Fonókák.
Fonókák.
Inkább szereti a bolgár a csendes, vidám társasjátékot, tánczot, dalt és trécselést. A családiasság, háziasság és szabad természet kedvelése túlnyomó nála. Szeret labdázni (tapkarat), künn futkosni a pázsitos réten, vagy eltréfálgatni mesemondással, talányok feladásával és szobai játékokkal a fonóban (sedenka). Vasárnap este (a bőjt kivételével) a fonókában tánczolnak (Berestye). Minden utczának megvan télen a maga fonókája, hová az utczában lakó lányok és távolabban lakó legények is eljárogatnak. Kukoriczabehordás után u. i. a lányok összeállnak és szobát bérelnek utolsó farsangig. Mindenik lány ad egy szakajtó kukoriczát s néhány fillért bérfejében. Kukoriczafosztás és babhüvelyezés közben eltréfálnak, dalolnak, kukoriczát, pogácsát sütnek és mesélgetnek. A kit a legény el akar magának jegyezni, azt a fonóból hazakíséri és elmondja szándékát. Eljegyzéskor 150Berestyén a lány szülei a vőlegény szüleinek 200–300 koronát adnak át, a mi a besenyői bolgárok eljegyzésére emlékeztet. A kik már el vannak jegyezve, csupán 2–3 órára mennek a rzedenkákba, innét haza, egyenest az istállóba, hol a lány a magával hozott vacsorát szokta kedvesével elkölteni. Néha éjfél után 2–3 óráig is elkacsalódnak az istállóban s a szerelmi idill eltart olykor 2–3 évig is, mert a fiatalos szerelem hamar ébred ugyan, de a közszokás a hivatalos eljegyzéshez betöltött 18 évet parancsol.
