Pártoskodások.
Pártoskodások.
Két párt alakult tehát az országban: Ferdinánd pártja és a Szapolyai-párt. Szapolyai a mohácsi veszedelem hírére Szegedről Tokajba vezette hadait. A parasztlázadás leverésében szerzett érdemei, roppant vagyona és jelentékeny serege kilátást nyujtottak neki, hogy most elérheti évek óta táplált vágyát. Először arra gondolt, hogy a 21 éves özvegy királynét nőül veszi. De Mária, ki a vajdát nem szívelte, visszautasította házassági ajánlatát. Ez azután arra bírta Szapolyait, hogy törvényes eszközökkel küzdje ki magának Szent-István koronáját. Megbeszélve ügyét Várdai Pállal és Dóczi János kir. kincstartóval, 1526. évi okt. 14-re tokaji birtokára hívta meg a magyar és erdélyi rendeket, hogy a trón betöltéséről tanácskozzék velük. Meghívására nagy számmal sereglettek össze a tiszai és felsőmagyarországi urak és nemesek. Köztük volt Werbőczy István, a hírneves jogtudós és szónok, ki lelkesedéssel ajánlotta Szapolyai János királylyá választatását, egyedül őt állítván alkalmasnak arra, hogy a lengyel királylyal való rokonsága, a magyar főrangú családokkal való összeköttetései és terjedelmes birtokai révén az alásülyedt hazát a végromlástól megmentse. A tanácskozásnak az lett az eredménye, hogy nov. 5-ére Székesfejérvárra királyválasztó és koronázó országgyűlést hirdettek s az ország fővárosának és nevezetesebb várainak magyar hadak által megszállását rendelték el. Szapolyai pártja azután birtokába ejté Budát, Esztergomot, Visegrádot, Székesfejérvárt, Temesvárt, a dunai és tiszai erősségeket.
Ugyanekkor a Tisza-Duna-Marosközön sajátszerű tábori élet folyt, mely Temes vármegye történetében, a Ferdinánd- és Szapolyai-féle trónvillongások kapcsán, külön említést érdemel. A délvidéki szerbek között fegyveres mozgalom indult meg, mely a szerbek territoriális aspiráczióinak első öntudatos nyilvánulása hazánkban. Az volt a czéljuk, hogy az ország déli határain, Szent-István koronájának felsősége alatt, önálló szerb vajdaságot alkossanak.
A mohácsi vereség után ugyanis roppant embertömeg gyűlt össze Temes és a mai Torontál községeiben. A törökök benyomulása ide terelte a szerbeket, hol nyugodtan vélték bevárhatni az ellenség kitakarodását. Ide menekült a szerbiai, szerémi és bácskai szerb nép és egyesülve a bennlakó szerb és oláh földnéppel s a prédára leselkedő kalandorrokkal, jókora paraszthaddá tömörült, mely Lippától 323kiindulva, Temesváron és Becskereken át a Tisza felé vonult. Legelőbb is letették Beriszló István szerb deszpotát, mert a veszély idején megszökött és népét a töröknek prédául hagyta. Helyébe Csernoevics Ivánt, az úgynevezett „fekete embert” kiáltották ki szerb deszpotává. Csernoevics Iván Temesvárott találkozott a Mohács alól menekült Radisa Bósicscsal, a Bakicsokkal, Petrovicscsal, a Jaksicsokkal és a szerbek többi fejeivel, kik valamennyien hívei valának a déli végeken szervezendő hűbérnöki szláv fejedelemség eszméjének.
Csernoevics Iván mintegy 15.000 főnyi sereggel éppen akkor érkezett a temesi tartományba, mikor már nem volt titok, hogy a magyar nemzet zöme Szapolyai Jánost tartja királyi jelöltnek s az európai keresztény hatalmak szintén neki szánták Magyarország koronáját. A Habsburg-ház ugyanis oly kedvezőtlen viszonyok közé jutott ez időtájban, hogy hatalmát sokan már eljátszottnak hitték és elpártoltak tőle. Egész Nyugat-Európa fegyverben állott ellene. Szapolyai királysága tehát biztosítva látszott. Ez a körülmény döntő volt Csernoevics Iván előtt arra nézve, hogy a vajda mellett foglaljon állást. Seregével elindult tehát Tokajba és Szapolyainak, már mint királyjelöltnek hódolt. „Bárhol kívánja nagyságod, hogy legyek, ott leszek és mint szolga követem nagyságodat.”
A nov. 5-ére hirdetett országgyűlés, bevárva Szapolyainak és a rendeknek megérkezését, nov. 10-én vette kezdetét és ezen Szapolyait nagy lelkesedéssel Magyarország királyává választották. A választásnál jelen voltak Ferdinánd tiltakozó követei is, kik azonban kénytelenek valának a nép dühe elől távozni. Nov. 11-én ment végbe Szent-István koronájával a koronázás, melyet – minthogy az esztergomi érsek Mohácsnál elesett – a jelenvolt legidősebb főpap, Podmaniczki István végzett. De a választásnál jelenvolt német követek nem jöttek üres kézzel. Sikerült nekik a magyar urak közül Móre Lászlót és Enyingi Török Bálintot Ferdinánd igéreteivel megingatni és a királylyá lett vajda ellen fölingerelni.
Koronázás után folytatták a rendek az országgyűlést. Perényit erdélyi vajdává, helyébe pedig az ingadozó Török Bálintot temesi főispánná nevezték ki. Azután követek mentek a pápához és az európai hatalmakhoz, hogy a királyválasztás hírét megvigyék.
Míg ezek történtek, Ferdinánd szivós erélylyel dolgozott a magyar trón megszerzésén. A nádor által nov. 25-ére Komáromba új királyválasztó országgyűlést iratott ki. Minthogy pedig Komárom időközben a magyar párt kezére jutott, Ferdinánd az országgyűlést decz. 1-ére Pozsonyba hivta össze. Decz. 16-án volt a királyválasztás. Ferdinánd pártja Szapolyai választását érvénytelennek nyilvánította s magyar királylyá Ferdinándot kiáltotta ki.
