Wiczmándy.
Wiczmándy.
Wiczmándy (Buthkai). A XVI. század elején tűnik fel. Tamáskővári kapitány († 1567) fia: Mátyás 1558-ban nyert czímeres nemeslevelet I. Ferdinánd királytól. A nemeslevél kiemeli W. Mátyás régi nemességét, úgyszintén a család régi czímerét is, melyet a király nejének Buthkai Zsófiának czímerével és két paizstartóval megbővített Mátyás 1558–1570-ig Zemplén vármegye főispáni helytartója és Drugeth Miklós örökös főispán gyámja volt, 1559-ben újabb adományt nyer Ferdinánd királytól. Fia Miklós még atyja életében, 1557-ben adományt nyer Lasztomérra és Buthka-Szelepkára. 1568-ban pallosjogot nyer. András, Mátyás másik fia, az Izbugyai családba házasodván, 10 faluból álló uradalmat nyert, és ága felvette idővel az Izbugyai előnevet. Miklós fia I. Kristóf, Zemplén vármegye követe, terjesztette tovább a családot. Tőle származik a jelenleg virágzó nemzedék. Az újabb korban Viktor 1848–49. honvédszázados, fia Tamás, kir. főmérnök a keresk. miniszteriumban; Mór 1848–49 honvéd, majd besoroztatván, cs. kir. főhadnagy; fia Gyula, Málczán földbirtokos. Ödön Zemplén vármegye volt főjegyzője, Zemplén vármegye gazd. egyesületének, iparegyesületének elnöke. A család a már említetteken kívül a XVI. században Butkán, Csörgőn (1553), Dobrókán (1598), Izbugyabélán stb., a XVII–XVIII. században Izbugyahrabóczon, majd a XIX. század első felében Málczán, Márkon, Petriken, Nézpesten, Kisráskán, Nagyráskán, Falkuson, Gatályban, Vágás- és Kázi pusztákon, végül Legenye, Nátafalva, Kamonya helységekben volt birtokos. Czímer: négyelt paizs kék szívpaizszsal, benne kiterjesztett szárnyú galamb, csőrében hármas rózsaággal. A nagy paizs: 1. 4. zöldben fejjel és lábaival kiemelkedő bivaly. 2. 3. vörösben, a bal, illetőleg a jobb vágási vonalból kiemelkedő három farkasfog. Sisakdísz: paizsbeli galamb. Takarók: vörösezüst kékarany.
