Fenyves.
Fenyves.
Vasmegyében a fenyő a hegyen, a halomlánczon, sőt a lapályos tájon is az erdei lombos fák közé keveredik vagy egészen a helyét foglalja el s az erdőtenyészet zöld életét télen át is hirdeti. Magyarországban, ily alacsony vidéken, talán egy megyében sincs annyi fenyő, mint Vasmegyében. Nagy területeket borít el; sűrű, zárt, helyenkint egészen keveredetlen erdeje van, mindjárt az első lépésnél, melyet pl. a Rába völgyében a hegyre teszünk. A fenyveseknek itt jellemző, sajátos magyar nevük is van.
A két tűs répafenyő és az egy tűs jegenye vagy keresztes fenyő (Abies excelsa) a leggyakoribb a megyében.
Az utóbbi a havasaljai vidéken, a bükk felső határán túl szokott erdőt (regio abietina) alkotni. Az ilyen vidék völgyeibe is alászáll, de a rónaságon, a dombos vagy akkora magasságú hegyeken, mint pl. a Mátra vagy a Pilis, melyek a havasok hatásától függetlenek, természetszerűen, eredetileg nem nő, hacsak az erdész nem ülteti és gondját nem viseli.
A Pinus silvestris (répafenyő vagy búrfa) eredeti tenyészete hazánkban még korlátoltabb. Ez a most említett hegyeken, a Nagy-Tátrán, a Bakonyban, a Mecseken, a Vértesben, sem azon a hegyeken nem nő, melyek a kis magyar és a nagy Alföld vizválasztói.* Nem nő az egész Nagy-Alföldön s hazánknak szlavóniai részében, legfeljebb termesztik. Bánságban is ritkaság. Az ily nagyobb összefüggő erdő, Willkomm* szerint, a Kárpátok láncolatán s az Adria övén is ritka.
Kerner: Das Pilis-Vértes Gebirge 21. l. – Neilreich: Aufzählung etc. 73–74. l. – Wahlenberg: Flora Carpatorum principalium 310. l.
Forstl. Flora II. kiad. 204. l.
Grisebach* a répafenyő életének külső körülményeiből nem tudja megfejteni, miért nem terem a Nagy-Alföldön, a hol a talaj, melyben mélyen verhet gyökeret, valamint az éghajlat tulajdonsága (nagyobb fényszükséglet) nemcsak, hogy nem kellő, de nagyon is kedvezőnek látszik.* Galiciától Grisebach szerint – csak a Magas-Tátra tövéig terjed s ezt Willkomm helyesebben még az észak-német területhez számitja. A Nagy-Fátrában, Turócz- és Liptóvármegyékben elég gyakori. Erdélyben csak helyenként jutott a P. silvestris az erdők felső övébe. Mivel hazánkat csaknem szakadtalanúl a Kárpátok koszorúja fogja körül, Grisebach* azt, hogy a P. silvestris az ország belsejében eredetileg vadon nem terem, be nem fejezett vándorlásnak tulajdonítja: a Kárpátok lánczolatát Galicziából nem bírta áthágni s így a nagy magyar Alföldre természetes úton el nem juthatott.
Vegetation der Erde I. 137. l.
Kerner (Donauländ. 51. l.) szerint a száraz klíma árt neki.
Vegetation der Erde I. 137. l.
Ezeket a kitérőleg említett tapasztalatokat figyelembe véve, szembeszökő a répa és a jegenye fenyőnek nagy bősége Vasmegyében. Ezek ide más úton, nem a Kárpátokon át, jutottak.
Mivel az ország belsejében a P. silvestris eredetileg vadon nem terem, ellenben mint ültetvény sok helyen a lombhullató fák közé keveredik (pl. 521Ipoly-Litkén, Nógrádmegyében), könnyen támadhat az a gondolat, hogy a fenyő Vasmegyében is erdőgazdasági érdekből vegyült a tölgy és bükkerdejébe s a lombhullató fákat helyenként nagyobb területekről nyom nélkül szorította le. De ez a gondolat nem teljesülhet, ha e két fenyőnek e megyebeli rengeteg számát, terjedelmét és természetes tenyésztését vizsgáljuk, sőt más nevezetesebb természetes ok: a fenyvesek eredeti kisérő növényzete, a más rendszerhez tartozó hegység és domb vegetácziójának eltérő viszonyai, más havasvidéki növénynek egész a síkságra való leereszkedése is ellene mond, hogy itt a fenyő nem vadon nőne.
Német-Ujvár. Saját felvételünk.
