492: U. o. n. 8.) Ma Nagy- és Ris-Rákos, Sz.-Gotthárdtól dk. Nagy-Rákosnak a régi Nagy-Rákos, – Kont-Rákosa és Felső-Rákos helységeknek pedig a mai Kis-Rákos felel meg. Nagy-Rákos vámszedő hely is volt és Német-Ujvár vár sorsában osztozott. 1451-ben azonban a haraszti Tapánok, 1452-ben a monyorókereki Elderbach Pertold, 1463-ban pedig (1454-ig) Tárczai János és szandai Tárnok Demeter kezére került zálogban. Valamelyik Rákosban, mint az 1404. évi oklevél is mutatja, köznemesek is laktak. (V. ö. 1497: Dl. 20554. és l. Iklad helység a. is.)
Rechnicz. Azaz: Rohoncz vagy Roholcz. – L. e néven.
Rohoncz. (Roholcz.) Rohonch. (1333: Körmendi llt. Alm. II. lad. 2. n. 17., 1398: Haz. okmt. V. 192.) Civitas Rohoncz, Rohonch. (1348: Fejér, IX. 1. 636., 1374: Zalam. oklt. II. 116.) Civitas seu op. Rohonch. (1446: Dl. 9015.) Rohonch. (1428: gr. Festetics cs. keszth. llt. Castriferrei. 174/176. d.) Op. Rechnicz. (1463: Dl. 15856.) Op. Rohoncz. (1478: Körmendi llt. Alm. I. lad. 8. n. 1., 1487: Dl. 19296; 1490: Körmendi llt, i. h. num. 5. és 6.) Plebanus de Rohoncz. (1484: Szombathelyi kápt. llt. f. 52. n. 23.) Vámhely is volt. – A hasonló nevű vár sorsát követte. 1428-ban a Garaiaknak összesen 101 adózó j.-portájok volt benne.
Sabaria. L. Szombathely néven.
Sár. Poss. Kylsewsar cum tributo fori. (1390: Sopronm. oklt. I. 500.) Poss. Saar cura triliuto fori. (1424: Tört. Tár. 1884. 427. l. és Dl. 11525. 11530.) Opidum Saar. (1426: Szombathelyi kápt. házi llt. Lad. 1. f. 5. n. 6.) Poss. Saar. (1430: Dl. 12240; 1448: Dl. 14184; 1492: Dl. 36992; 1501: Dl. 21030.) Poss. Sar. (1486: Dl. 19133.) Sárvár (más néven: Sár-Szigete vagy Sziget) város sorsában osztozott, melynek tőszomszédja ma is nyugot felé.
Sárvár. (Sár-Szigete.) Hospites (regis) de insula Saar. (1328: Dl. 6666; 1344: Dl. 3743; 1347: Dl. 3893.) Hospites et iobagiones … de insula ante castrum Sarwar. (1341: Dl. 3360.) Civitas (regis) Saruvar. (1361: Dl. 4176.) Judex et iurati cives de insula Sarwar. (1364: Dl. 5276; 1383: Dl. 6991; 1404: Dl. 8957.) Iudex et iurati de insula Saar. (1372: Dl. 6070.) Cives et hospites (regis) der Sarwar. (1388: Dl. 6997; 1387: Dl. 7232.) Civitas de insula Saar. Datum in insula seu civitate Saar. (1405: Dl. 6656.) Opidum Sarwar. (1390–1464: Dl. 15681; 1414: Tört. Tár. 1884. 425., 1434: Sopronm. oklt. II. 200., 1436: Dl. 12885; 1438: Dl. 13184; 1461. 1464: Muz. llt., 1464: Dl. 16005.) Opidum Zigeth, Zygeth. (1390: Sopronm. oklt. I. 498., 1424: Tört. Tár. 1884. 427. l., 1430: Dl. 12240; 1448: Dl. 14184; 1456: Dl. 15065.) Opidum Sar in insula Szigeth(?) alio nomine simulcum tributo omni die exigi consveto. (1390: Sopronm. oklt. I. 600.) Civitas Sarzygety, Sarzygete. (XV. század eleje: Sopron városi llt. IV. D. 1. 39.) Opidmn Sarroar al. nom. Zygeth. (1455: Dl. 15001.) I. Károly király 1328-ban minden eddig élvezett kiváltságait megerősíté s ujakkal is gyarapítá. Jelesül bármely ispán vagy várnagy hatósága alól kivevé, közigazgatás és bíráskodás tekintetében önálló hatáskörrel ruházta fel, s bármely, különösen pedig a Tapolcza, Karakó, Kér és Czénk (Zala-, Vas- és Sopronm.) helységben fizetendő vám fizetése alól fölmenté. Erzsébet királyné 1341-ben harminczad-mentességet adott lakóinak, az idevaló kir, harminczadon át (ki- vagy be-) viendő minden árúczikkre nézve. E kiváltságokat aztán I. Lajos király is megerősíté (1344. 1347. 1364.), s hogy a város lakóit szaporítsa, 1351-ben minden szabad állású embernek jogot adott e városban leendő letelepedésre; majd 1372-ben azt is megengedé, hogy marháit az itteni (kir.) vár tartozékaiban a város minden lakója szabadon legeltethesse. 1383-ban, minthogy a kir. harminczadot Sárvárból Sopronba tették át, Mária királynő (majd 1387-ben és 1404-ben Zsigmond király) a város harminczad-mentességét a soproni harminczadra is kiterjeszté. 1438-ban Albert, 1464-ben pedig Mátyás király erősítette meg elősorolt privilegiumait. – Vámhely is volt s általában Sárvár vár (l. ott.) sorsában osztozott. – Ma Sárvár, a Rába mellett, a megye ék. részében.
Secz. (Söcz.) L. Sücz (Schütz) m.-városnál.
Stainamanger. L. Szombathely néven.
Sücz. (Schütz.) Sech. (1427: Kismart. llt. 23. A. 3., 1428: Körmendi llt. Alm. I. 1ad. 2. n. 2.) Swcz. (1462: Dl. 14565; 1454: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 17.) Zeech. (1454 Dl. 14826.) Opidum Sewcz. (1459: Kismart. llt. 23. A. 3.) Poss. Seecz. (1490: Dl. 19616.) Zewch. (1496: Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 10.) Poss. Seewcz. (1499: Dl. 20827.) 1427–8-ban Német-Ujvárhoz tartozott; később úgy látszik különvált tőle, de szintén annak sorsában osztozott. 1452-ben lévai Cseh László monyorókereki Elderbach Pertoldnak veté zálogba. 1490-ben ujra visszajutott a lévai Csehek birtokába. 1496-ban és 1499-ben azonban még mindig az Elderbachok birtokai közt sorolják föl. (V. ö. Monyorókerék város a.) – Ma Horvát- és Német-Schütz, Szombathelytől dny.
Szalonak. (Szalonok. Szlanik.) Zolonok. (1413: Dl. 10102.) Eccl. B. Marie V. in Zolionok Jauriensis díocesis. (1461: Theiner, Mon. hist. Hung. II. 371.) Zalonok. (1463: Dl. 15855; 1463: Körmendi llt. Miscellanea. Németujvár. f. 105. n. 214., 1467: U. o. n. 217., 1483: U. o. Alm. II. lad. 1. n. 42., 1484: Hazai okmt. V. 362., 1490: Körmendi llt. Alm. I. lad. 8. n. 5.) Opidum Zalonok. (1463: Dl. 15853.) Andreas Paumkircher Freyherr zum Slening. (1464: Dl. 24549.) Poss. Agzalonok. (1475: Körmendi llt. Alm. I. lad. 7. n. 76.) Vilhelmus et Georgius Pamkprcher libertini domini de Zalonok. (1482: Körmendi llt. Alm. I. lad. 9. n. 76.) A Bold. Szűz tiszteletére szentelt egyházzal. – A hasonló nevű vár (l. ott) sorsában osztozott. 1463-ban Mátyás király az itteni jobbágyokat minden harminczad fizetése alól fölmentette. – Ma Őri vagy Város-Szalonak és Ó-Szalonak, a megye ény. részében.
Sziget. L. Sárvár vagyis Sár-Szigete) néven a városok között.
Szombathely. Sabaria. (1240: Árpádk. új okmt. VII. 109., 1270: U. o. II. 590., 1328: Haz. okmt. III. 94., 1368: Dl. 6815; 1399: Sopron város llt. L. IV. 94., 1407: Schönvisner. Antiquit. de Historia Sabariensia. 189. l., 1448: Sopronm. oklt. II. 335.) Zombothel. (1264: Árpádk. új okmt. VIII. 89.) Villa episcopalis Sabaria. (1270: U. o. XII. 168.) Zumbathel. (1332: Anjouk okmt. II. 631.) Villicus et duodecim iurati de Sabaria. (1354: Anjouk. okmtt. VI. 171.) Parochialis ecclesia plebania nuncupata S. Nicolai de Sombathel. (1484: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 494. l.) Plebanus Sancti Martini de Sabbaria. Datum Sabbarie apud S. Martinum. (1493: Dl. 19991.) Civitas Sabariensis. (1495: Dl. 20276.) Vámjával együtt a győri püspököké volt, kik közül János 1447. szept. 10-én kelt oklevelében a királyi városokéhoz hasonló kiváltságokkal ajándékozta meg. – A városban Sz.-Márton és Sz.-Miklós, a várban a B. Szűz tiszteletére szentelt templom, a városon kívül pedig a Ferenczrendiek temploma és kolostora állt, melyet 1360-ban Kálmán győri püspök Szent-Erzsébet tiszteletére, ispotályból társházzá szervezett. (Rupp, i. m. I. 2. 542., Schönwisner, i. m. 257. l.) Királyi fő-harminczad hivatala is volt. (1498. évi 34. t: cz. 6
Ujvár. Monasterium S. Marie de monte Guizin. (1227: Árpádk. új okmt. I. 244., 1228: U. o. 254.) Ecclesia in monte Quizin. (1244: U. o. II. 158.) Civitas Wywar, Wyuar. (1427: Kismart. llt. 23. A. 3., 1428: Körmendi llt. Alm. I. lad. 2, n. 2., 1451: Dl. 14505.) Civitas et suburbium Wywar. (1459: Kismart. llt. 23. A. 8. és Dl. 15417.) A hasonló nevű vár (l. ott.) sorsát követte. – Vám- és kir. harminczad-hely volt. 1459-ben Mátyás király, az Ujlaki Miklós kérésére, e vásosnak úgy a falakon belül, mint kívül lakó polgárait és jobbágyait, minden vám és harminczad fizetése alól felmenté.
Vasvár. Eccl. S. Michaelis de Castro Ferreo. Monasterium S. Michaelis Alább említve: porta civitatis, iuxta viam … ad S. Gothardum. (1217: Árpádk. új okmt. VI. 383. 384.) Woswar. (1233: U. o. 517.) Area ecclesie de Castroferreo in suburbio castri iuxta monasterium fratrum predicatorum.
(1243–53: Hazai okmt. IV. 27.) Hospites (regis) de Castroferreo. (1279: Fejér, V. 2. 626. és Hazai okmt. V. 61., III. Endre korából: U. o. VI. 365., 1346: Anjouk. okmt. IV. 634:, 1404–1414: gr. Festetics cs. keszthelyi llt. Castriferrei. 134. b., 1425–6: Hazai okmt. IV. 221–223.) Hospites in … villa Castriferrei ad prepositum et capitulum predicte ecclesie B. Michaelis pertinentes. (1283: U. o. IV: 63.) Hospites (ad prefatam ecclesiam pertinentes) de suburbio Castriferrei. (1291: U. o. 79.) Prior et conventus fratrum predicatorum de domo Ferrei Castri. (1298: U. o. 96.) Castrum ferreum … civitas regalis. (1330: Szombath. kápt. házi llt. lad. 1. f. 2. n. 14.) Ortus monachorum Claustri S. Crucis, Capella S. Elizabeth in Ferreo castro. Wasuar regalis. (1334: U: o. n. 6.) Castrum Ferreum. (1361: Anjouk. okmt. V. 436., 1409: Hazai okmt. IV. 258.) Iobagiones prepositi et capituli de Castroferreo. (1362: Szombath, kápt. házi llt. lad. 1. f. 2. n: 24.) Forum in Voswar, Vasuar. (1363: Dl. 5196; 1428: Körmendi llt. Majoratus. I. 36. 30.) Castrum Ferreum locus kathedralis prepositi. Claustrum S. Crucis ord. predicatorum ibidem. (1364: Szombath. kápt. házi llt. lad. 1. f. 3. n. 6.) Claustrum S. Crucis in civitate Castriferrei. (1873: U. o. f. 4. n. 22.) Civitas regalis de Vasuar. (1379: Hazai okmt. V. 160., 1385: U. o. IV. 222., 1386: U. o. 223.) Platea civitatis nostre (capituti) Castriferrei. (1407: Dl. 9344.) Cives capitulares ibidem. Civitas capitularis. (1409: Dl. 9524; 1466: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 7: n. 8.) Civitas castri ferrei regalis. (1417: Fejér, X. 8. 593.) Opidum Castriferrei. (1423: gr. Festetics cs. keszthelyi llt. Castriferrei. 157., 1495: Dl. 20276.) Civitas et op. Vasvar, Waswar. (1438: Fejér, XI. 99., 1469: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 7. n. 11., 1474: Dl. 17559; 1480: Lajtafal. llt. Illésházyana. Lad. 24. f. 2. n. 1., 1482: Kisfaludy cs. llt.) Opidum Castriferrei sedes iudiciaria comitatus. (1440: Körmendi llt. Himfyana, n. 461.) Castrum Ferreum. (1447: Muz. llt., 1453: Hazai okmt. V. 253.) Plebanus de Waswar: (1449: Muz. llt.) Ecclesia collegiata S. Salvatoris al. nom. B. Michaelis Archangeli de Castroferreo. (1448: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 7. n. 4.) Opidum Waswar. (1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 60. 2. 38.) Két részből állt a város. Egyik a királyé (1417-ben is), másik pedig a Szent-Mihályról czímezett s állítólag Sz. István kora óta fennállott itteni társas káptalané volt. De 1425-ben, midőn az előbbinek kiváltságait megerősíti Zsigmond király, a királyi részt a gersei Petőfi László zala- és vasmegyei ispán birtokának mondja. Csakugyan Zsigmond királytól kapták e várost a gersei Petőfiek 1423-ban, majd 1438-ban újra, Albert királytól. Ez alkalommal úgy heti mint orsz. vásár-vámját is említik. A gersei Petőfieké 1469-ben és később is. 1474-ben néhai szent-gpörgyi Vincze István leánya (Battyáni János özvegye, pápóczi Tót – Sclavus – Lukács felesége) a nála e városból a gersei Petőktől zálogban levő részeket Hárságyi István országbiró protonotariusnak zálogosította el. Ugyanez idő tájt történt, hogy a Petók e várost vagy részeit monyorókereki Elderbach Pertold özvegyének (Szécsi Borbálának) és fiának Jánosnak (1000 forintban) veték zálogba, a kik meg Csupor Demeter győri püspöknek adták odább. Mikor aztán a püspök meghalt, mivel végrendeletében erre nézve semmi intézkedést sem tett, a városnak a királyra kellett volna szállania, de a király, a királyné kérésére, elengedvén az 1000 forintnyi zálog-összeget, visszaadta a várost a gersei Petőknek. Mind a mellett 1496-ban, mikor (márcz. 28.) monyorókereki Elderbach János összes birtokait lekötötte Szécsi Miklósnak és Tamásnak, e birtokok közt Vasvár részeit is felsorolta. A Bakocs Tamásnak egy hónappal később (ápril. 25.) történt eladás alkalmával azonban (v. ö. Körmend városnál) e részeket nem említik többé. – 1279-ben a királyi rész lakosai (vendégei), Székes-Fejérvár város mintájára többféle (városi) kiváltságot, – 1283-ban pedig, a káptalan többi népeivel együtt, a káptalani rész vendégei némely apróbb kedvezményeket nyernek IV. László királytól. Előbbieket a későbbi királyok is mind átírták és megerősítették; 1291-ben pedig III. András király a káptalani rész, kedvezményeit erősíté meg. – Szent-Kereszt tiszteletére szentelt domonkos-kolostor is állt e városban. – Mondhatni, állandóan (pl. 1351-ben, 1409-ben, 1440-ben, 1447-ben, 1453-ban, 1495-ben sat.) itt gyűlésezik a vármegye; 1440-ben és 1482-ben a megyei gyűlések székhelyének is nevezik. – Lakossága, legalább a királyi (illetve Pető-féle) résznek, a XV. század elején teljesen magyar. 1413-ban Szekér, Gerencsér, Fejér, Tóth, Fátha, Fekécs, Vak, Szentes, Gersei, Siket, Szita, Herle, Ravasz,- Seres, Csikos, Molnár, Pap, Ferdős, Őr és Veres; 1474-ben Visi, Varga, Nagy, Szabó, Pap, Kalmár és Damján nevű családai szerepelnek.
Vép. Villa wduornicorum Weep nomine. (1217: Árpádk. új okmt. VI. 384.) Filii iobagionum wduornicorum (regis) de villa Weph … a conditione seu iobagionatu … wduornicorum … eximuntur. (1283: Hazai okmt. VI. 289.) Wep. (1332: Anjouk. okmt. II. 631., 1447: Muz. llt.) Villicus et duodecim iurati de Veph et cives seu hospites de eadem. (1377: Dl. 6462.) Poss. Weep. (1386: Dl. 7220.) Web. (1393: Körmendi llt. Miscellanea Németujvár. n. 8.) Forum comprovinciale in Veph. (1428: U. o. Majoratus. I. 36. 30.) Opidum Wep. (1462: U. o. Alm. III. lad. 8. n. 10., 1497: Hazai okmt. II. 379.) Zsigmond uralkodásának legeleje óta a monyorókereki Elderbach-ok birtoka volt, kik 1462-ben vám- és harminczad-mentességet is kaptak e város részére Mátyás királytól. Részeit azonban köznemesek bírták. (L. erre nézve főleg az 1283-hoz idézett okl. – V. ö. Véped vagy Vép helység a. is.)
Veresvár. (Vörösvár.) Wereswar. (1358: Körmendi llt. Miscellanea Németújvár. n. 4., 1402: U. o. Alm. III. lad. 9. n. 4.) Opidum Veruswar ante castrum Veruswar. (1334: U. o. n. 8.) Op. Rubea turris. (1489: Dl. 19510.) Op. Wereswar. (1496: Dl. 20400., Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 7. és 10. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 60. 2. 29., 50. 2. 31.) Op. Wewreswar. (1496: U. o. 50. 2. 38.) Op. Werewswar. (1499: U. o. 50. 2. 35.) 1402-ben birtokosai, a Veresváriak országos- és heti-vásár jogot szereztek számára Zsigmond királytól. – A hasonló nevű vár sorsát követte.
Ősszesen: 22 város.
