Németek.
Németek.
2. Németek. A Zemplén vármegye területén letelepült németeket két osztályba sorozhatjuk: az elsőbe tartoznak a szász vendégek, a kik kisebb csoportokban települtek le a városokban az Árpád-házi királyok idejében. E német vendégek hozták magukkal a külföldi művelődést, a kézműipart s a kényelmet. A német telepek között első helyet foglalnak el a sárospataki és a sátoraljaújhelyi vendégek, a kik valószinűleg II. Géza király idejében vándoroltak be hozzánk, de idővel teljesen felszívódtak a magyarság közé. (Borovszky S. i. m. 149. l.). A sárospataki vendégek 1261-ben nyertek kiváltság-levelet Istvántól, az akkoriban még ifjabb királytól, mely kiváltságlevél szerint ugyanazon jogok élvezetébe lépnek, a melyeket a pataki vendégek bírtak. A sátoraljaújhelyi vendégeknek a város környékén egyéb birtokuk is volt, mint Borsi, Kovácsi, melyeket IV. László király 1284-ben visszaadott nekik. (Wenzel IX. 391.) Német telepeseknek látszanak a Helmecz helységbeli vendégek; 346ezekről egy 1321. évben kelt oklevél emlékezik meg. A német telepek második csoportjába azokat soroljuk, melyek a szatmári békekötés után keletkeztek. E telepek közül Rátka eredetileg tőzsgyökeres magyar falu volt és a török világban pusztult el. Ebbe a faluba, valamint Károlyfalvára és a róla elnevezett Trauczonfalvára, herczeg Trautson 1754-ben kath. vallású svábokat telepített. (Hunfalvy: Magyarország Ethnogr. 441. l. – Fényes Elek: Magyarország Állapot. III. k.) Sőt a XIX. század ötvenes éveiben is találkozunk német telepítési kísérletekkel Zemplén vármegye területén. 1851-ben, Alsó-Ausztriából, Körtvélyes és Papina helységekbe Ehrenreich bécsi vállalkozó németeket telepített. De a vállalat balul ütött ki. A telepesek legnagyobb része nem tudott a föld mostohaságával megbírkozni s így már 1854-ben tömegesen elhagyták az igéret földjét (Orosz-Tokaj), hová az élelmes telepítő, Tokaj varázsával, csábította őket. A kik mégis ott maradtak, azok nagyrészt elpusztultak. (Adalékok 1901. évf. 87. l.).
