I. Ferencz | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

I. Ferencz

II. Lipótot fia, a 24 éves I. Ferencz követte a trónon. Megkoronázták Budán, 1792. június 6-án. Nejét, Mária Teréziát, ugyanott koronázták meg négy nappal később. A magyar rendeknek adott válaszában kijelenté Ferencz: „Szándékaim tisztaságában e nagylelkű nemzetnek soha sem lesz oka kételkedni és soha sem engedem magamat a kölcsönös bizalomban általa túlszárnyaltatni. Magamat az alkotmány legbuzgóbb hívének vallom s akaratomat mindig a törvények, czéljaimat becsületesség, őszinteség és a nemzet iránti bizalom vezérlendi”.

Trónralépte után 1792 ápr. 20-án a forradalmi Francziaország hadat izent neki. Mikor az országgyűlést 1792 június 26-án befejezték, a franczia háború már lángba borította Németalföldet. Ferencz 1793-ban megtámadta a francziákat, de a győzelem a francziák részére hajolt.

A franczia forradalmi eszmék nyomában támadtak fel hazánkban a demokráczia elvei. Országszerte felkarolták a vármegyék ezt az új politikai irányzatot. Ennek következtében Ferencz király, megrémülve a franczia jakobinusok vérfagylaló kegyetlenségeitől, letért az igért szabadságok ösvényéről s a trón, rend és törvényesség 372biztosítására a szabadság megszorítását tűzte feladatául. Minisztere, Thugut Ferencz, a titkos rendőrséget tartá legczélszerűbb kormányeszköznek és a kényuralmat vitte a birodalom kormányára. A demokrácziai elveknek hazánkban leghevesebb pártolói voltak akkor: Martinovics Ignácz, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferencz és Laczkovics János. Mindnyájan kitünő tehetségű hazafiak. A demokratikus eszmék terjesztésére titkos társulatot alakítottak. Laczkovicsnak, ki egykor kir. testőr, utóbb sorezredbeli kapitány volt, szoros baráti és rokoni összeköttetései voltak Temes vármegye úri társadalmában és a vármegye tisztviselői karában. Öcscse, Laczkovics István, Temes vármegye rendszerinti első alispánja és a königshofi uradalom birtokosa volt, kinél János gyakran és huzamosabb ideig tartózkodott. Midőn Martinovicsot és társait 1795-ki május 20-án a budai vérmezőn kivégezték, a szabadelvű irányzatnak élethalálra való üldözése s a szabadságot korlátozó kormányrendeletek Temes vármegyében mély fájdalommal töltötték el a megyei tisztviselők és a birtokos nemesség szívét. A felháborodás különösen az akkori főispán, báró Miháldi Splényi József titkos tanácsos ellen irányult. Splényi az ő aulikus törekvéseivel és a hazafiak politikai meggyőződésének üldözésével szenvedélyes gyűlöletre izgatta maga ellen a vármegye tisztviselőit. Ürügyet keresve elnyomásukra, minden igazolt ok nélkül dorgálásokkal s fegyelmi vádakkal keserítette őket. Ezzel akarta mutatni császárhűségét. Végre a vérpadon ártatlanul kivégzett testvére sorsán elszomorodott Laczkovics alispán, nem bírván tovább Splényi sértő viselkedését, élére állott az elégedetleneknek s a főispán mellőzésével nov. 26-ára Königshofra partikuláris megyei gyűlésre hívta egybe a rendeket és a vármegye tisztviselőit. Számos birtokos nemesen kívül, megjelentek a königshofi kuriában a megyei tisztviselők is: Trajcsik Antal főjegyző, Balás Antal aljegyző és a többi megyeiek közül Pósfay József, Pottyondy József, Vörös Ignácz, Szabó Ferencz, Kovács Lipót, Bakos Pál, Jablonczay Mihály, Várkonyi István, Prusinszky János, Narczis Antal, Szombathy Ignácz, Szebeny Mihály és Hendrey Simon. A gyűlés egyhangú határozattal kimondotta, miszerint Splényi tekintélye az ellene irányuló bizalmatlanság és ellenszenv következtében annyira megrendült, hogy Temes vármegyét tovább nem kormányozhatja. Felírtak a helytartótanács útján a királyhoz s arra kérték a felséget, hogy más, alkalmas férfiút nevezzen ki a vármegye kormányára. Egyszersmind kebelükből küldöttséget neveztek ki a nádorhoz, mely élő szóval is ecsetelje a helyzeteket. A königshofi eseményről értesült Splényi, decz. 1-re közgyűlést hívott össze. Gróf Soro Jánost, a „Temesi-Bánság” (!) tábornok főhadparancsnokát jobbjára ültetvén, a königshofi gyűlésen résztvett összes megyei tisztviselőket „ob status publici perturbationem” hivataluktól és fizetésüktől felfüggesztette, hivataluk viselésére alkalmatlanoknak nyilvánította. A közgyűlésen nem jelent meg a főtisztviselők közül egy sem, úgy hogy még a jegyzőkönyv vezetésére is nem tisztviselőt kellett helyettesíteni.*

Temes vármegye közgy. jegyzk. 1794.