Boromisza Tibor dr.
Boromisza Tibor dr.
Boromisza Tibor dr., szatmári püspök, született 1840-ben. Midőn a papi pályára lépett, Rómába küldték filozofiai és a theologiai tanulmányokra. 1863-ban szentelték pappá s ezután főpásztora, Kunszt József érsek, káplánnak küldte ki az egyházmegyébe. 1869-ben hittanár lett a tanítónőképzőben. Ez évben üresedett meg a jánoshalmi plébánia, és a patronus, Meyer Henrik, bécsi bankár és testvérei, báró Puthonné és gróf san Martino di Valperga-né Boromisza Tibort mutatták be a kalocsai érseknek, így lett ő, 6 éves káplán korában, jánoshalmi plebános. Mint ilyen, élénk szerepet vitt a közügyekben s a vármegyei közgyűléseken a közérdeket szolgáló felszólalásaival becsülést és tekintélyt szerzett magának. 1881-ben iskolalátogató, 1889-ben esperes és 1890-ben hévízi apát lett. 1893-ban nevezték ki kanonokká, szemináriumi rektorrá s a kalocsai képzőintézetek felügyelőjévé. Országos szereplése 1894-ben kezdődik, mikor a szabadkai kath. nagygyűlésnek egyházi elnöke volt. 1898-ban a kalocsai kath. kör elnökévé választotta; ez időtől kezdve állandóan részt vett az országos kath. mozgalmakban s mint az országos szövetség egyik alelnöke, azokban kiváló szerepet vitt. 1901-ben pápai prelátus, 1906-ban káptalani helynök lett, míg Várossy Gyula dr. érsek 1906-ban általános érseki helynökké tette. Ebből az állásból emelkedett a szatmári püspöki székbe. Jótékonyságának már plébános korában is, de kiváltképen kanonok korában tanujelét adta. Alapítványai közül megemlítjük azokat, a melyeket a kalocsai érseki uradalmi tisztek nyugdíjalapja javára, a bajai és zentai gimnáziumoknál szegény tanulóknak ösztöndíjúl és a kalocsai Tanítók Háza javárá tett. Kiemelkedik ezek közül 30.000 K alapítványa, melynek kamataiból egy kalocsa-egyházmegyei növendék Rómában végzi tanulmányait. A szatmár-egyházmegyei papok nyugdíj alapját 10.000 K. adománynyal növelte. A jótékonyságban kerüli a nyilvánosságot. Mint szatmári püspök feladatul tűzte ki maga elé az ország éjszakkeleti részén, a melyet kiterjedt egyházmegyéje magába foglal, a kath. hitéletnek és a magyar nemzeti érzésnek ápolását, fejlesztését.
Boromisza Tibor, szatmári püspök.
