3. Törpe hangyászok (Cyclopes Gray)
3. Törpe hangyászok (Cyclopes Gray)
A törpe v. kétujjú hangyász (Cyclopes didactylus L.)
[Más neve: Cyclurus, Myrmecophaga didactyla.]
Törpe hangyász (Cyclopes didactylus L.).
Akkora, mint a mókus, hossza 40 cm körül van, ebből 18 cm esik kulcsoló farkára. Mellső lábain négy ujj van, karmot csak kettőn visel; hátsó lába ötujjú. Selymes bundája felül rókavörös, alul szürke; az egyes szőrszálak töve szürkésbarna, feljebb feketék, hegyük sárgásbarna. Színbeli változatok előfordulnak. Testük belső szerkezete által lényegesen különböznek rokonaiktól.
Bár a törpehangyász teste is elég esetlen, bundája miatt mégis csinos állatnak kell mondani. Elterjedési területe elég korlátozott: csak a déli szélesség 10 és az északi szélesség 6 foka között ismeretes, tehát Brazilia északi részén, Guayanában és Peruban. Hegyes vidékeken 600 m-ig fordul elő. Mindenütt csak ritkán látható. Snetlage szerint Para államban sem gyakori, de magának Para városának környékén a leggyakoribb emlősök közé tartozik: a törpehangyász szőrcsomóit majdnem minden néger asszony amulettként viseli. Általában azonban a legsűrűbb erdőkben tartózkodik, ahol kicsinysége miatt könnyen elkerüli a vadász és a megfigyelő tekintetét. A párzás idején kívül egyedül él, mint többi rokona. Teljesen éjjeli állat levén, a nappalt a fák lombjában alussza át. Alváskor – Snethlage szerint – gömbbé zsugorodik a teste, fejét mélyen mellső végtagjai közé húzza s az egészet farkával átkulcsolja, úgyhogy inkább aranyosan csillogó gombolyagnak látszik, mint négylábú állatnak. Alvóhelyének elhagyása után, rendesen járás közben üríti ki vizeletét és az állat által az első percek alatt megtett utat több méter hosszúságú kígyózó nedves csík jelzi. Legjobban fejlett érzékszerve a látás, mert a fogoly-példányok fénybenyomásokra, gyors mozgásokra reagálnak leginkább. Mozdulatai esetlenek; de ügyesen mászik, ha mindjárt óvatosan is. Hangyákkal, termeszekkel, méhekkel, darazsakkal és ezek lárváival táplálkozik; alkalmasint más fákon élő, kisebb rovarokat is eszik. Ha nagyobb zsákmányra tett szert, akkor állítólag mókus módjára hátsó lábaira ül és zsákmányát mellső lábainak karmaival viszi a szájához. Veszedelem idején, ha csak teheti, védekezik. De csekély erejével még a gyengébb állatokkal sem bír; még egy közepes bagoly is végez vele. Szaporodása teljesen ismeretlen. Az indiánok húsáért vadásszák.
