3. Négy ujjas ormányos cickányok (Rhynchocyon Ptrs.)
3. Négy ujjas ormányos cickányok (Rhynchocyon Ptrs.)
A kezükön, lábukon négyujjas ormányos cickányok Zanzibárban, a volt Német-Kelet-Afrikában és a szomszédos területeken élnek. Az ormányos rovarevők között nekik van legrövidebb lábszáruk és leghosszabb ormányuk. Fogképletük 1. 1. 4. 2./3. 1. 4. 2; összesen tehát 36 foguk van. Ha felső metszőfogainak utolsó párja nagyon öreg állatoknál kihull, akkor felső állkapcsuk elől telejesen fogatlan, ami különben csak a patásoknál szokott előfordulni. Bundája, a megelőző nemével ellentétben merev. A hosszú fark pikkelyes harántgyűrűkkel födött, s ezek között ritka és rövid szőr búvik el. Orsó- és sing-csontjuk nincs összenőve.
A foltos ormányos cickány (Rhynchocyon cirnei Ptrs.)
Nemzetségének legrégebben ismert faja a foltos ormányos cickány. Barnássárga, feketén csíkolt hátán hat, hosszanti sorban elhelyezkedő gesztenyeszínű foltsora van, a sorokat hosszanti sáv köti össze; farka hegye fehér. „Látszólag párosan él, kis területre szorítkozva, folyók partján, legsűrűbb bokrokban, s lassan mozog, mint a száraz avarban neszező nyúl.” (Böhm.) Ezt a rövid leírást ugyan, mint utőbb kiderült, az itt nem ismertetett Reichard cickányára (Rh. reichardi Rchw.) kell vonatkoztatnunk, de lényegében a foltos fajra is ráillik.
A vörösvállú ormányos cickány (Rhynchocyon petersi Boc.)
Erről a fajról Vosseler részletes életrajzot közöl. „A vörösvállú cickány nappali és napfényt szerető állat; korán reggel fölébred és a nappal nagyobb részében ide-oda tipegve sürgölődik. Emitt hirtelen a földet kaparja s valamit ropogtatva majszol, amott néhány harmat- vagy esőcseppel, miket a növényekről lenyal, szomját oltja.”
Fogságban az ehetőt legelőször körülszaglássza, aztán hirtelen lökéssel, lefelé fordított ormánnyal és kezeivel megragadja, majd gyorsan megeszi. Ha nagy a zsákmány, akkor kezeivel széttépi, s gyakran csámcsogva megrágja, míg ormányát magasan fölfelé hajlítja. A kecses, lökésszerű járást ijedelem és veszély idején nagy ugrások váltják föl, miközben a fark az egyensúlyozó. Bokros, füves területen egy orosz agár nem bírta amenekülő állatot megfogni, pedig soká nem talált rejtekhelyet. A lábszárak vékonyak ugyan, de nagyon erősek.
Szellemi képességük csekély. A házat megszokják, de gondozójukat már alig. Tejjel, nyershússal, rovarokkal és gyümölccsel könnyen fölnevelhetők és megtarthatók.
Körülbelül decemberben van az ellés ideje, s 3/4–1 esztendő alatt teljes a kifejlődés. A hegységben és a füves térség bokraiban gyakoriak.
