Vendégszeretet.
Vendégszeretet.
Szabolcs vármegye mai társadalmának, a mindenek felett uralkodó hazaszereteten kívűl, jellemzője még, hogy egyszerű, őszinte és szives, vendégszerető a szó teljes értelmében. Igaz, hogy erre rá is ér, különösen télen, meg aztán az enni-inni valót se veszi pénzen. Még vendégszeretőbb volt, az is igaz, nem is nagyon régen, de a kártya, meg a czigány, meg a magyar lustaság, élhetetlenség, saját nagylelküsége és a szükségben száz perczentre segítő jóemberei, máig bizony nagy részét erősen megzilálták, nagy részét fel is emésztették. Nagyon sokból lett más szolgája, a ki a maga ura volt s nagyon soknak foglalta el a helyét az, aki hajdan őt szolgálta. A hirtelen való tönkremenésnek és hirtelen való meggazdagodásnak annyi példája tán egy vármegyében sincs, mint Szabolcsban; valóságos társadalmi chassé-croisé, amelyben egész társadalmi osztályok cseréltek egymással vagyon tekintetében helyet, hogy felfordulván a társadalom addigi rendje, ma lent van, a mi fent volt és fent, a mi lent volt. De azért az ős nemes birtokos osztály, a mely e tekintetben legtöbbet szenvedett, ma is főtényezője a társadalomnak.
Multja, hagyományai, népjelleme tehát mások lévén Nyíregyházának és az őt körülvevő vármegyének, társadalmilag eddig nem bírtak teljesen összeolvadni. Mi azt tartjuk, hogy nem azokat az okokat kell keresnünk, amelyek elválasztanak, de azokat, amelyek összekötnek; azt hisszük, hogy magyar hazafias szempontból nagy okosság volt abban, mikor a vármegye székhelyét a közelmúltban Nyíregyházára áttette, mert az egybeolvadásnak ez a leghatalmasabb tényezője.
Nyíregyháza – A sóstói út.
Hunyadi L. felvétele
