Az alkalmi beszéd-írók. Ifj. Csécsi János.
Az alkalmi beszéd-írók. Ifj. Csécsi János.
Aztán következtek a XVIII. század alkalmi beszéd-írói, köztük Csécsi János, az ifjabb, kinek szónoklatai közül szintén kettő jelent meg nyomtatásban: az Oratio de calumnia 1718-ból (Lőcse, 1719) és az Oratio seculo altero reformationis jubilaeo (1717.) habita, Tiguri, 1720., míg többi beszéde, számszerint nyolcz: köztük 1713-ban mondott tanári beköszöntője, „De sapientum felicitate”, és vizsgálati oratiói: De scholarum origine, antiquitate, utilitate et necessitate (1720), De occultis persecutoribus (1723), De afflicta et miseranda sorte Literarum in Hungaria, et ejus causis (1724), De duplici, id est, laeto et tristi Ecclesiae hoc tempore statu, et facie (1726), De perpetua adhuc 256obscuritate Illustris hujus Scholae Patakiensis (1729), De ingratitudine (1732), De anima humana, ejusque nonnullis mirabilibus (1733), kéziratban maradtak és nagyrészt elkallódtak, bár nem egy közülök koráról érdekes adatokat szolgáltatott volna.
