1874 január 19-én a király Hertelendi és Vindornyalaki Hertelendy Józsefet, a nagykikindai törvényszék volt elnökét nevezte ki Torontál vármegye főispánjává, kit a február 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen iktattak be méltóságába. A közgyűlést Taliakovits Gusztáv h. alispán nyitotta meg, mire a bizottmányi tagok testületileg átvonultak a róm. kath. templomba, a hol résztvettek az ünnepi misén. A székház nagytermébe visszatérve, a helyettes alispán üdvözölte a főispánt, a ki a hivatali eskü letevése után, éljenzésektől sűrűn félbeszakított beszédben körvonalozta törekvéseit, melyek a vármegye jólétének és boldogulásának 487megalapozására irányulnak. Hertelendy, a ki alatt a vármegye óriási lépésekkel haladt előre a fejlődés útján, sokkal többet váltott be, mint a mennyit ígért. Majdnem 18 évig állott a vármegye élén s ez idő alatt megértő bölcsességének, atyai jóindulatának, férfias erélyének és körültekintő tapintatának, szóval mindazoknak a tulajdonságoknak, melyek egy igazi kormányzót jellemeznek, páratlan tanújelét adta. A vármegyében születve (Bocsáron 1833-ban), annak nemcsak hű fia, hanem valóban vezetője volt. 41 éves korában került a főispáni székbe és nyomban hozzáfogott, hogy a fejetlen közigazgatást rendezze, a zilált anyagi viszonyokat egyensúlyba állítsa és a pártokra szakadt lakosságot egyesítse. Az ő fáradságot nem ismerő munkásságának köszönhető a bekapcsolt Határőrvidék végleges rendezése, a belvizek rendszeres szabályozása, a Kikindai Kerület bekebelezése, az überlandi földek megváltása, a csángótelepítés, a gazdasági viszonyok fellendülése, a nemzeti eszme térfoglalása Torontálban és az árvizek elleni küzdelemben többször királyi és kormánybiztosként működött közre. Érdemeit felsőbb helyen is elismerték és a király a Szent István-rend kiskeresztjével és örökös főrendiházi tagsággal tüntette ki.