Szilágyi Benj. István.
Szilágyi Benj. István.
Azonban valamennyit fölülmúlja Szilágyi Benjamin István, ki 1645–1647-ben volt a kollégium tanára, azután tolcsvai, 1651-ben újhelyi pap lett és 1652-ben vagy a következő év elején halt meg. „Benjamin úr”-nak 1646-ból (a Temetési Pompában) maradt egy alkalmi prédikácziója; de hirnevét tulajdonképpen mint történetnyomozó örökítette meg. Mint pataki tanár ott volt a szatmárnémeti zsinaton, mely Tolnai Dáli Jánost kárhoztatta, és terjedelmes emlékiratot készített róla, az Acta Synodi Nationalis Hungaricae-t, a melyet kétszáz esztendő mulva közöltek magyar fordításban a Spataki Füzetek I. évfolyamában. Már ez az emlékirat tele van nagyértékű adatokkal; de „Benjamin úr” még nagyobb czélért hevült. Kora ifjúságától fogva szándéka volt, hogy a magyar protestáns egyház történetét fölkutatja s megírja; és a nagy műhöz húsz év óta gyüjtögette az adatokat. 1647-ben 261végre készen volt az események vázlatos előadásával (Series et dispositio Ecclesiasticae Historiae Hungarorum), mely e szerint első kísérlet a maga nemében és tizedekkel megelőzi Pápai Páriz „Rudus redivivum”-át. Csakhogy az alapvető dolgozat soha sem került sajtó alá. Adatait felhasználja Ember Pál, de a többi, a részleges kidolgozás megmaradt a jövendő feladatának.
