Alsóbencsek.
Alsóbencsek.
Alsóbencsek (azelőtt Román-Bencsek). A Baczin-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 148, lakosaié 676, a kik öt magyar és hat német kivételével, román ajkúak s gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója Felsőbencsek, vasúti állomása helyben van. Már a népvándorlás korában lakott hely volt, a mit a helység mellett látható úgynevezett avar sánczok bizonyítanak, melyek a XVIII. században készült Winkler Kristóf-féle térképen is fel vannak tüntetve. E helység területének legrégibb birtokosa a Dorozsma nemzetség volt. E tájon feküdt Bácsi 23helység, melynek emlékét a községen átvonuló Báczin-patak őrizte meg. E helység a XIV. század első felében a Dorozsma-nembeli Wazal Pál (1301–1348) és András birtoka, a kik egy harmadát testvérüknek, Botos Jánosnak (1314–1338), a Harapkai-család ősének engedték át. A mai helységről a XV. századtól kezdve vannak adatok. Vencze vagy Vencse néven előbb Borzlyuk várának, majd a dobozi uradalomnak volt a tartozéka. 1444-ben még királyi várnépek lakták. 1456-ban Hunyadi János, 1462-ben Giskra János és 1468-ban Knyeziczei Pán Mátyás birtoka s az utóbbi 1471-ig bírja. 1477–1483-ban az Alsó-Lendvai Bánffi testvérek (Miklós és Jakab) kezén találjuk. A Hunyadiak korában szerbek szállották meg, a kik a helység nevét Bencsikre és Bencsekre, majd Bencsekútra változtatták. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Bensekút alakban fordul elő. Az 1723. évi Mercy-féle térképen szintén Bensekút néven lakott helyként van jelezve. A XVIII. század közepén románok szállották meg, a kik nevét Bencsekusitra torzították el. Ebben az alakban fordul elő az 1761. évi hivatalos térképen is, 1778-ban a Gyertyánosról Mali Torini pusztára áttelepített németek kezdtek Bencsekre költözni, a kik 12–14 évig ismeretlenül tengődtek, midőn 1794-ben német birodalmi bevándorlók szállották meg Bencseket s ekkor egymással szemben két helység keletkezett. A németek a domb éjszaki oldalán, a régi Felső-Vencse helyén építtették házaikat és ez lett azután Német-Bencsek, míg a bennszülött román lakosság a falu völgyi részében tömörült s ez lett Román-Bencsek. Mind a két helység 1814-ig a kincstáré volt és a blumenthali uradalomhoz tartozott. 1814-ben herczeg Schwarzenberg Károly nyerte adományul. 1819-ben Kevermesi Thököly Péter vette meg, a ki 1838-ban Sina György Simonnak adta el. 1880-ban báró Sina Anasztázia, férjezett gróf Wimpffenné lett a Sina-féle birtok tulajdonosa. 1891 óta gróf Wimpffen Siegfried a helység legnagyobb birtokosa. A községben egy gör.-kel. román templom van, mely 1899-ben épült. A községhez tartozik Sumanda-puszta, melynek helyén a középkorban Simánd helység feküdt. Eredetileg a Csanád nemzetség ősi birtoka volt, 1290-ben a Csanád-nembeli Dénes, valamint fiai István és Pál eladták, de mivel ez ellen a rokonság tiltakozott, ebből per keletkezett, mely csak 1338-ban ért véget. 1339-ben Csanád esztergomi érseket és a Csanád nembeli Pál fia Dénest iktatták be e helység birtokába. 1360-ban az ugyane nemzetségből származó Telegdi család sarjai osztoztak rajta. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. A XV. században a Szeri Pósák bírták. Ezeknek kihalta után 1471-ben a Guthi Országh és a Nádasdi Ongor-családok nyerték adományul. Vele egy, vagy szomszédos helység volt Tót-Simánd, mely 1500-ban a sződi uradalomhoz tartozott. Az 1723–25. évi Mercy-féle térképen Simonda alakban, pusztaként szerepel.
