Zsombolya.
Zsombolya.
Zsombolya. A budapest–orsovai vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 1905, lakosaié 10852, a kik nagyrészt németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Itt van a zsombolyai járás székhelye is. A középkorban Temes vármegyéhez tartozott. Eredeti neve Csomboly volt. Legelső nyomaira az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben akadunk, a mi azt bizonyítja, hogy már akkor is egyházas hely volt. Egy 1489-ben kelt oklevél már három ily nevű helységet sorol fel u. m. Nagy-Csombolyt, Közép-Csombolyt és Belső-Csombolyt. Mind a három helységben a Csombolyi (Czomboli) családnak voltak birtokai. 1520-ban Csombolyi Mihály királyi emberként szerepel Bolyka Bálintnak németi helységbe történt beiktatásánál. A török hódoltság alatt elpusztult, az 1717. évi kincstári összeírásból hiányzik, ellenben az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen már szerepel, de lakatlan helyként. Ekkor a temesvári kerülethez tartozott. Az 1761. évi katonai térképen Csompol néven szintén lakatlan pusztaként szerepel. 1766-ban Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos Lotharingiából beköltözött 40 családot telepített ide. Az újonnan épült község 405 házból állott s Hatzfeld tábornok tiszteletére e néven nevezték el. Mindamellett az 1783. évben készült térképen még Czombol néven is szerepel. 1779-ben a helységet Torontál vármegyébe kebelezték. 1800-ban a helységet, a hozzátartozó uradalommal együtt, Csekonics József tábornok, a Szent István rend vitéze vásárolta meg. 1786 február 6-án heti vásárok tartására, 1794 augusztus 25-én orsz. és heti vásárokra, 1802 deczember 10-én ismét orsz. vásárokra, 1820 október 20-án újból heti vásárokra, 1845 július 17-én szintén orsz. vásárokra nyert szabadalmat. A róm. kath. plebániát, mely a középkorban fennállott, 1766-ban állították vissza és a templom 1766-ban épült. 39 méter magas tornyát 1911-ben emelték 53.5 méter magasra. A temesvári igazgatóság már 1766-ban iskolát is állított itt. Az 1848-iki szabadságharcz kezdetén a nemzeti ügyhöz hű lakossága sok zaklatásnak volt kitéve a temesvári császári őrség részéről. Rukawina tábornok, a temesvári vár parancsnoka, dzsidásokat küldött ki a várból, a kik szerteszét barangoltak és mindent elpusztítottak. A Knicsanin vezérlete alatt álló csapatok is megfordultak itt és az uradalmi vendéglőt a magyar felírása miatt össze akarták lövetni. A lakosok panaszára a honvédelmi bizottmány Nagy Sándor József honvédezredest, a későbbi honvédtábornokot küldte ki Temesvár fékentartására, a ki Zsombolyára vonult s ide rendelte a vármegyei nemzetőröket is. Itt halt meg Maderspach Ferencz, vitéz honvédőrnagy, Fehértemplom hős védője, a ki Damjanics seregében harczolva, Pancsova ostromakor (1849 január 3.) meghült. Már súlyos betegen kelt útra január 16-án, midőn a délvidéki honvédsereg, a honvédelmi bizottmány rendelete következtében, megkezdte a visszavonulást Arad felé. Zsombolyára érve, oly heves láz gyötörte, hogy tovább nem mehetett és itt érte utól a halál. Tetemei az itteni temetőben porladoznak. Sírja fölé a kegyelet szép sírkövet állított. A községben hat hold kiterjedésű díszkertben áll a gróf Csekonics család régi belső kastélya, a községtől délre, egy 110 hold kiterjedésű díszkertben pedig az új díszes és nagyszabású kastély emelkedik, 138melyet gróf Csekonics Endre v. b. t. t. 1869–70-ben építtetett Ybl Miklós, híres műépítész tervei szerint, angol-szász ízlésben. Közelében, kis erdőben épült 1898–99-ben az új családi sírbolt is. 1884-ben, mikor a kastélyt megnagyobbították, épült hozzá a díszes családi kápolna is, melyben Roskovics Ignácz Nepomuki Szent János cz. szép oltárképe látható. A kastély helyiségei tele vannak értékes, régi bútorokkal, festményekkel és műkincsekkel. Van itt kb. 6000 kötetes régi könyvtár, melyet a mult század 70-es éveinek elején Kisfaludi Lipthay Sándor püspök hagyatékából vásároltak és újabb szerzeményekkel gyarapítottak; továbbá az ebédlőben két nagy értékű eredeti gobelin, a szalonban ékkövekkel kirakott becses ébenfaszekrény, több régi japánváza, csonttal kirakott remek antik szekrény, néhány nagy értékű meisseni porczellán óra, ugyanolyan nagy tükör és sok sévresi porczellán. A folyosón közel 1000 zergekampó, a gróf dolgozószobájában 100-nál több fajdkakas-trofea. A másik folyosón a gróf fiainak kb. 1000 darabból álló vadásztrofeái. A társalgó és játszóteremben bronzok, arabs vázák stb. Jelenleg Zsombolya a gróf Csekonics uradalmak középpontja. Van itt kir. járásbiróság, adóhivatal, kir. közjegyző, kir. dohánybeváltó hivatal, pénzügyőri biztosság, útmesteri hivatal, ipartestület, megyei közkórház is. Két temetkezési egylet, segítség egylet, lövészegylet, önkéntes tűzoltó-egyesület, általános szakegylet, kaszinó-egylet, olvasó-egylet, gazdakör, kereskedelmi és iparos kaszinó, athleticai klub, József-kör, iparos dalegylet, férfi dalárda, Vörös-Keresztegylet fiókja, Magyar Iskola Egyesület, függetlenségi és 48-as kör, a Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegyletének fiókja, sportegylet, kereskedő- és iparos sportegylet, iparosok betegsegélyző egyesülete, takarékpénztár, Népbank, Takarék- és hitelegylet, Kereskedelmi és Iparbank, Forgalmi bank, Tej szövetkezet, Gőztéglagyár r. t., Hungária Gőztéglagyár r. t., Bohn M. és társai gőztéglagyára, Quint József téglagyára, Decker-féle kalapgyár, Műjéggyár r. t., Farkas József cserépkályhagyára, hengergőzmalom, Pannonia gőzmalom r. t., Reform hengergőzmalom r. t., Linster és Krachtusz fűrésztelepe, Weill Manó fűrésztelepe, Auer és Breininger fűrésztelepe és a tanintézetek között a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek Jesuleum tanintézete és polgári fiu iskola. 1873-ban a kolera pusztított. A járványnak kb. ezren estek áldozatul. A főtér közepén szép kivitelű, régi Szent Flórián szobor áll. Az indóház előtti közparkban áll a Kallós Edétől mintázott szép Kossuth mellszobor, a belső kastélykertben pedig a zsombolyai uradalmat megszerző és itt elhalt és eltemetett Csekonics József generális mellszobra. A községhez tartozik: Csitó, azelőtt Gestütshof, melyet a németül nem tudó béresek magyarosítottak rövidesen Csitóra. Itt áll a Csekonics-féle kastély. Ide tartoznak még Ujzsombolya, zsombolyai gyártelep és a zsombolyai vágóhídtelep. – A mai Zsombolya vidékén a középkorban a következő helységeket találjuk: Nádasd, mely a XV. század közepén Száti Balázsé volt. Ennek magvaszakadtával 1470-ben a Dóczyak, továbbá Oláh Péter s Dési János nyerték adományul. – Nagyút. E helységet az 1470–72-ben kelt oklevelek a mai Zsombolyától keletre fekvő községekkel együtt említik. Tófő, mely Nagyúttal együtt Nádasd sorsában osztozott. – Rábé. 1482-ben Belsőrábé és Külsőrábé helységekről emlékeznek meg az oklevelek; ezeket a Rábéi család a Dóczyaknak engedte át. 1494-ben mindkettő puszta és Nagylucsei Ferencz birtoka. – Szedecs. Erről az 1478–1494. években vannak okleveles adatok. Eleinte a két Rábé sorsában osztozott, később, 1492-ben a Peterdi Pethő családé lett. – Hetény. 1470-ben Nádasddal együtt szerepel. 1482-ben Nagyhetény néven a Rábéiak szerzik meg. – Kovácstelke 1472–1482-ben a Rábéi, 1492-ben a Peterdi Pethő családé.
Zsombolya. – Gróf Csekonics Endre kastélya Csitón.
Zsombolya. – Gróf Csekonics Endre kastélya Csitón.
Zsombolya. – Csekonics József tábornok szobra.
Zsombolya. – 1. A régi Csekonics-kastély. – 2. A Jezuleum. – 3. A közkórház. – 4. A tűzoltó-torony és a »Reform« gőzmalom. – 5. A pályaház és a Kossuth-szobor.
