Vaja.
Vaja.
Vaja, kisközség, körjegyzőségi székhely, 204 házzal és 1630, nagyobbára ev. ref. lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Hodász. E község a Vay család ősi fészke, ahol 1418-ban már pallosjogot is nyert. A legrégibb idők óta ők voltak e község földesurai és ma is legnagyobb birtokosai. Rajtuk kívül még Zoltán Jánosnénak, és Orosz Miklósnak van számot tevő birtoka. Itt van a híres vajai vár, melynek történelmi szereplésével más helyen foglalkozunk. Hajdan terjedelmes erősség volt, úgy hogy a mostani épülettől elég távol álló templom volt a várkápolna. A jelenleg fennálló várszerü épűlet a réginek csupán csak a lakórészét képezte. Itt húzták meg magukat a tatár invázió alatt a szabolcsi rendek. Itt tárgyalták Rákóczyval az úgynevezett szatmári békét a nélkül, hogy eredményre jutottak volna; e vár falában van elhelyezve az a millenáris emléktábla, melyet Szabolcs vármegye az itt lefolyt nagyjelentőségü történeti mozzanatok megörökítése czéljából elhelyezett és nagy ünnepséggel leleplezett. A vár belsejét ifj. gr. Vay Ádám lakja. Helyiségei és érdekes berendezésök teljes összhangban vannak a vár külsejével. A várban érdekes fegyvergyűjteményt, régi festményeket és egy régi Vay-féle banderiális lovas- és egy a Vayak által hódított labancz-zászlót őriznek. Az épület körül szép park terül el. A község lakosai mint marhatenyésztők és lentermelők híresek voltak. Az ev. ref. templom nagyon régi építmény, de 1821-ben átépítették. Birtokában számos értékes egyházi edény van, melyek közül kiemelendő két aranyozott ezüst pohár 1754-ből.
