A gör. kel. egyház első szervezkedése.
A gör. kel. egyház első szervezkedése.
A gör. k. n. e. egyház már Nagy-Lajos királyunk alatt kezdett Temes vármegyében s az alsódunai részeken szervezkedni. A görög hiten levő balkáni nép Viddin megvívásával 1365-ben szolgálatot teljesítvén Nagy-Lajosnak, a király megengedte, hogy a törökök támadásai elől hazánk déli széleire átköltözködjenek. Erre az odavaló népnek és papságnak oly sokasága lepte el hazánk délkeleti vármegyéit, hogy Nagy-Lajos kénytelen volt szigorú rendszabályokkal korlátozni további bevándorlásukat. Zsigmond király alatt a szakadár egyházhoz tartozók nem lehettek birtokosok s nem állíthattak be schismatikus papokat. Schismatikus papoknak nem volt szabad az egyházukhoz nem tartozó lakosság között szakadár tanokat hirdetniök; ha azt tennék, a vármegyék elfoghatták őket. A török veszély azonban, mely az egész keresztény nyugatot fenyegette, a gör. egyházzal szemben engedékenyebb felfogást juttatott érvényre. Az 1481-ki országgyűlés már a papi tized alól is felszabadította a gör.-kel. szerbeket, ruténeket és oláhokat. A XV. század végén és a XVI. század elején a délmagyarországi göröghitű nép szállásain már bizonyos eparchiális organizáczió keletkezett a magyar állam teljes neutralitása mellett, tisztán felekezeti alapon. Az első ilyen felekezeti csoportosulás a XVI. század elején a Szerémségben ment végbe, még János szerb deszpota életében († 1502). Ennek öcscse, Miksa, lett Magyarországon a gör.-keletiek első metropolitája. Nándorfejérvárnak 1521-ben történt eleste után, midőn a balkáni származású vendégnép elveszté reményét a régi hazájába való visszatérésre, a szerémi metropolitai széken kívül még 12 n. e. gör. keleti püspökség keletkezett hazánkban. E püspökségek a törököktől leigázott Szerbiában visszamaradt ipeki patriarchátus felsőbbsége alatt keletkeztek és maradtak továbbra is az ipeki patriarchának alárendelve, egész a XVIII. század végeig. Délmagyarországon hét gör.-kel. püspökség alakult, valamennyi szerb hierarchák hatósága alatt, kiknek a területükön települt oláhok is alá voltak rendelve. E püspökségek voltak a lippai, a temesvári, a szeged-bácsi, a jenei, az aradi, a verseczi és a becskereki.*
Lásd ezekről „A szerb monostoregyházak történeti emlékei Délmagyarországon“ cz. művemet. Budapest, 1908.
