Lónyay.
Lónyay.
Lónyay (Nagylónyai és Vásárosnaményi nemes és gróf). Karácsonyi János dr. legujabb kutatásai szerint a L. család a Szent László király koráig visszanyúló Koppán nemzetség egyik hajtása, mely az Anonymustól is honfoglaló hősként magasztalt Keczel (Ketel) vezértől származik. A család tagjai már a XIII. században előkelő szerepet játszottak hazánk történetében. László 1245-ben a bécsujhelyi csatában tanusított vitézségeért az I. Béla király által adományozott birtokban megerősíttetett. Jakab már felveszi a L. nevet, 1271-ben Szatmár vármegye főispánjává neveztetett ki. Ő szerezte vissza a család ősi birtokát, a lónyai uradalmat. A Hunyadyak korában a nemzeti ügy mellett találjuk a családot. Tagjai már 1456-ban segitséget nyujtanak a pártnak. Albert 1487-ben Mátyás király követe a franczia udvarnál, 1504-ben Magyarország követe Velenczében. A mohácsi vész után a családot Szapolyai táborában találjuk. VII. István 1547–1615 tokaji és szatmári várkapitány. I. Zsigmond (1593–1652) Bethlen Gábor tanácsosa és követe, ő irta alá az 1626-iki pozsonyi békét. II. Ferdinánd bárói rangra emelte. II. Ferencz (1703–10) II. Rákóczi Ferencz főhadbiztosa. VII. Gábor (1778–1824) beregi és ungi főispán. Fia VIII. Gábor (szül. 1805, † 1885) Zemplén vármegye követe (1836, 1844, 1847), majd képviselő (1848–61, 1865–75). Unokái: Gábor és Elemér cs. és kir. kamarások, 1896 október 29-én grófi rangra emeltettek. A család 1730-ban házasság révén Deregnyőt szerezte, honnan a család deregnyői ága származott. 1774-ben Ladmócz, 1808-tól Bodrogolaszi, Bodrogzsadány stb. birtokosa. Czímer: kékben, zöld alapon két szemközt fordult kétfarku arany-oroszlán, a jobboldali egyenes kardot, a baloldali zöld száron három természetes szinű makkot tart. Két sisak. Sisakdíszek: I. zöld száron kinövő zöldleveles paizsbeli makk. II. egyenes kardot tartó pánczélos kar. (l. a Szabolcs és Bihar vármegyéket tárgyaló köteteket.)
