Nagy Lajos.
Nagy Lajos.
Halála után elsőszülött fia, a még alig 17 éves Lajos lépett a trónra. Hatod napra Károly király temetése után, 1342 júl. 21-én, Csanád esztergomi érsek királylyá kente. Az ifjú fejedelem atyja sírjától Váradra ment, hogy Szt.-Lászlót például tűzze maga elé s pályafutásához Isten segítségét kérje. Már ekkor el lévén jegyezve Károly morva őrgróf, a későbbi IV. Károly császár leányával Máriával, menyasszonyát 1345-ben feleségül vette. Ennek halála, után második házasságra lépett Erzsébettel, Kotromanovics István boszniai bán leányával.
Negyven évre terjedő uralkodásának fényéből alig vetődik néhány sugár Temes vármegyére, hol mindössze néhányszor s akkor is csak átmenőleg fordult meg. 1349 szept. 19-én Temesvár közelében volt, meghallgatván Miklós nádornak az iránti panaszát, hogy Lampert, volt országbiró, elfoglalta Kalanda nevű temesvármegyei jószágát.* 1358 okt. 14-én, mikor a pápa ismételt ösztönzésére a boszniai patarénusok elleni hadjáratra készült és a délvidéki sereg szervezésével volt elfoglalva, temesvári királyi várlakban irt alá egy oklevelet, melyben meghagyja a csütörtökhelyi vendégnépeknek és jobbágyoknak s azok elüljáróinak, hogy engedelmességgel viseltessenek a Himfiak iránt, kiknek Csütörtökhelyet adományozta,* 1365 ápr. havában seregével Budáról elindulva, Lippán, Lugoson és Karánsebesen át az alsó Dunára vonult s Orsovánál a folyamon átkelve, Viddint rohammal bevette s az erősség parancsnokát, Bazarába Sándor oláh vajda vejét és Tvartkó bosnyák bán apósát elfogta s az egész viddini területet hatalmába kerítette. Minthogy Sisman bolgár király I. Murad szultán segítségével ismét vissza akarta venni e tartományt, Lajos a következő 1366. év nyarán ismét 20.000 főnyi válogatott sereggel ment át a Dunán s a részint bolgárokból, részint török segédcsapatokból álló 80.000-nyi ellenséges hadon tökéletes győzelmet aratott. E hadi útjában fordult meg 1366 júl. 9-én Csanádon s onnan délnek vonulva, júl. 20–24-én Lippán* nov. 9-én pedig Mező-Somlyón* adott ki okleveleket. Mező-Somlyón megkegyelmezett a hatalmaskodásért főbenjáró büntetésre ítélt Panyla Lászlónak.* Már hajlott korában 1375-ben jelent meg ismét és utóljára Temesvárott, átírván itt Görbedi Péter kérésére egyik régibb 1357. évi óklevelét. Ekkor Lajk oláh vajda ellen készült, ki Lajos király óhajtását, hogy a schismától eltérjen, vonakodott teljesíteni.
Ortvay: Oklevelek. I. k., 77–78. 11.
U. o. 85–86. 11.
Cod. Dipl. IX., 3., 544. 1.
U. o. 546. 1.
U. o. 4., 456. 1.
Lajos országának legtöbb gondját Endre testvérének szomorú sorsa miatt a nápolyi hadjáratok, a velenczésekkel, lithvánokkal és tatárokkal, a Moldva meghódoltatásáért és a dalmát városokért, úgyszintén az Uros szerb fejedelem ellen 289indított háborúk, a Bosznia, Bulgária és Oláhország meghódoltatásáért folytatott küzdelmek és a lengyel királyság ügyei foglalták le. Erélyes kormányzatának intézkedéseiből minket különösebben az a rendelet érdekel, melylyel mindjárt trónraléptekor a megyegyűlések megtartását parancsolta, hogy számbavegyék a rablókat, tolvajokat s hatalmaskodókat és azok lajstromát három hónap alatt terjesszék fel egyenesen hozzá. Leginkább a törvénykezés és kereskedelem vonta magára belügyi gondoskodását. Az atyja által eltörlött istenítéletek helyébe állított rendes törvénykezési formákat tökéletesítette. A kereskedést magas fokra emelte. A külföldi országokkal kereskedelmi szerződésekre lépett. A bécsi, prágai, nürnbergi és boroszlói kereskedőknek szabad közlekedést engedett hazánkba, a honi kereskedőknek pedig kieszközölte, hogy a külföldön ők is hasonló bánásmódban részesüljenek. Nagy és jövedelmező volt különösen a marhának és a földmívelés terményeinek külföldre szállítása. Gyors lendületnek indult kivált a keleti kereskedés, melynek úgy mint Brassóban, Szebenben és Beszterczén, valószínűleg az aldunai és marosi részekben és Délmagyarország középponti városában, Temesvárott is voltak rakodóhelyei. A földmívelésre némileg nyomasztólag hatott ugyan a parasztokra kivetett kilenczed adó, az urak hatósága jobbágyaik felett és az ősiség; de egészben véve mégis emelkedett a mezei gazdálkodás.
Solymosvár nyugati homlokzata.
Báthory István. (Az Orsz. Képtárból.)
Kinizsi Pál. (Az Orsz. Képtárból.)
II. Bajazid. (Az Orsz. Képtárból.)
Corvin János. (Az Orsz. Képtárból.)
Perényi Péter. (Az Orsz. Képtárból.)
Gr. Csáky Miklós püsp. (Az Orsz. Képtárból.)
Nagy Lajos vallásos buzgalmával lovagiasság párosult. A pogányság maradványait, melyek itt-ott a kunoknál még feltalálhatók voltak, teljesen kiírtotta. Vallásosságát a főurak is igyekeztek utánozni. A királyi trónt fény és pompa övedzte. A társas élet símábbá és műveltebbé lett, főleg attól az időtől, mikor Lajos Visegrádról az Ujbuda hegyén emelt nagyszerű palotába helyezte át udvartartását. Minthogy a külföldi egyetemek látogatása sok nehézséggel járt, Lajos az olasz egyetemek alakjára Pécsett az első magyar egyetemet állította fel.
Temes vármegyére vonatkozó számos okiratából megismerjük Temes vármegye birtokos nemességét s a vármegye községeit, melyek között, összehasonlítva a Károly Róbert idejében készült tizedlajstrommal, sok új községet találunk. Nagy Lajos okirataiban 1342-től 1380-ig e következő temesvármegyei birtokosok fordulnak elő:
Bachy Péter, Békási Nyágul és fia Miklós, Bonch János, Csályai László, Csamai Bodó István, Csép (Gyertyánosi) András és István, Csornai Balázs, Dowch (= Dóczi). Kilián, Dobozi Dán, Fylge (Nemtii) Márton és fia Lőrincz, Gál (Omori) mester* és fia László, Gál (Acsádi), Garai Miklós, Germen (= Örmény) István és fia István, Gooch Miklós és Sándor, Gyertyánosi Pascha és János, Gyülvészi István, Heym, Heem (= Himfi) Berekszói és Remetei ág. Kiválik közülök Himfi Benedek bolgár bán. Hemba Imre és Mihály, Hench (Sósdi) János, Jamno János, Karaph Szaniszló oláh, Kázméri (Felei) Péter, Tamás és Miklós, Kemény (Fejérenyhází) Mihály, Keresztesi András s fiai Miklós és András, Koroghi Fü pös és fia István, Kyskezev Miklós és fia Péter, Lőkös Miklós, Lőrincz harami várnagy, Maczedóniai Miklós mester, a Mafaévoal, Magyar Pál, Moys (Oszlári) Lőrincz, Murányi, Kónya és Tamás, Negre Vlajnik oláh, Nexe János, László és Péter ujadományos oláhok, Oszlári János, a Panky-család, Pető László és János, Pobdi Tamás és Mihály, János fiai, a Pósa (Szeri)-család, Remetei István, Saar Fülöp és Mihály, Jakab fiai, Sasvári Ábrahám mester, Szentgyörgyi Jakab és fia Miklós mester, Tarkon László, a Telegdiek, Tótcsáki Jakab és Miklós, Vossiani Irnusd oláh, Wadun Péter és Jakab.
A mester, magister czím iskolázott, tanult nemes embert jelent. Megfelelt a mai dr. czímnek.
Ugyanakkor Temes vármegye területén ezeket a községeket említik:
Almazung, Alszeg, Altalkerek, Aranhasow ( = Zaramaz), Bachy, Basar, Belberekszó; Belenche, Berekszó, Bodon, Borzuatucbaka, Buzus, Csálya, Csaba, Chama (három), Ghechtelek, Cseney, Cheri. Csütörtökhely, Chud. Detk, Dobaz, Dobromérfalva, Donathteleky, Egerszegh, (Jerszeg), Erdőhegy, Ezdench, Fele, Filiph, Furgachfalva Fygys, Gatal (felső), Gatal (alsó), Gay, Gewr (Győr) mindszentek kőtemplomával, Gutman, Gwngudijghaza Szt.-Jakab hőtemplomával, Gyertyános, Gyülvész, Igantő, Ivánfalva, Kalacha, Kalanda, Katul, Kápolna, Keer, (Kerch), Keve, Kománfalva, Kysend, (Posarustow), Kyzigten, Hedumer, Hollós (Tót-Halas), Horom (Haram), Machedonia, Mandala, Meggyes, Mera, Mezősomlyó, Mod, Moghkereky, Murun (= Murány), Nádasd, Nyugulwad, Oszlár, Pala, Partas (magyar) Partas (tót), Peturlaka, Piski, Radefalua, Rakrév, Rekatoffew, Remete, Rykas (= Rékas), Szakáld, Salamanzege, Sarad, Saruld, Sasd, Sasvár, Sebesfok, Simafalva, Swdak, Szabadfalva (kettő), Szentlélek, Szentgyörgy, Szentmárton, Szer, Tathalas, Toronyfalva, Ujfalu, Ujlak, Ujudvar, Szentkereszt kőtemplommal, Urs, (kettő), Usa, Vasahaza, Veytech, Vikon, Wepe, Wossyan, Woyzlofalva, Wzure (= Ozora), Zanier, Zarchatelek, Zdench, Zech, Zemlekhaza, Zenhegethew.
