Ruthének.
Ruthének.
4. Ruthének, vagy oroszok, Nagy Lajos király uralkodása alatt (1352–1354) telepedtek le hazánk éjszakkeleti részeibe, Koriatovics Tódor vezérlete alatt, s Máramaros, Ugocsa, Ung, Bereg vármegyékből idővel átszármaznak Zemplénbe is. A XIV. században Zemplén vármegyében első ízben Koriatovics Tódor Sátoraljaújhely és Homonna környékére telepített oroszokat. Eleinte nem is voltak állandóan letelepülve, hanem hazánk éjszakkeleti részeiben szerteszét csatangoltak, sőt még a XVIII. századból is vannak adatok, a melyek kóborló életüket bizonyítják. Zemplén vármegyében leginkább a mai szinnai járás területén telepedtek le, mely még a XV. században is jórészt lakatlan terület volt; de azért tömegesen telepedtek le az Ondava, a Latorcza és a Laborcz völgyeiben is, úgy hogy e vidék még a XVII. században is tiszta ruthén volt és csak a XVIII. század folyamán kezdtek mindegyre jobban beolvadni a szlávságba s kisebb mértékben a magyarságba is. Mint túlnyomólag a Rákóczy-féle uradalmak jobbágyai, különös ragaszkodással viseltettek e nagynevű fejedelmi család, főleg II. Rákóczy Ferencz iránt, a kinek a leghívebb katonái voltak a szabadságharczban, s a kinek emlékét kegyelettel őrzik századok óta. A szatmári béke után is éveken át élt köztük a hit, hogy II. Rákóczy Ferencz Lengyelországból ismét visszatér s újra kibontja a szabadságharcz zászlait. Ezek a hirek 1720-ban a krasznibrodiak között oly mozgalmat keltettek, hogy a kamara a helység lakosait hosszabb időn át őrizet alá vette. A ruthének letelepedését számos helynév őrzi, mint Oreszka, Orosz-Bisztra, Orosz-Hrabócz, Orosz-Patak, Orosz-Ruszka, Orosz-Polena, Orosz-Kázmér, Orosz-Tokaj. Számuk a XIX. század első felében 88,918., a XIX. század közepén (1857-ben) 71,819, míg a legutolsó népszámlálás adatai szerint: 31,036 volt; tehát számuk fokozatosan apad s lassanként beolvadnak a magyarságba és a szlávságba. A XIX. század első felében a ruthének a magyarság és a szlávság között következőleg oszlottak meg: I. Magyarok és ruthének lakták a Bodrog és a Latorcza vidékén Szőlősvégardó, Bekecs, Zemplén, Bély, Dámócz, Dobra, Leleszpolyán, Bodrogszerdahely és Czéke községeket. II. Oroszok és tótok lakták a következő helységeket: az Ondava és a Ronyva vidékén Gerenda, Kásó, Nagykázmér (ebben magyarok is voltak), Szécs-Keresztúr, Gálszécs, Tőketerebes, Bodzásújlak, Barancs, (magyarok is), Bacskó, Cselej (magyarok is), Kohány, Kozma, Lasztócz (magyarok is), Szécspolyánka. E vidéken helylyel-közzel magyar-ruthén falvak is voltak, mint: Hardicsa, Imreg, Magyar-Izsép, Rudabányácska, Gercsely, Kazsu, Kelecseny, Kiszte, Kolbása, Miglész, Mihályi; Egres községben magyarok, tótok és ruthének vegyesen laktak; míg ellenben Czábócz, Dargó, Isztáncs, Kereplye, Nagy-Ruszka, Sztankócz, Szécstarnóka, Upor, Zebgnyő tiszta ruthén falvak. III. Túlnyomólag ruthénektől lakott a Laborcz felső vidéke és a Cziróka völgye, valamint a Vihorlát hegyláncz vidéke. Tiszta ruthén falvak voltak: Orosz-Brisztra, Brezovecz, Kis-Cseb, 347Dara, Sztarina, Dubrava, Falkus, Orosz-Hrabócz, Inócz, Kálna, Klenova, Kolbaszó, Kolonicza, Ulics, Mihajló, Novoszedlicza, Orosz-Patak, Polena, Priszlop, Hrabova-Rosztoka, Kálna-Rosztoka, Runyina, Orosz-Ruszka, Topolya, Orosz-Volova, Izbugya, Bresztó, Csertész, Juszkó-Volya, Orosz-Volya, stb.
