A reformáczió hatása.
A reformáczió hatása.
Ez az oka, hogy e városban a korábbi századokból csak a református lelkészek, paptanárok és főpapok irodalmi és tudományos működésének írott emlékeire tudunk rámutatni. Ebben az időben a református papképzés hazánkban olyan magas fokon állott, hogy különösen oly nagyobb városokban, mint Szatmár, addig egyetlen lelkész sem foglalhatta el papi székét, míg néhány külföldi egyetemet meg nem látogatott. Szatmár-Németi ref. papjai csaknem kivétel nélkül mind ilyenek voltak.
Műveiket eleinte latin nyelven s később magyarul írták. Ezek, különösen kezdetben, nagyobbára az egyházi tudományok köréből merítve, értekező, tanító, vitatkozó, szónoki vagy nevelési tárgyúak.
Ez a tudós lelkészi kar a XVII. és XVIII. századokban tizennégy esperest adott a ref. egyháznak és kilencz püspököt a hazának.
Ezeknek a püspököknek nevei és megválasztási évei a következők: Milotai Nyilas István, 1614; Margitai Péter, 1629; Hodászi S. Miklós, 1646; vagy 1649; Dobos (Tofeus) Mihály, 1679; Körmendi Péter, 1686; Csergő Kocsi János, 1703; Szigeti Gyula István, 1737; Helmeczi K. István, 1740; és Szilágyi Sámuel, 2766.
Milotai Nyilas István, a ki utóbb Bethlen Gábor fejedelemnek udvari papja volt, szatmári lelkész korában, 1608-ban, kieszközölte a városi tanácsnál, hogy a régi paplak melletti iskola-helyiséget, mely szűk volt, adják el és vegyenek helyette alkalmasabb és tágasabb telket. Ez meg is történt; a régi helyiséget eladták 60 rhénes forintért s vettek egy nagy tágas telket (a mostanit) 600 frtért. Tehát éppen háromszáz éve, hogy a ref. gimnázium egyazon helyen áll.
A híres Tofeus Mihályról, a kit 1663-ban Apafi Mihály fejedelem udvarába hivott, azt írja Cserei, hogy „midőn prédikállott, a fejedelemasszony egynehány gyorsírókat állítván a templomba, magyarázatait titkon úgy íratta le; aztán majd revideálván, kinyomatta.”
Végül a Szatmár által adott ref. püspökök közé, bár a vármegyében született, tizedikül oda számítjuk a tiszántuli ref. egyházkerület 92 éves mostani agg püspökét, Hegymegi Kiss Áront, mert ő írásaiban a szatmári egyházat legkedvesebb egyházának nevezi és mert a szatmári egyházmegyét tekinti otthonának, melynek körében hosszú évtizedeken át élt és munkálkodott s hova legkedvesebb emlékei az élet végén is vonzzák.
