Majoros András. Fogarasi János. A népköltészet hatása Sárospatakon. Földváry László.
Majoros András. Fogarasi János. A népköltészet hatása Sárospatakon. Földváry László.
A deák verselgetés azonban már ekkor közeleg a haldoklásához. Hiába a Kézyk, sőt a szintén izgató Kövyk lelkesedése: a rohamosan fejlődő irodalmi élet szelleme, az iskolák megmagyarosodása széttöri a régi divat és szokás bilincseit. A tanárok közül még Majoros András, 1819-től a poëtika, utóbb logika és magyar irodalom tanára ismeretes mint deák verselő, az ifjúságból Fogarasi János, a későbbi nyelvész, ad ki két deák alkalmi versezetet (Threnodia … in obitum viri inclyti Josephi Rozgonyi, Spatak, 1823. Salutatio ill. dni comitis Jos. Teleki de Szék etc. Patak, 1825.) Annál erősebb és tartósabb az eleven népköltészet hatása. Az iskolában már korábban is kelete volt a népdalnak. Az 1669-iki pataki generalis synodusnak számos, az iskolai fegyelemnek fölbomlását panaszló észrevételei között a következő is olvasható: „Tooth István Uram bizonyságot tött, hogy a Scholában Szerelem Éneket énekeltettek, kiáltoznak, szitkozódnak” (Matricula Ven. Tractus Zempleniensis. Ad Ann. 1669. Kézirat a pataki könyvtárban), sőt Földváry László az Irodalomtörténeti Közlemények 1903-iki évfolyamában a budapesti egyet. könyvtár Pray-collectiójából egy jókedvű dalt közöl, melyet állítólag 1674-ben valamelyi sárospataki deák készített.
Egészséggel János pap,
Kezünkön van most a csap,
Hát ne szomorkodjál.
Minden bánatod hadd el,
Régi kedvedet vedd fel,
Velünk vígan lakjál.
Kezünkön van most a csap,
Hát ne szomorkodjál.
Minden bánatod hadd el,
Régi kedvedet vedd fel,
Velünk vígan lakjál.
Isten hozzád János pap,
Ode kezünkből a csap,
Siess, takarodjál.
A tógádat bár vedd fel,
Oly levél érkezett el,
Ki Pozsonyba czitál.
Ode kezünkből a csap,
Siess, takarodjál.
A tógádat bár vedd fel,
Oly levél érkezett el,
Ki Pozsonyba czitál.
A XIX. század elejéről fenmaradt kéziratok, nótáskönyvek pedig telvék népdalokkal és népdal-mintára készült, deákoktól származó, majd komoly, majd pajkos, sőt obszcén, de tősgyökeres és népies zamatú és technikájú versekkel.
